Az azóta híressé-hírhedté vált 1961-es kísérletet a Yale Egyetem professzora, Stanley Milgram végezte az engedelmesség vizsgálatára. Ennek során az önkénteseket arra utasítja a kísérlet vezetője, hogy adjon elektrosokkot a számára nem látható, csak hallható embernek, ha az rosszul válaszol egy kérdésre.
Az önkéntesek 82,5 százaléka akkor is hajlandó volt tovább sokkolni, ha a fal túloldalán álló színész 150 volt felett már fájdalmas kiáltásokat hallatott. A kísérletben résztvevők többsége elment egészen a bőven halálos 450 voltig.
Az eredmény meglepte a pszichológusokat, azóta azonban egyszer sem ismételték meg a vizsgálatot, mert az hatalmas stresszt okozott az önkénteseket számára. A kaliforniai Santa Clara Egyetem szakembere, Jerry Burger azonban módosította az eljárást: az irányító kiadta az utasítást a 150 voltos sokk kivitelezésére is, és megmérték, hányan kezdték el annak végrehajtását, azonban még a mozdulat befejezése előtt leállították a kísérletet. 1961-ben a legtöbb embernél a 150 volt jelentette a határértéket: aki nem állt le itt, jellemzősen elment egészen 450 voltig.
A mostani vizsgálatban a 70 önkéntes - akiket úgy válogattak ki, hogy reprezentálják az amerikai társadalmat - 70 százaléka hajtotta volna végre a 150 voltos elektrosokkot. Az egyik csoportnál beküldtek egy beépített embert, aki határozottan elutasította az ilyen erős büntetést, példája ellenére azonban 63 százalék folytatta volna a végrehajtást.
"Ha az embereket egy bizonyos szituációba helyezzük, meglepő módon, zavarba ejtően fognak viselkedni. A korábbi eredmények még mindig érvényesek" - jelentette ki Jerry Burger. Annak idején Milgram eredményeit többen azzal próbálták magyarázni, hogy a hatvanas évek elején az emberek különösen engedelmesek voltak a tekintéllyel szemben.
A kutató ugyanakkor megjegyezte, hogy mindez csak részben szolgál magyarázatot a hadifoglyokkal való kegyetlenkedésre, történjenek azok akár a második világháborúban, akár az iraki megszállás során.