A Lucynak nevezett példány az emberi evolúciós családfa egyik korai ágához, az Australopithecus afarensishez tartozik.
A Lucy karjáról készült felvételek azt mutatták, hogy a végtag olyan erőteljes felépítésű volt, mint a csimpánzoké, ami arra utal, hogy a faj tagjai elég sok időt töltöttek a fákon, mellső végtagjukkal az ágakba csimpaszkodva.
Az Australopithecus afarensisnek voltak emberszerű és majomszerű vonásai is. A tudósok korábban megállapították, hogy lábfeje alapján csontozata alkalmas volt a két lábon felegyenesedve járásra, ám arra is kíváncsiak voltak, töltött-e még időt a fákon, mint ősei. A csimpánzok, a mai ember legközelebbi élő rokonai sokat időznek a lombok között.
A Texasi Egyetem tudósai nagy felbontású, röntgensugaras CT-felvételeket készítettek Lucy kövületéről, az adatokat összevetették a mai ember és a csimpánz csontjainak adataival.
"Lucy 42 évvel ezelőtti megtalálása óta folyik a vita, vajon tudott-e fára mászni, kutatásunk most eldöntötte a kérdést" - magyarázta John Kappelman, a PLoS One tudományos lap aktuális számában megjelent tanulmány egyik szerzője.
Lucy megtalálása 1974-ben tudományos szenzációt jelentett, mivel az emberi evolúció kezdeteit helyezte új megvilágításba. A modern ember, vagyis a Homo sapiens mintegy 200 ezer éve jelent meg Afrikában.
"Az elemzéshez olyan egyedre volt szükség, amelynek mind a felső, mind az alsó végtagjai jó állapotban maradtak fenn, nagyon ritka az ilyen kövület" - tette hozzá Christopher Ruff anatómia- és evolúciókutató, a baltimore-i Johns Hopkins Orvostudományi Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője.
Az eredmények teljes összhangban vannak Kappelmann és kollégái augusztusban közzétett munkájával, amely a csontok törései alapján kimutatta, hogy Lucy élete úgy érhetett véget, hogy leesett egy fáról.
Kappelman feltevése alapján a nagyjából egy méter magas Lucy táplálékát a talajon járva szerezte meg, éjjeli menedéket viszont a lombok között talált. Sérülései alapján több mint 12 méteres magasságból zuhanhatott a földre.