Október 19-én az ExoMars orosz-európai űrexpedíció TGO űrszondájának Schiaparelli leszállóegysége landolás közben 2-4 kilométeres magasságból a bolygónak csapódott és megsemmisült, azonban az Európai Űrügynökség már a következő, 2020-as expedíciót tervezi, amelyben marsjáró robot léphet a vörös bolygóra. Ennek egyik feladata lesz, hogy megvizsgálja a Marson lévő vizet.
„A Marson jelenleg folyékony víz, amilyet mi is ismerünk, nem fordulhat elő, nem maradhat meg stabilan, mert túl kicsi a légnyomás és a hőmérséklet. Vagy meg van fagyva a víz, vagy pedig a légkörben van, vízpára formájában” – mondta az InfoRádió Szigma – a holnap világa című magazinműsorának nyilatkozva Pál Bernadett, az ELTE csillagászati karának másodéves mesterszakos hallgatója.
A mostani tudományos álláspont szerint régen valószínűleg sokkal több víz volt a Marson, akár óceánok is boríthatták a felszínét. Ezt ma folyásnyomokból lehet kimutatni, illetve valamilyen szinten ma is láthatók vizes folyásnyomok a felszínen, amelyek állandóan változnak. Valamilyen formában most is van víz a Marson, de ahogyan az évmilliók alatt a bolygó elvesztette atmoszférájának jelentős részét, a felszínen lévő vizet nem tudta megtartani, így az elpárolgott – fejtette ki.
A bolygón ugyanakkor megtalálhatók úgynevezett higroszkópos sók, amelyek képesek arra, hogy közvetlenül a légkörből megkössék a vízpárát. Ez a felületükön nagyon vékony vízfilm-borítást képezhet, ha pont megfelelő a hőmérséklet és a páratartalom, így létre tudnak jönni egészen kis víztócsák, sós-vizes tócsák – tette hozzá Pál Bernadett.
Az ExoMars szonda landolóegységén található HABIT nevű svéd műszer kis kapszulákban sókat visz, amelyeken vizsgálni tudja a kicsapódási folyamatot, és ki tudja mutatni, ha megjelenik a vékony vízbevonat a sók felületén. Ezt korábban más műszer nem tudta még vizsgálni.
A HABIT naponta mintegy 5 milliliter vizet tud megkötni az atmoszférából, és összesen 25 milliliter víz tárolására alkalmas.
Ha működik a folyamat, akkor ezt a technológiát fel lehet skálázni, hogy akár olyan mennyiségű vizet olyan módon elő tudjunk állítani folyékony formában, hogy a jövőben emberi missziók számára is alkalmas legyen – emelte ki a téma szakértője. Pál Bernadett hozzátette, hogy a sók felszínén megjelenő vizet még szűrni kell, hogy tiszta, iható vízzé lehessen alakítani.