Unto Laine finn akusztikaprofesszor és kutatócsoportja megállapította, hogy a hang az úgynevezett hőmérsékleti inverzió szintjéről, a talajtól csak mintegy 70 méterre keletkezik. A hőmérsékleti inverzió az a meteorológiai jelenség, amikor - a szokásostól eltérően - a meleg légtömeg a hidegebb légtömegre siklik fel.
A felső légkör Nap által ionizált tartománya, az ionoszféra pozitív elektromos töltései az inverziós szinten összeütköznek a talaj szintjéről felemelkedő töltésekkel. A reakció erős hangjelenséggel jár, amely a felszínhez közelítve kerepeléshez, dörgéshez hasonlít.
"Akkor a legvalószínűbb a hang, ha az időjárás tökéletes nyugalomban van egy erős geomágneses vihar idején. Az optimális feltételek ritkák, ám amikor fennállnak, majdnem száz százalékosan bizonyos, hogy hang keletkezik - mondta Laine az Yle csatorna adásában hétfőn.
A professzor 17 éve kezdett a projektbe, mert zavarta az emberi észlelés és a tudományos tények közötti konfliktus.
A kutatócsoport friss eredményeit a finnországi Kumóban egy északi fényről szóló szemináriumon ismertették nemrég.
Az 1900-a évek elején a tudósok úgy vélték, hogy a tényleges elektromágneses jelenség sosem játszódik le a talajtól számított 80 kilométernél alacsonyabban. Az emberi fül valószínűleg semmit sem hall meg ilyen messzeségből, ezért az északi fényhez kapcsolt hangjelenséget a mérőfelszerelések rúdjai által keltett zajnak tulajdonították, vagy úgy gondolták, az a felszíni mágneses vihar hangja.
Az északi fény hangjának létezését végül az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) vetette el végérvényesen az 1960-as években, ezután évtizedeken át az emberi képzelet szüleményének tekintették.
Kutatásának elején felkészült arra, hogy a hang az emberi fül mágneses vihar alatti élettani jelensége az erre érzékenyeknél - mondta Laine professzor a Yle műsorában.
A projektet a sodankylai geofizikai obszervatóriummal együtt indították, eleinte a professzor maga finanszírozta, mert mások nem hitték el, hogy az északi fény hangja valóban létezik.