Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán

Novotny Zoltán: én mindig magamat adom

Infostart / InfoRádió
2020. július 19. 15:52
Hírszolgáltatás, nevelés és szórakoztatás: ez a feladata egy sportriporternek – mondta a közelmúltban a 80. születésnapját ünneplő, de ma is aktív Novotny Zoltán az InfoRádió Aréna című műsorában. A rádióriporter szerint akkor jó egy tudósítás, ha érezni belőle, hogy az újságíró ott volt.

"Ha volt időm, akár fél, akár másfél percem, akkor törekedtem arra, hogy az esemény közvetítésén túl valami többletet adjak, ami lehet akár művelődéstörténet vagy kultúrtörténet, mert a mi feladatunk hármas: információ, edukáció, rekreáció, azaz hírszolgáltatás, benne a közvetítés, a nevelés, az ismeretterjesztés és a szórakoztatás" – mondta a sportriporteri munkáról a szakma legismertebb arca és hangja.

Novotny Zoltán beszélt a tudósítás egyszerűségéről és nehézségeiről, mint mondta, azt tanítják az újságíró-iskolában, hogy egy tudósítás legyen bármilyen rövid, az elején mindig legyen egy felütés, amire felkapják a fejüket. "Ez olyan mérkőzés volt, hogy utána még a labdát is borogatni kellett" – említette példaként, de hozzátette, van több iskola is, van, aki az eredményt teszi inkább a tudósítás elejére. aztán van, aki kronologikusan meséli el a történteket, míg mások az esemény legfontosabb néhány mozzanatát emelik ki, amelyekre a szurkolók még hetek múlva is emlékezni fognak.

"Ez egy kicsit már művészet is"

– mondta az általa évtizedek óta gyakorolt műfajról, de beszélt egy másik követelményről is, amivel a beosztottait is bosszantotta: "Azt mondtam nekik, lehessen érezni, hogy ott vagytok." Mint kifejtette, szerinte egy tudósítást az internetes közvetítés alapján is el lehetne mondani, ezért ha valaki ott van a mérkőzésen, úgy kell fogalmazni, hogy a hallgató is érezze, a riporter a helyszínről tudósította.

"Az ember nem tagadhatja le magát,

ha egy héten vagy egy féléven át még sikerülne is, de közel hatvan éven át aligha. Én magamat adom" – mondta Novotny Zoltán arról, hogy mennyire lehet szubjektív egy riporter. Úgy fogalmazott, hogy elfogult, mert szereti a sportolókat, a sportágakat, a küzdelmet, az összecsapást, a munkát, amivel elérik az eredményeket.

"És szeretem a magyar sikereket. Amikor Kozák Danuta beérkezik a kajakjával, amikor Hosszú Katinka világcsúccsal becsap a célba, amikor Majoros István a hosszabbításban legyőzi birkózásban az ellenfelét, amikor Kádár indításával Priskin elindul a bal oldalon, és az Európa-bajnokságra lövi ki a magyar futballcsapatot. Vagy azt is, amikor a vízilabdázók csalafintán játszanak" – mondta a 80 esztendős riporter, aki azt is elárulta, hogy kezdetben a kézilabdát nem szerette, mert nem volt támadóidő, sokáig passzolgathattak a játékosok, és mire belekezdett volna egy történetbe, mindig akkor esett a gól. Ma már a kézilabdát is imádja, mert tudja, hogy mikor lehet történeteket mondani, és mikor kell csak a labda útját, a játékos mozgását figyelni.

Hallgassa meg a teljes beszélgetést:


KAPCSOLÓDÓ HANG:
Novotny Zoltán a sportriporterségről
A böngészője nem támogatja a HTML5 lejátszást
Novotny Zoltán a személyességről
A böngészője nem támogatja a HTML5 lejátszást