Az élet kevés területén lehet átélni akkora fordulatokat olyan rövid idő alatt, mint a sportban. A drámai pillanatokat csak fokozza, ha azt egy közel megtelt Puskás Arénában, 55 ezer néző együtt tapasztalja. Márpedig kedd este nagy érzelmi hullámvasút volt a magyar–portugál Európa-bajnoki csoportmérkőzés.
A találkozó 80. percében ugyanis egyszerre ugrott talpra több tízezer magyar a helyszínen – és vélhetően több millió országszerte –, amikor Schön Szabolcs egy csel után kilőtte a rövid sarkot. Mint azonban kiderült, egyméteres lesről indulva, így a gólt nem adták meg. Pár másodpercig lehetett csak ünnepelni: a B-középben a pirotechnikai eszközök is előkerültek, repültek a söröspoharak, egy drukker pedig be is szaladt a pályára boldogságában, aztán bánatosan adta át magát a biztonsági őröknek – a hajráról már le is maradt. Mindenki a fejét fogta és hitetlenkedett a korai gólöröm után.
Négy perccel később pedig mély letargia költözött a stadionba, miután a portugálok megszerezték a vezetést. Rafa Silva labdája Szalai Attiláról pattant Raphael Guerreiro elé, a hátvéd lövése pedig Willi Orbán talpán változtatott irányt, így került a hálóba. Emlékezhetünk rá, hogy öt évvel ezelőtt a magyarok szereztek két megpattanós gólt is a portugálok elleni Eb-meccsen, most viszont a szerencse oldalt váltott.
Pedig úgy tűnt, megdolgoztak ezért a szerencséért a magyarok, hiszen addig stabilnak tűnt a csapat, a védekezés többnyire rendben volt, és amikor éppen nem jött tisztázó láb, akkor Gulácsi Péter védett bravúrosan. A második félidőben már bátrabban támadtak a hazaiak, többször is megdolgoztatták Rui Patriciót. Minden jel arra mutatott, hogy megismétlődik az egy nappal korábbi meccs, a magyarok is el tudják rontani a címvédő játékát, ahogy azt a svédek tették a spanyolokkal, és egy döntetlen lehet ennek a jutalma. Nem lett.
A csalódottság és a döbbenet Guerreiro gólja után csak tovább nőtt, hiszen Cristiano Ronaldo is betalált, ráadásul kétszer is. Az biztos, hogy az ötszörös aranylabdás és immár ötszörös Eb-résztvevő, ezzel pedig újabb rekordot megdöntő csatár nem fog népszerűségi versenyt nyerni Budapesten: már a bemutatáskor is ő kapta a leghangosabb füttyszót, góljai után pedig csak a szerencsének köszönhette, hogy nem találták el műanyag pohárral az elkeseredett szurkolók. Persze Ronaldót ez sosem zavarta.
A hazai szomorúság azonban egy ilyen 0-3 után sem tartott sokáig. A válogatott így is olyan köszöntést kapott, mintha győzött volna. Aztán a büfében várva arról beszéltek a drukkerek, hogy szombaton, a franciák ellen újra jönnek, és rajtuk akkor sem fog múlni, szurkolnak, amíg a hangjuk bírja. Hiszen ezt a részben budapesti Eb-t és ezt a magyar válogatottat látni kell. Mert kedd este sem Ronaldo vagy Bruno Fernandes vonzott ki 55 ezer nézőt, és szombaton sem Kylian Mbappé vagy Paul Pogba miatt telhet meg a stadion, hanem többek között Szalai Ádám és Sallai Roland miatt. Ezt a köteléket, amely már egy ideje kialakult és az utóbbi években csak erősödött a drukkerek és a válogatott között, egy ilyen vereség sem fogja gyengíteni, és ez talán fontosabb eredmény egy esetleges döntetlennél is.
Ha a válogatott nem is, Budapest és az aréna remekül vizsgázott első Európa-bajnoki meccsén. Sokan megfogadva a tanácsot, a tömegközlekedést választották, vagy gyalogoltak, és időben érkeztek a találkozó előtt. A beengedés a lázméréssel és az ellenőrzéssel együtt zökkenőmentesen zajlott. Egyedül a büfék előtt alakultak ki hosszabb sorok, de a többség itt is türelmesen várt.
A stadion este gyorsan kiürült, a taktikai elemzés a közeli kocsmákban folytatódott, de itt sem a letargia volt jellemző, hanem a morfondírozás azon, hogyan lehet eredményesebb az együttes, miért nem játszott Nikolics Nemanja vagy Holender Filip. Ezúttal persze nem állították le a villamost a Nagykörúton, nem volt össznépi vonatozás és spontán utcabál sem, amit 2016-ban lehetett látni, de talán mindenki úgy volt vele, ezt a büszkeségre és további reménykedésre okot adó bő 80 percet nem lehet tőlünk elvenni.
A Thököly úton egy maroknyi portugál csoport ünnepelte a sikert, zászlót lobogtatva, a velük beszédbe elegyedő magyarok pedig sportszerűen gratuláltak, és gyorsan a tragikusan fiatalon elhunyt Fehér Miklósra terelődött a téma. A Keleti pályaudvar oldalában is üldögélt néhány meggypiros mezes drukker, a lesgólról – mi másról – beszéltek még jócskán a lefújás után is.