Sokszor nem is a létesítmény hiányzik egy közösség aktivitásához, hanem egy mozgatórugó; egy „valaki”.
A témában végzett kutatással kapcsolatban az InfoRádió megkereste Gerencsér Balázs közösségfejlesztési szakembert, az Aktív Magyarország Fejlesztési Központ kabinettitkárát, aki rögzítette: az alapproblémát, a legnagyobb kihívást tulajdonképpen azon személyek megszólítása jelenti, akik keveset vagy egyáltalán nem mozognak, ezért különlegesen nagy jelentősége lehet azoknak a helyi embereknek, akik személyesen képesek megszólítani és aktivizálni másokat.
„Ők a mozgatórugók, és ahhoz, hogy valaki mozgatórugóvá váljon, a közösségének rendkívül elkötelezett, erős személyes kapcsolatokkal, helyismerettel és bizalommal bíró személynek kell lennie. Ez a személy nem feltétlenül az iskolaigazgató vagy a polgármester, hanem egy olyan, helyben elfogadott személy, aki kézbe tudja venni a dolgokat, magáénak érzi a közösség megmozgatását, aki jelen van, személyesen szólít meg embereket és ismeri a közösségét, tudja, hogy kik azok, akik maguktól nem mennének el egy sporteseményre, de személyes meghívásra, például egy közös sétára már igent mondanak” – fejtette ki.
Egy közösségen belül nem is feltétlenül csak egy mozgatórugó létezhet, és nem is feltétlenül sportolni kell segítsen, egyszerűen egy aktívabb életre késztet ő vagy ők.
Gerencsér Balázs felidézett egy olyan esetet, amikor egy iskolaigazgató nekifutott egy programnak, egyedül nem sikerült eredményt elérnie, azonban egy új szmk-vezető és egy új sportegyesületi vezető oldalán már csodát tudott tenni. A mozgásra a szakember egyébként is közösségfejlesztési eszközként tekint, amit élvezettel érdemes csinálni.
„Nagyon fontos, hogy a közös élmények, az együtt eltöltött idő alakít ki igazából jó közösségeket, ahol az emberek nem egymás mellett, hanem inkább együtt töltik a szabadidejüket. Sok olyan példával találkozhattam, amikor új sportcsoportok jöttek létre egyes településeken. A lakosok próbálták elérni azt, hogy közösen és rendszeresen tudjanak mozogni, ezért zumbacsoportot alakítottak, vagy az apukák az iskola tornatervében elkezdtek rendszeresen focizni. És ha az emberek mozgás során kikerülnek a hétköznap megszokott szerepükből, akkor az nagyon nagy változásokat tud okozni” – folytatta Gerencsér Balázs.
Például, ha együtt közösen kezd el mozogni a helyi iskola vezetője és az egyik szülő, vagy egy tanár és egy diák, akkor abban másfajta környezetben találják magukat, elkezdenek együtt izzadni, és másfajta kapcsolódás lesz a két személy között, de egy egyszerű séta közben is elkezdhetnek együtt beszélgetni, akár közös témákat is találhatnak, és innentől kezdve ez a kapcsolódási pont már a hétköznapi, mindennapi életükre is kihat, a közös mozgás és élmény a kapcsolatukat formálja, és ez a közösségüket is alakítja.
Rámutatott: Pósfai Gábor sportért is felelős belügyminiszter is kiemelte egy minapi konferencián, hogy olyan programokat érdemes támogatni, amelyekhez gyerekkortól az időskorig lehet kapcsolódni, vagyis a mozgás generációkat is összeköt, minden generáció magának érezheti azt, hiszen egy közös séta, egy közös településen közösen megszervezett futás, ahol együtt fut gyerek, szülő, mindenféle rokon, szomszéd, nagy hatású.
Ismert egy népszerű sorozat az Egyesült Államokban: egy apuka vitte a gyerekét iskolába biciklivel. Aztán a szomszéd is megkérdezte, hogy elvinné-e az övét is, és aztán egy nagy közös akcióvá formálódott az iskolába biciklizés. Azóta már világsztárok is el szokták őket kísérni, és mindenki megtalálja ebben a feladatát, kígyózó menetben érkeznek a gyerekek iskolába, hatalmas zenével. Hasonló akciókról már idehaza is tudni. Gerencsér Balázs egy Veszprém megyei esetet említett, amikor egy gazdagabb településen a „papataxiról” a gyerekek kezdeményezésére szoktak le iskolába menet, a közös biciklizés pedig nem várt eredményt hozott, rendkívüli módon megnőtt a felelősségvállalásuk, odafigyelésük egymásra.
„A gyerekek reggelente találkozópontokat jelöltek ki a településen, és egyik nap az egyik srác nem jött, a többi gyereknek el kellett indulni az iskolába, hogy beérjenek, viszont akkor nem az osztálytermükbe vonultak el, nem a mindennapi tevékenységükkel kezdtek foglalkozni, hanem az iskolaigazgatóhoz szaladtak, hogy jelezzék, itt valami probléma van, jelezzék a szülők felé. Ezek a gyerekek innentől kezdve már a szünetet is együtt töltik, nem egymás mellett élnek, hanem együtt. Délután közösségben mennek haza és odafigyelnek egymásra” – részletezte.
A mozgás nevelő szerepével kapcsolatban kiemelte még, hogy a mai felgyorsult világunkban rendkívül fontos az azonnali visszajelzés.
„Talán a fiatal generációk esetében ez kiemelten igaz, és ezt a nevelés során is nagyon fontos figyelembe venni. Erre is nagyon jó a mozgás mint eszköz. A rendszeresen végzett mozgás ugyanis nagyon gyors eredményt mutat, mozgás közben a szervezetünk hormonokat termel, amelyek csökkentik a stresszt, fokozzák a boldogság érzését, jó hangulatot eredményeznek, már az első pár mozgás során is megtapasztalhatjuk a pozitív hatását. A rendszeres mozgásnak ennek megfelelően gyors, érezhető eredményei vannak, gyorsan jön a pozitív visszacsatolás, és ez fontos az önértékelésünk szempontjából is. A mozgás rendszerességet hoz mindannyiunk életébe, a gyerekek életében pedig azt segíti, hogy kitartóvá váljanak, közösséggé formálódjanak, odafigyeljenek egymásra.”
Gerencsér Balázs szerint nincs általános recept arra, hogy kiből és hogyan lesz mozgatórugó, nem lehet ezt központilag megfejteni, kitalálni, itt jön a személyiségek kiemelt szerepe, akik tudják, kit mivel lehet motiválni.
„Van, ahol leszúrtak egy hálót a kistelepülés falu közepére, és a gyerekek elkezdtek tengózni, ez rövid idő alatt 10-15 igazolt focistát jelentett a településen. Egy Pécs melletti településen kézilabdáznak, máshol pedig a Mátra közelsége miatt a gyerekek télen síelnek. A sífutásnak van hagyománya abban a faluban; nincs tehát általános szabály, ezért is emelném ki ismételten a mozgatórugók szerepét.”
Nagyon fontos szerinte a mozgatórugók módszereinek feltárása, rendszerezése, és az, hogy az eredményeiket bemutassák a nyilvánosságnak, hogy azokat esetleg más településeken, közösségekben vagy akár munkahelyeken is használhassák.
A cikk Kocsis Éva interjúja alapján készült.