Guardiola így lépked lefelé a lejtőn

Infostart
2017. március 16. 11:57
Pep Guardiola kétszer is megnyerte a labdarúgó Bajnokok Ligáját a Barcelonával, aztán három szezon alatt nem jutott az elődöntőnél tovább a Bayernnel, és új állomáshelyén, a Manchester Citynél már a nyolcaddöntőben elbukott. Rekorder lett az edzők között, mégsem erről beszél most mindenki.

Pep Guardiola 2008 és 2012 között, négy szezon alatt 14 titulust nyert a Barçával. Ebben a periódusban a katalánok minden szezonban legalább három trófeát nyertek meg, s egyetlen kudarcot leszámítva (2010 elején a Király-kupában kiestek a nyolcaddöntőben a Sevilla ellen) a legnagyobb botlásuk az volt, hogy 2010-ben és 2012-ben is „csak” az elődöntőig jutottak a korszakban egyébként kétszer is megnyert Bajnokok Ligájában.

Münchenben – részben a barcelonai sikerek, részben a 2013 tavaszán Jupp Heynckesszel elért triplázás miatt – rendkívüli elvárások fogadták.

A hazai fronton megbirkózott velük, a nemzetközin kevésbé.

A Bayern német csapat ellen csak egy kupaelődöntőt bukott el 2015 tavaszán, ellenben a Bajnokok Ligájában mindig az elődöntő volt a végállomás. Nézőpont és elvárás kérdése: ez mással és más klubnál nagy siker lett volna, Guardiolát 2016 elején, amikor kiderült, hogy a Manchester City fényűző ajánlattal csábítja, nem marasztalták.

Angliában, ahogy sejteni lehetett, minden korábbinál nehezebb feladat jutott neki. Részben azért, mert az általa korábban a Barcelonánál sikerrel alkalmazott játékot nyilvánvalóan nem lehetett adaptálni a Cityre. Részben pedig azért, mert a hazai sikerek, Spanyolországgal és Németországgal szemben, Angliában egyáltalán nem tűntek biztosnak. Mindazonáltal Guardiola azt mondta az idény előtt, hogy kudarcnak tartaná, ha trófea nélkül zárná első angliai évét.

Most, 2017. március 16-án ott tartunk, hogy a címnyerésre egyetlen reális esélye maradt: az FA-kupában a következő két mérkőzésének megnyerése a Wembleyben. Az elsőről tudható, hogy az Arsenal ellen vívja majd, ha az „ágyúsokat” kiejti, s lesz második, akkor azt a Chelsea vagy a Tottenham ellen. A három közül a mostani szezonban egyedül az Arsenal elleni mérlege pozitív, de Wenger csapatával és a Chelsea-vel is játszik még a bajnokságban is április elején, néhány napon belül.

Az angol sajtóban már a Monaco elleni, a hazai 5-3 után idegenben 3-1-re elveszített nyolcaddöntő előestéjén feltették néhányan a kérdést, mekkorát lépett előre Guardiolával a City – ha egyáltalán előre lépett.

A válasz leginkább a nem.

Az angol szurkoló eredményfüggő, nem érdekli, hogy a City (a BL történetében egyébként első csapatként) úgy esett ki, hogy a párharca első meccsén öt gólt is szerzett.

Előjöttek a szezonban már többször tapasztalt problémák: elsősorban a védelem gyengesége a pontrúgások (hivatalosan: a rögzített játékhelyzetek) elhárításánál, a kapusposzt megoldatlansága, s most megjelent egy új elem: a túl romantikus csapat-összeállítás. A Monaco 123 gólt ért el a mostani idényben eddig, számítani lehetett arra, hogy Radamel Falcao nélkül is támadni fog. Guardiola erre támadásokkal akart felelni, egyedül Fernandinhót állította be a középpályára a védekezni tudó játékosai közül, miközben Yaya Touré a padon ült.

A futball tényleg eredményfüggő – az elemzők szerinti rossz taktika, a hibás döntések ellenére a City továbbjuthatott volna, ha kihasználja a második félidőben a helyzeteit, s ha nem kap a semmiből még egy gólt 1-2-nél. A mérkőzés különleges volt, de így is emlékeztetett egy kicsit az első felvonásra, amelyben a Monaco 55-60 percig remekelt, aztán összezuhant, s a City eldöntötte a maga javára a mérkőzést. Itt hasonlót láttunk, a City a továbbjutást dönthette volna el, ám elég volt egyetlen átkozott „pontrúgás” ahhoz, hogy a Monaco örüljön.

Még egy, talán nem túl erős, de felsejlő párhuzam: egy héttel korábban a Paris SG szinte feladta előnye birtokában az első félidőt a Barcelona ellen, majd miután kapott egy gyors gólt, illetve az első játékrészben még egyet, a másodikban ébredt, s kezdett el játszani. Megteremtette a továbbjutás esélyét, de elvérzett. Drámaibb körülmények között, mint a Manchester City, de az angolokhoz hasonlóan nagy esélyt elszalasztva.

Guardiola ezzel a mérkőzéssel elérte a századik európai kupamérkőzése jelentette mérföldkövet, a valaha volt legeredményesebb edző az első száz európai kupamérkőzés alapján. Ám a presztízse talán még az első előtt is magasabban volt, mint most.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló hírekről, vagy elmondaná a véleményét, lájkolja az InfoRádió Facebook-oldalát!