Nyitókép: MTVA/Zih Zsolt

Molnár Piroska: rádöbben az ember arra, hogy egy idő után neki is mennie kell

InfoRádió
2023. január 14. 09:30
Minden nap elgondolkozik a visszavonuláson, de egyelőre nem engedi a színház - fogalmazott Molnár Piroska az InfoRádiónak adott interjújában, melyben a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon kapott életműdíjáról, filmforgatási élményeiről, valamint az új színházi bemutatójáról is beszélt.

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész igyekszik új előadást már nem vállalni, de annyi jelenleg is műsoron lévő színdarabban szerepel, hogy nem mondhatja azt a kollégáinak, hogy pótolják őt mással.

A CineFesten neki odaítélt életműdíjjal kapcsolatosan elmondta: az ember azt gondolja, nem is filmezett olyan sokat, aztán kiderül, hogy mégis kivette a részét a dologból. Egy ilyen díj tehát Molnár Piroska szerint nagy dolog, de van szomorú vetülete is, amikor sorra veszi azokat a kollégákat, akikkel közösen forgatott.

"Sajnos ebben az életkorban, amiben én vagyok, inkább azok neve fut át az embert agyán, akik már nincsenek, akikkel többet már nem tud találkozni.

Ilyenkor kicsit rádöbben az ember arra, hogy egy idő után neki is mennie kell.

Mindig nagyon fájdalmas, hogy őket már csak filmen lehet látni" - fogalmazott. A színésznő azt is elmondta, hogy általában jó viszonyban volt azokkal a kollégáival, akikkel együtt dolgozott, sok barátja is van köztük.

Sosem tartotta magát sztárnak

Az Árvácska mellett karrierjét meghatározó filmnek tartja A nagy füzetet, illetve a Taxidermiát és a Szabadesést, Pálffy György filmjeit is: egyik sem mainstream alkotás, de ott volt a Meseautó remake-jében is.

"Ha sorra veszem, mi mindent játszottam a filmekben, akkor azt kell mondanom,

el voltam kényeztetve főiskolás korom óta.

Mindegyik kedves emlék".

Három filmmel volt Karlovy Varyban, aztán Los Angelesben A nagy füzettel. "Ezek hozták magukkal azt, hogy az ember kitekinthetett a világba" - fogalmazott Molnár Piroska, hozzátéve: sztárnak egy pillanatig sem érezte magát, az sosem volt és már nem is lesz.

"Sztárnak lenni más, de nem vágytam rá. Elég, ha az embert jó színésznek tartják" - mondta a színésznő, aki szerint ezzel együtt is minden nap megkérdőjelezi magát az, aki a színészi pályáját választja.

Haumann Péter halála nagyon megrázta

"Aki egy pillanatig sem kételkedik magában, azt azért nem irigylem. Jó dolga lehet, hisz egy perc gondja sincs, de azt hiszem, mégis jobb, ha az ember mindig mérlegre teszi, hol tart, mit csinál, és inkább mások mondják meg róla, hogy jó volt, amit csinált" - tette hozzá.

Molnár Piroska azt is elárulta: az Indul a bakterházban két nap alatt leforgatta saját jeleneteit, aztán szinte el is feledkezett róla, sokáig nem is nézte meg, aztán viszont többször is. Haumann Péterrel is itt dolgozott együtt először.

"Egészen a haláláig nagyon jó barátságban voltunk.

Ismertem őt mint színészt, tudtam, hogy nagyon-nagyon sokat lehet tőle tanulni, és ott megismertem, hogy embernek is ugyanolyan és barátnak is nagyszerű volt.

Tartom is a kapcsolatot a családjával, nagyon fájdalmasan érintett a halála" - emlékezett vissza a forgatásra.

Szinkront már nem vállal

Később a színpadon is többször állt Haumann Péterrel közösen, többnyire vígjátékokban - a színésznő szerint sokat lehetett tanulni Haumann Pétertől, azt is, hogy hogyan kell nevettetni. Hogy ez nehezebb-e, vagy a dráma, arról így beszélt: "a színészet az alapja mind a kettőnek. A közönség szeret sírni-nevetni, nekünk meg kötelességünk hol megríkatni, hol megnevettetni őket.

Én különbséget nem teszek, hogy melyik a nehezebb,

mind a kettőt tudni kell" - tette hozzá.

Molnár Piroska korábban sokat szinkronizált: ma már nem vállal hasonló feladatokat, részben azért, mert ízületi gondjai megnehezítik számára azt, hogy eljusson egy szinkronstúdióba, részben pedig azért, mert többe kerül taxival eljutni a stúdióba, mint a gázsi, amit ott kap.

A színházról egyelőre nem tud lemondani

Erről lemondott, de a színházról nem: azt mondja, minden nap gondolkozik ezen is, de egyelőre nem engedi a színház. Igyekszik új szerepet nem vállalni, de annyi futó, nagy szériában menő előadásban van szerepe, hogy nem mondhatja, hogy otthagyja a színházat.

"A Thália Színház, az anyaszínházam olyan szerepeket talált ki nekem, amit fizikailag bírok, és most már külsőben is csak olyan szerepet vállalok el, ami nem haladja meg a fizikai erőmet"

- mondta el.

A Thália Színház egyik új bemutatójában, a Varázslat egy nyáréjszakán című darabban egy csínytevő manó szerepe jutott Molnár Piroskának: a darab tulajdonképpen a Szentivánéji álom újrafordítva, a színésznő Puckot alalkítja.

"Puck felfogható bárkinek, ugyanúgy lehet egy pályája végén álló tapasztalt színész, mint egy pajkos kis manó" - vélekedik a színésznő, akitől a csínytevés távol áll.

Lépést tart a modern korral is

Színházi munkája mellett a kortárs irodalomban is igyekszik naprakész maradni: a számára fontos írók minden új kötetét elolvassa - igaz, nem várakozás közben, akkor rejtvényt fejt.

"Az olvasás marad az éjszakára, mikor már nehezen alszom. Fölébredek három óra alvás után és úgy érzem, hogy kialudtam magam, akkor jön az olvasás. Az ember úgy marad meg fiatalnak, hogy érdeklődik minden iránt, nem szűkül be, nem zárja el magától a dolgokat. A technikai vívmányokat is imádom, minden ketyerét megveszek, megtanulom a kezelését, ma már ez is hozzátartoznak az élethez" - fogalmaz az interjúban.


KAPCSOLÓDÓ HANG:
Molnár Piroska interjú
A böngészője nem támogatja a HTML5 lejátszást