A Hormuzi-szoros lényegében lezárt területnek számít, és nem azért, mert lezárták önmagában, hanem azért, mert a hajótulajdonosok nem merik beküldeni a járműveket – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Deák András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa.
A közelmúltbeli kéthetes tűzszünet idején újraindult a tankerhajók forgalma, ezután újult ki az ellenségeskedés egy „erős iráni jelzéssel”, azzal, hogy három hajóra is rakétákat lőttek. Azonnal leállt a közlekedés az útvonalon, jelenleg semmilyen áruforgalom nem zajlik itt, ez pedig az olaj piacán fizikai hiányt jelent – idézte fel a szakember. Ilyenkor mindenki a tartalékaiból él, ezek elég sokáig elegendőek, de előbb-utóbb el fognak fogyni – tette hozzá, kiemelve, hogy a jelek nem is a nyersolajpiacon látszanak elsősorban, hanem meglepő módon az olajtermékek piacán, meglepő módon.
„Tudniillik az öbölben volt egy csomó finomítói kapacitás, ami exportra termelt, és a nyersolajat még át is tudta vinni például Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emirátusok más kikötőkbe, de a finomított termékeknek ilyen infrastruktúrája nincs. És Európában már leépültek a finomítói kapacitások, Kína valamiért leállította az övét és nem exportál olajtermékeket.
Nagyjából az Egyesült Államokra vagyunk jelen pillanatban hagyatkozva, és a finomított termékek piacán a finomítói spreadek nagyon-nagyon megnőttek”
– utalt Deák András arra, hogy a kőolaj és a belőle előállított finomított termékek (például a benzin, gázolaj) közötti árrés nagyot nőtt.
Mindehhez képest az, hogy az Öböl-országokban energetikai bázisokat, olajfinomítókat is támadások értek, nem olyan jelentős, hiszen nem ez a szűk keresztmetszet a piacon. Ezeket, bár persze időbe telne, de újra lehetne indítani. A szakértő szerint a katari cseppfolyósító kapacitások újraindítása például 6-8 hét, de hogyha van egy tiszta vízió, hogy van egy megoldás a Hormuzi-szoros ügyére, vagy van egy bizonyosság abban, hogy a szoros nyitva marad, akkor ezeket újraindítanák. A probléma az, hogy jelenleg ezeket a kapacitásokat a gyorsan változó helyzet miatt egész egyszerűen nem érdemes újranyitni. De mindenesetre, mint Deák András összefoglalta, a termelési infrastruktúra java még ép ebben a régióban.
Emlékeztetett: korábban nemzetközi vízi útként működött a Hormuzi-szoros, ami azt jelentette, hogy senki nem szedhetett semmilyen díjat. A hajók szabadon mozoghattak benne, de bizonyos szolgáltatásokat igénybe kellett venni, hiszen forgalomirányításra volt szükség. A szorosnak két oldala van, az egyik az Ománi Egyesült Emirátusok oldalán, ez a déli, ez volt inkább igénybe véve, és a másik az iráni oldalon. Ám Irán ezt a helyzetet sosem fogadta el, nem írtak alá semmilyen egyezményt ebben az ügyben, még a sah idejében sem, tehát ez nem az iszlám forradalom eredménye volt.
„Nem volt egy kidolgozott javaslatuk arra, hogy ennek hogyan kellene működnie, de mindig fenntartották maguknak a jogot, hogy valahogyan a Hormuzi-szoroson való átkelést kontrollálják. Ez jött elő most.
Erre mondják azt az irániak, hogy ha már az amerikaiak megtámadtak minket, akkor ebből a háborúból nekünk is valami le kell hogy hulljon. Nem lehet oda visszakerülni, ahol voltunk, mert az irániak nem is akarnak ahhoz visszatérni. Amikor Donald Trump arról beszél, hogy megegyezett az irániakkal arról, hogy nemzetközi vízi útként üzemeltetik a Hormuzi-szorost vagy szabad lesz az átmenet, az nem lehet igaz, mert ez Irán számára ez visszalépés lenne” – mondta Deák András. Az iráni álláspont az, hogy ők fogják kontrollálni ezek után az áthaladást, előírják, hogy az északi, iráni oldalon át kell haladni, és fenntartják a jogot arra, hogy valamilyen díjat szedjenek a hajóktól. Ez elvi szinten elfogadhatatlan az Egyesült Államok és az arab országok számára is.
A szakértő szerint Irán a hosszú távú törekvéseiről csak akkor fog lemondani, ha valamilyen erő kényszeríti erre – itt két lehetséges forgatókönyvet lát.
- Az Irán ellen olykor bevezetett amerikai blokád, amikor nem tudnak importálni és exportálni – ahogy az Öböl-államok, úgy az irániak is az export-import tevékenységük legjavát tengeren bonyolítják le, ami azt jelenti, hogy egy blokád esetén ellátási problémáik lesznek.
- Ha valamilyen olyan nemzetközi koalíció alakul ki, a kínaiakkal, indiaiakkal és másokkal, ami rábírja Iránt erre.
Más okot Deák András szerint az Egyesült Államok egymagában, diplomáciai-politikai megoldásokkal nem tud adni Teheránnak álláspontja megváltoztatására.
A szoros ügyén kívül is vannak ráadásul olyan témák, amelyekben nincs megegyezés (Izrael libanoni offenzívája, a nukleáris program, a külpolitika), ezért nem látszik a megoldás.
„Azt szoktam mondani, hogy a mostani hormuzi helyzet sem nem fenntartható, sem nem visszacsinálható. Valami új keretet kell majd kitalálni” – összegzett, megjegyezve, hogy ez az új irány azonban egyelőre nem látható.
A cikk alapjául szolgáló interjút Kocsonya Zoltán készítette. A teljes beszélgetést megnézhetik, meghallgathatják alább.