A NATO-tagországok a hágai csúcstalálkozón megállapodtak abban, hogy tíz éven belül a bruttó hazai termékük (GDP) legalább öt százalékára növelik a védelmi kiadásaikat, valamint megerősítették a kollektív védelem iránti szilárd elkötelezettségüket. Mark Rutte NATO-főtitkár hangsúlyozta: a kötelezettségvállalást a szövetségesek a súlyos biztonsági fenyegetésekre és kihívásokra, különösen az Oroszország által az euroatlanti biztonságra jelentett hosszú távú fenyegetésre és a terrorizmus veszélyére való tekintettel fogadták el.
A tagországok 2035-ig évente GDP-jük legalább 3,5 százalékát különítik el alapvető védelmi szükségletek fedezésére, valamint a NATO képességcéljainak teljesítésére, ami a védelmi képességek megerősítését, fegyverrendszerek, katonai képességek beszerzését, fejlesztését jelenti. A szövetségesek emellett évente GDP-jük legfeljebb 1,5 százalékát fordítják egyebek között a kiemelt katonai és polgári infrastruktúrák védelmére, a felkészültség és az ellenálló képesség biztosítására, valamint a védelmi ipari bázis megerősítésére.
„A 2035-ös céldátum valamivel hosszabb időtartamot jelent, mint azt az Egyesült Államok szerette volna; Washington szándéka szerint a védelmi kiadások növelése egy hétéves periódusban valósult volna meg, 2032-ig. Végül azonban tíz évről született kompromisszum, amin belül le lesz bontva, hogy az egyes országoknak mit kell elérniük a NATO védelmi tervezési folyamatán belül, és annak megfelelően kell majd előrelépniük” – mondta az InfoRádióban Demkó Attila.
Azt, hogy a NATO védelmi tervezési folyamatán belül az egyes tagoknak mi a teendőjük, azt a fenyegetések alapján folyamatosan felülvizsgálják, képességcélokat meghatározva, országonként lebontva. „A feladatok, miként a világ is, folyamatosan változnak, és most valószínűleg bővülni is fognak” – tette hozzá az NKE John Lukacs Intézete Stratégiai Jövők Programjának vezetője.
Ha egy ország renitensnek bizonyulna, akkor – Donald Trump tervei szerint – majd más téren próbálják ezt „megfizettetni” vele, bár ennek sikerességével kapcsolatban Demkó Attilának vannak kételyei, hiszen a NATO-n belül a „szavakon és neheztelésen túl” nincs büntetés, így nem lehet rákényszeríteni senkit semmire, amit nem akar. Ismeretes, Spanyolország eddig a kétszázalékos vállalását sem teljesítette, miközben vannak olyan NATO-tagállamok, melyek már az amerikai elnök által kívánt 3,5 százalékot is elérték.
Az öt százalék úgy áll majd össze, hogy 3,5 százalékot költenének kifejezetten védelmi célokra, 1,5 százalékot pedig a védelmi képességekhez kötődő kiadásokra. „Utóbbiak köre tágabban is értelmezhető, de vitathatatlanul vannak olyan utak és hidak, valamint kritikus infrastruktúra-elemek, amelyekre joggal mondható, hogy szükségesek, különösen a szövetség keleti szárnyának a megerősítéshez, de az csak később lesz letisztázva, hogy pontosan mit fogad el a NATO költségként” – magyarázta az NKE munkatársa.
Természetesen minden tagállam szuverén döntése, hogy milyen eszközzel éri el azt a képességcélt, amit számára a NATO megjelölt.
Magyarán, ha kell egy harckocsi- vagy nehézdandár, az észak-atlanti szövetség abba nem szól bele, hogy adott ország amerikai Abramseket, vagy német Leopardokat vásároljon, a lényeg, hogy NATO-kompatibilis legyen. Demkó Attila szerint teljesen érthető okokból Donald Trump nyilván azt szeretné, ha mindenki amerikai fegyvereket vásárolna, de még az egyik legközelebbi szövetségese, Lengyelország is Dél-Koreából fegyverkezik.
A szakértő szerint fontos és jogos kérdés, hogy lesz-e elég fegyvergyártó kapacitás ahhoz, hogy a megemelkedett védelmi forrásokat el lehessen költeni. Mint elmondta, sok minden gyárt Európa, de sok mindent nem, amit így az Egyesült Államokból kell beszerezni, viszont az amerikai hadiipar nem csak Európát, hanem a Távol- és a Közel-Keletet is ellátja, szerinte lehet, előbb fog Izraelnek légvédelmi rakétákat adni, mint egy európai NATO-szövetségesnek.
Demkó Attila megjegyezte azt is, hogy az Egyesült Államok elsősorban a saját érdekei alapján jár el, de ez nem azt jelenti, hogy ignorálja a NATO-t, sőt, a most csúcson is kiállt a szövetség mellett. „ Az a hiszterizáló retorika, miszerint az USA ki fog vonulni a NATO-ból, nem fog bekövetkezni, legfeljebb csapakivonásokra fog sor kerülni az európai térségben” – mondta a szakértő, és jelezte, miután megerősítették a washingtoni szerződés kollektív védelemről szóló ötödik cikkelyét, el lehet felejteni az aggályokat, mert történt „egy nagyon erős amerikai állásfoglalás”.
Arra a kérdésre, hogy honnan lehet azt tudni, ha egy NATO-tagállamot támadás ér, mondjuk a balti végeken, akkor mindenki el fog indulni a támogatására, a programvezető azt válaszolta, hogy tudni nem lehet semmit, de azért sejteni lehet, és „az oroszok helyében nem próbálnám ki egy balti államon egy konvencionális támadással, hogy a NATO reagál-e, különösen a hágai csúcs után”. Arra nincs szabály a NATO-ban, hogy milyen arányossággal kell reagálni egy támadásra, az kizárólag politikai döntés eredménye: összeül az Észak-Atlanti Tanács és megvitatja, hogy mi történjen. „Ha mondjuk orosz csapatok átlépik az észt határt, azon túl sokat nem lehet vitatkozni, de ha mondjuk a Balti-tengeren történik valami légi vagy tengeri összeütközés a két ország határa közelében, az már más helyzet.
Az agresszió természetétől függ a reakció”
– mondta a szakértő.
A kétnapos NATO-csúcs kapcsán arra is felhívta a figyelmet, hogy az Ukrajnának korábban tett „irreális ígéret”, miszerint visszafordíthatatlan útja van a NATO-ba, teljesen lekerült a napirendről, de az Egyesült Államok tett egy engedményt az európai országoknak: az Ukrajnának adott támogatások elszámolhatók lesznek védelmi kiadásként a költségvetésben.