Túlmutatott egy soron lévő előadás próbáján az a folyamat, amiként a Tizenhárom almafa eljutott a Nemzeti Színház színpadáig.
"Egy nagy felfedezés volt sokak számára, mert nemcsak Wass Albertet nem ismerték, az történetét, munkásságát, hanem a fiatalabb gerenáció sajnos Trianon történéseivel sincs nagyon tisztában. Úgyhogy itt az előadás Wass Albert-művekből és korabeli dokumentumok felhasználásával készült, egy nagy túra, felismerés volt mindenki számára" - árulta el az InfoRádióban Vidnyászky Attila Kossuth- és Jászai Mari díjas rendező, a Nemzeti Színház igazgatója.
Wass Albert személyes és kijelentései igen megosztóak a magyar társadalomban. Hogy miért épp őt választotta a Nemzeti, arról Vidnyánszky Attila azt mondta, sok kiváló alkotónktól kellene elbúcsúznunk csak annak alapján, hogy összekötjük a munkásságukat a kijelentéseikkel, emberi megnyilvánulásaikkal, gyarlóságaikkal.
"Ő testközelből tapasztalta meg a történéseket, az ő fájdalma, felkiáltásai, sikolyai, eseménydokumentálása párját ritkítja. Trianonról beszélni lehet Wass Alberttel,
sőt, azt tudom mondani, hogy nem nagyon sok magyar szerző van, aki ilyen mélyrehatóan megérteti a traumát."
A darab alapjául szolgáló regény 1940-ben indul, amikor visszacsatolták Erdély egy részét, de a dokumentumok segítségével a színmű 1919-ig visszamegy, és elhangzik benne
Apponyi Albert teljes védőbeszéde
is, ami Rátóti Zoltán számára igen nagy feladat volt, mert "nem akármilyen súlyú szöveg, nem akármilyen téttel".