A spanyol belpolitikai helyzet már jó ideje meglehetősen feszült, a lakhatási válság miatti tüntetések, közelgő előre hozott választás és két vasúti katasztrófa is korbácsolja a kedélyeket az országban.
A második vasúti katasztrófa valósággal „újraírta terveket és a jelent” – fogalmazott az InfoRádióban Lénárt András Spanyolország-szakértő, az SZTE docense. Szerinte néhány nappal ezelőttig azok az általános, társadalmat is érintő politikai-gazdasági problémák voltak a legjelentősebbek, amelyeket olvashattunk főleg spanyol, kisebb részben a magyar sajtóban, az említetteken kívül
- a migrációs helyzet – Ceuta,
- külpolitikai problémák,
- mindent átható korrupció
öleli körbe a kormányt, előre hozott választásokra is e helyzetben lett szükség, a különböző pártok pedig különböző összefogásokba kezdtek.
„Pedro Sánchez miniszterelnök és a Spanyol Szocialista Munkáspárt bár szinte minden előrejelzésben vesztesként jön ki a matematikából, de az elmúlt hetekben volt némi esély arra, hogy a lakhatási válság témája miatt – ami tényleg baloldali téma, és amit ebben a kérdésben Sánchez mond, azzal a társadalom nagy része szimpatizál, még a jobboldaliak is – reménykedhet abban, hogy ha nem is nyeri meg a választást, különböző bonyolult mandátumelosztásokkal a végén mégis talán ő alakíthatna kormányt. De ez nagyon feltételes, ködszurkálós dolog. Erre jött a vonatkatasztrófa, ami mindent újraírt, egy utolsó csepp volt a pohárban” – vázolta.
Emlékeztetett, az első, januári vonatbalesetet a kormányfő azzal a nyilatkozattal zárta le, hogy valószínűtlen, hogy ez még egyszer bekövetkezzen, mindez annak fényében lehet érdekes, hogy a spanyol vonathálózat az egyik legfejlettebb, különös tekintettel a nagysebességű vonathálózatra, ami elméletileg egyenesen a legjobb, mára viszont a gyakorlatban elhanyagoltnak tűnik: a szakértő szerint késések, meghibásodások, balesetek jellemzik a működést, ami így ráég a jó ideje regnáló spanyol kormányra, ez „mélybe rántotta” a Sánchez-erők választási esélyeit, az ellenzéki pártok pedig természetesen kihasználják a helyzetet.
Egyes bajok
A lakhatási válság konkrétumairól szólva elmondta, a tüntetéshullám akkor robbant ki emiatt, amikor egy kilakoltatott, 80 év feletti idős hölgy a költözése után néhány nappal meghalt.
„Sok képet láthattunk a Madrid belvárosában kialakult sátorvárosról. Másfél héttel ezelőtt ott jártam, be is mentem ebbe a városba, és tényleg egy mellbevágó az egész, az üzenetek is, amiket oda kiírnak, hogy mennyire elkeseredettek az emberek: bérek, albérletárak, nem tudnak lakást venni, de bérelni sem. Minden kulminálódott, hogy elég volt. Viszont nem feltétlenül mindent a baloldali kormány számlájára fognak írni, mert például az a törvény, ami gátat szabott volna a kilakoltatásoknak, azt a jobboldali pártok nem szavazták meg néhány héttel ezelőtt. Végül Sánchez rendelet keretében ezt keresztülvitte, de azért azt senki nem felejti el a jobboldali ellenzéknek, hogy nem szavazták meg azokat a törvényeket, amelyek segíthettek volna a legkiszolgáltatottabb helyzetbe kerülőknek” – magyarázta Lénárt András.
Spanyolországon kívül még Franciaországról lehet szerinte elmondani, hogy a szakszervezetek nagyon erősek, ha sztrájkra hívnak fel, bármilyen tiltakozást szerveznek, akkor azt az ország megérzi. Ők egyébként novemberre, még a választások előttre általános sztrájkot hirdettek, az egész országot meg akarják bénítani.
„Egyelőre nem tudjuk, hogy ez a baleset megváltoztatja-e a szándékot vagy sem, de az megint érezhető lett volna, ha a sztrájk tényleg bekövetkezik, hogy az embereknek elegük van, felháborodottak. A jelenlegi kormány jól megérezte, hogy lépni kell, bár több területen nem tettek semmit éveken át” – mutatott rá, példaként említve a spanyol-afrikai ceutai migránstámadást.
Fásultság
Mindentől egy kicsit függetlenül a spanyol társadalom és politika kicsit szerinte mintha megszokta volna, hogy folyton botrányok vannak – a 20 ezer magára hagyott covidos idős ember szörnyűségén is átlépett az ország –, mindegy, hogy a kormány bal- vagy jobboldali, jószerével azt is, hogy milyen kormányzati területről van szó; nemtörődömség az úr akár egészségügyi, akár vízügyi téren is, az emberek megszokják, hogy maguknak kell tenni valamit.
Ami most szerinte újdonság lehet, hogy ha valóban jobboldali győzelem lesz, akkor ennek a kormánynak tagja kell, hogy legyen akár koalícióban, akár külső támogatóként a VOX párt, amely radikális jobboldali erő.
Érzékelése szerint a változás óhaja most tényleg általános, fiatalok, idősek, egyetemi hallgatók, oktatók, felszolgálók; „mindenkinek elege van”, de azt is tudják, hogy „két borzalom közül kell választani”.
Zárójelben megjegyezte még, gazdasági szempontból – bármennyire is nem érzik ezt a spanyolok – a spanyol gazdaság az egyik legdinamikusabban fejlődő az Európai Unióban már hosszú évek óta. A bankok és a cégek érzik ezt.
A cikk Kocsis Éva interjúja alapján készült.