Ez volt a búcsú?
Sajnos igen. Pont ma jutott eszembe, hogy 2004-ben a franciák ellen mutatkoztam be a válogatottba, és előfordulhat az az eset, hogy pont ellenük is búcsúzom. Sajnos így történt, ezt a 20 évet sikerült francia keretbe foglalni. Szokatlan világverseny volt a számomra, nem megszokott helyzetből kellett bizonyítanom és csapatba kerülnöm. Ezt is meg kellett tapasztalnom. Abból a helyzetből szerencsés vagyok, hogy ezt csak így 39-40 évesen kellett megtapasztalni. Ez is sokat tesz hozzá a pályafutásomhoz, de elég furcsa helyzet volt.
Az, hogy tartaléknak nevezték az elején, motiválta külön, piszkálta a büszkeségét?
Természetesen, ez nem kérdés. A mester döntött a két társam mellett, és a srácok bizonyítottak az Európa-bajnokságon és az olimpiai selejtezőn, de én is megérdemeltem, hogy itt legyek és pályára kerüljek. Most már felesleges arról beszélni, hogy mi lett volna, ha - de azért megfordul a fejemben.
A franciák ellen is kiválóan szállt be a meccs közben.
Mindig úgy készülök, hogy kezdek, de ha nem, akkor az más helyzet, abba is bele kellett szokni és megtanulja az ember. Úgy voltam vele, ha jönni kell, akkor jönni kell és csinálni kell – de nem az mocorgott a fejemben, hogy mi lesz, ha kikapunk, hanem inkább az, hogy mi lesz, ha nyerünk. Ez lökött előre, hogy a következő lövést is meg kell fogni és nem kaphatok gólt. Tudjuk, hogy a francia válogatott bivalyerős, így is, hogy nem a legjobb arcukat mutatják most az olimpián. A végén sajnos nem nekünk kedvezett a szerencse.
Mi hiányzott a végén?
Talán elfogytunk. A rutin és az sok érem, amit eddig a franciák szereztek, sokat számít ilyen esetben. Ahhoz, hogy a francia válogatott kiessen Franciaországban, valami csodának kellett volna történnie.
Az egész olimpiát milyennek értékeli? Többször is közel volt a csapat a bravúrhoz.
Nehéz most okosat mondani. Egyiptomot meg lehetett volna verni, az pedig szinte biztos volt, hogy az argentinokat le tudjuk győzni. Végre a norvégok ellen akkora lehetőségünk volt, mint talán sose, a kezünkben volt a ziccer. De fiatal a csapat, és ezek a játékosok még rutintalanok, de sokat tanulhatnak a mostani helyzetekből, hogy a következő esetben már ne forduljon elő hiba. Félreértés ne legyen: én most is százból százszor Imre Bencének adnám a labdát, brutális tehetség, de ezt most megtanulta, hogy ilyen szituációban mit kell tenni. Bár
ha a norvégok ellen nyerünk, a franciákat akkor is meg kellett volna verni,
szóval mindegy is.
Kerek ez a húsz év?
Teljesen. Második olimpiámon játszhattam, és büszkén mondom, hogy olyan teljesítményt nyújtottam, amit elvárok magamtól. Én büszke vagyok magamra és a csapatra, és arra, hogy ezt a húsz évet, közel 250 válogatott meccset megélhettem.
Palasics Kristófot láttuk jól védeni az olimpián. Milyen az utánpótlás kapusposzton, kinek lehet átadni a stafétát?
Már átvették maguktól, nem kell átadni. Nincs probléma, Bartucz Laci és Kristóf is jó kapusok, de sok világversenyre van szükségük, hogy még nagyobb rutint szerezzenek, ez idővel fog jönni.