Az Inter 2010. május 22-én 2-0-ra nyert a Bayern München ellen a Bajnokok ligája döntőjében. Ezzel a sikerrel teljes lett a triplázás: az olasz bajnoki cím és az Olasz Kupa megnyerése után a nemzetközi porondon is nyert az Inter.
A portugál edzővel, aki mostanság a Tottenham Hotspur menedzsere, a La Gazzetta dello Sport készített interjút a tízéves évforduló kapcsán.
„A karrierem során akkor voltam a legjobb, amikor egy klubnál otthon éreztem magam, ahol éreztem a játékosaim érzelmeit, ahol a szívem 200 százalékában ott volt”
– mondta Mourinho. „Azon a május 22-i estén, Madridban a mások örömének is örültem, egészen Massimo Moratti elnöktől a szertárosokig.
„Én addigra már megnyertem a Bajnokok Ligáját. Ettől még nagyon boldog voltam, de tudtam gondolni a többiekre is, az Inter korábban soha nem ért el ilyen hármas sikert. Ha valaki egy családban apává válik, megérti, hogy nem ő a legfontosabb, elfogadja, hogy más öröme többet jelent neki, mint a sajátja.”
Tíz évvel később is együtt vagyunk. Nemrégiben beszéltem Alessióval. Az én időmben ő volt a buszsofőr. Hol és mikor történik meg, hogy egy edző, aki már tíz éve távozott, beszélget a sofőrrel? Soha. Ezt jelenti számomra Inter.”
Mourinho nem tagadta, hogy azért nem volt minden rózsás milánói évei alatt. De a 2010-es tavasz nagyszerűen alakult. „Az empátia attól függ, hogy valaki képes-e elfogadni engem olyannak, amilyen vagyok. Olyan, mint egy puzzle. Az edző-játékos kapcsolat lényege: én edzelek, te játszol.
Az Internél vártak valakire, akivel ki tudták egészíteni teljessé a puzzle-t. Ez voltam én.”
Mourinho a triplázás után maradt még néhány napot Madridban, mielőtt visszatért Milánóba. Attól tartott, hogy ha visszamegy a csapattal, elragadják az érzelmek és nem lép tovább. Pedig a nyártól a Real Madrid várta. „Ha visszamegyek velük Milánóba, és a csapat meg a rajongók azt éneklik, hogy José, maradj velünk, talán soha nem hagytam volna el őket.”
„A döntő előtt még nem írtam alá a Real Madridot. Valaki azt mondta, hogy a Real képviselője a döntő előtt eljött a szállodába, de ez nem igaz.
„A Realba akartam menni, már egy évvel korábban is akartak. Akkor elmentem Moratti házába, hogy elmondjam neki, de meggátolta, hogy elmenjek. Egyébként már elutasítottam egyszer a Real Madridot, amikor először a Chelsea-nél voltam. Háromszor nem mondhatsz nemet a Madridnak.
„A Barcelona elleni továbbjutás után döntöttem el, hogy elmegyek Madridba, a második elődöntőt követően. Akkor már tudtam, hogy meg fogjuk nyerni a Bajnokok Ligáját. Felkészítettem Morattit: szavak nélkül, a pályán, amikor összeölelkeztünk, megértette, hogy mit akarok. Azt mondta, most már mehetek. Kiérdemeltem. Valójában boldogabb voltam Milánóban, mint aztán Madridban.”