A kiállítást megnyitó Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke kiemelte: Egry József alkotásaiban az a zseniális, hogy áthatja a teremtés első mozzanata: "Legyen világosság!". Annak tudása, hogy előbb volt fény, világosság, mint ember - fűzte hozzá.
Bogárdi Szabó István úgy fogalmazott: a fény az örökkévaló előszobája, a világosság a mulandó határvidéke, ahonnan "a mindig valóba nyithat be óhajtó szívünk".
"Amikor pedig egymáshoz hajlik a tó partja és a világon átragyogó fény, megértjük, miért jelentette magát harmadszor is a feltámadott" Krisztus egy tó partjáról "a vízen vergődő halász tanítványoknak", és miért "érezzük mi magyarok úgy, hogy az a tó lehetett volna, lehetne a mi tavunk, a mi Balatonunk is, ahol a gondviselő Isten újra meg újra "fénybe öltözteti teremtését" - mondta.
Kovács Zita művészettörténész, a kiállításnak 12 Egry-képet kölcsönző bajai Türr István Múzeum munkatársa a művész életútját ismertetve elmondta: az 1883-ban Zalaújlakon szegény, csaknem földönfutó családban született festő 1889 őszén került Budapestre. 1900 körül Lotz Károly tanítványa, az arcképfestő Korcsek János műhelyében ismerkedett meg a festészet alapjaival. A művészettörténész Lyka Károly támogatásával 1905-től egy évig Párizsban tanult. 1907-től rendszeresen kiállított, rajzai szatirikus lapokban is megjelentek.
1915-ben segédszolgálatos katonaként gyakorlatozás közben beszakadt alatta a jég, így hosszabb ápolást követően a badacsonyi katonakórházba került. Itt ismerte meg későbbi feleségét, aki életre szóló anyagi biztonságot és gondoskodást jelentett számára.
Előbb az asszony keszthelyi házában, majd Badacsonyban, a vincellérházban, később az állomás közelében épített műtermes házban élt és alkotott. A Balaton, Badacsony környéke magával ragadta Egryt és képeinek állandó témája lett - hangzott el. Az 1920-as évek elején talált rá saját, társtalan képi világára és senkihez nem hasonlítható stílusára.
"A Balatont a szegény halászok avatják szentté" - idézte Kovács Zita Egry József naplóját -, akinek 1901-től minden alkotásán "jelet hagyott" a Szentírás lelkisége, és akinek ez külön helyet biztosít az egyetemes művészet történetében - tette hozzá a művészettörténész.