Kovács Ákos Karanténnapló-sorozatával szombat esténként kínált irodalmi vagy zenés élményeket a YouTube-csatornáján heteken át, és noha már vége a karanténnak, az énekes-dalszerző az utolsó adás előtt jelezte, ritkábban, de továbbra is jelentkezik majd a házi stúdiójából. Az első alkalom most csütörtökön lesz, ezúttal egyszerre lesz jelen irodalom és zene, ahogy korábban, a nagyszombati műsorban is.
"Nagy szerzőket hívok segítségül, hogy Trianonról és Trianon traumájáról beszéljenek, ezek mellé pedig saját dalaimból válogattam. Ráadásul olyan dalokból, amelyeket merőben más indíttatással írtam, de a szövegeik most ebben a környezetben egészen új értelmezést kapnak, ahogy a versek között megszólalnak" – mondta a Kossuth-díjas előadóművész. Elárulta azt is: meglepte, ahogy a közösségi felületeken reagáltak arra, hogy trianoni műsorral készül.
"Az összes Trianonnal kapcsolatos neurózis, a kibeszéletlenség felkavarodva jelenik meg a kommentfalon. Ez is azt jelzi, hogy bár kiterjedt történeti irodalma van ennek a nemzeti traumának, a társadalom és még inkább az egyén szintjén nem sikerült feldolgozni még száz év után sem" – mondta Ákos, aki a műsorról annyit árult el, hogy percre pontosan a békediktátum aláírása után száz évvel, június 4-én, csütörtökön, 16 óra 32 perckor mutatja be. A műsor itt megtekinthető:
Az is kiderült, hogy nem volt egyszerű a versek összeválogatása, hiszen, mint mondta: "kicsit olyan ez, mintha a sokk lebénította volna a szerzőink tollát". Ákos úgy véli, nagyon nehéz olyan, ma is érvényes, a ma hallgatóját megszólítani képes anyagot találni, amivel jól lehet azonosulni. A Trianonnal foglalkozó művek a szocializmus évtizedei alatt kikerültek a közgondolkodásból, esetleg cenzúrázták őket, még a szerzők összkiadásaiban sem jelentek meg. Példaként említette Juhász Gyula Trianon-versét, amely 1945 és 1990 között nem szerepelt a költő összes versei kiadásában. A velünk élő Trianonnak van egy ilyen szelete is – jegyezte meg Ákos.
A kérdésre, hogy mit jelenthet Trianon száz év után a ma emberének, úgy felelt: egy olyan esemény, amelyre kötelességünk emlékezni. "Egy énekesnek nem kell trianoni műsort csinálni, én mégis kötelességemnek éreztem, mert nagyon fontos számomra, és biztos vagyok benne, hogy a dalaimat hallgató közönség egy részének is az" – beszélt a személyes indíttatásáról. Úgy érzi, valahogyan reflektálnia kell Trianonra, ahogy tette ezt hasonló megfontolásból 1956 ötvenedik évfordulóján is. "Ez egy neurotikus történelmi esemény, amelynek a feldolgozását akadályozták a szocializmus évtizedei. Tabutéma volt, a proletár internacionalizmus nem tűrte, hogy beszéljünk a leszakított országrészekről, ahol máig magyarok laknak. Sajnos ez a neurózis még ma is benne van a közgondolkodásban, ezt érzékelem a visszajelzésekből is, ezek mind azt igazolják, hogy bizony fontos lehet egy ilyen műsor".