Két kutatás is készült a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézetben. Az egyik a háború befejezését célzó területi engedményekre, az engedményadási hajlandóságra kérdezett rá, a másik pedig az úgynevezett lehetséges békeszerződések megítélésére. Mint Tálas Péter az InfoRádióban elmondta, a kutatóintézet azt hangsúlyozza, hogy növekedett a készség a területi engedményekre.
"2022 májusától 2023 májusáig a helyzet viszonylag stabil volt, a válaszadók mintegy 8-10 százaléka volt kész területi engedményekre, és az abszolút többség, 80-87 százalék következetesen ellenezte ezt. Ez aztán elkezdett csökkenni, és mára oda jutottunk, hogy 32 százalék hajlandó lenne bizonyos területi engedményekre. A kérdés nem tartalmazta azt, hogy ez milyen jellegű területi engedmény legyen, de 55 százalék továbbra is ellenez minden ilyesmit, és a válaszadók 13 százaléka válaszolta, hogy nem tudja. A tendencia tehát egyértelmű, valamifajta kompromisszum felé elindult az ukrán társadalom, de azért nem mondanám, hogy ez a kompromisszum nagyon közel lenne. Elsősorban azért, mert amikor az engedmények feltételeire kérdeznek rá, akkor azt látjuk, hogy azzal a csomaggal szemben, amely az orosz feltételeket tartalmazza, nagyon határozott az elutasítás, továbbra is 54 százalékos. A második csomagot is, ami gyakorlatilag Ukrajna NATO-tagságával járna együtt, de hivatalosan fenntartaná Oroszország az ellenőrzést a megszállt területeken – Zaporizzsja, Herszon, Donyeck, Luhanszk és a Krím felett –, mindössze 47 százalék támogatja. Arra hajlanak a legtöbben, amely szerint legalább Zaporizzsja és Herszon régiók felett visszaszerzi Ukrajna az ellenőrzést, illetve a NATO tagja lesz" – sorolta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos főmunkatársa.
Tálas Péter értékelése szerint a kompromisszum jelenleg nagyon távol áll attól, amit Moszkva feltételként szabott többször is. A nagy kérdést inkább abban látja, amit egyébként szociológusok is felvetnek, hogy a területekről milyen módon mondanának le az ukránok. Ez vajon egy teljes körű lemondást jelent-e azok részéről, akik ebbe belemennének, vagy sokkal inkább arról van szó, hogy jelenleg nem látják reálisnak azt a lehetőséget, hogy visszaszerezzenek régiókat Oroszországtól. Erről nem volt kérdés, de Tálas Péter úgy látja, a NATO-tagság, illetve Zaporizzsja és Herszon megye visszaszerzése a területi engedménybe nem tartozna bele, ezt a két területet az ukránok túlnyomó többsége nem hagyná Oroszországnak.
Mint a szakértő rámutatott, a kutatás nagy nemzetközi visszhangja azt tükrözi, megindult egyfajta nemzetközi gondolkodás arról, hogy érdemes-e, illetve miként lehetne közeledni a háború végéhez.
"Nem is az az érdekes, hogy az ukránok mire lennének hajlandók, hanem azt nem tudjuk pontosan, mire lennének hajlandók kompromisszumként az oroszok. Az nagyjából látszik, hogy a mostani putyini vezetés nem engedne semmit, sőt, elfoglalna újabb területeket. Ez meglehetősen távol áll attól az ukrán elképzeléstől, hogy Herszont és Zaporizzsját feltétlenül vissza kellene szerezni. De azt sem tudni egyelőre, hogy az Ukrajnát támogató nyugati közösség ebben hogyan fog részt venni, egyáltalán, milyen eredményt szeretne elérni" – mondta Tálas Péter.
Azzal kapcsolatban, hogy miként befolyásolhatja az amerikai elnökválasztás az ukrajnai háborút, kifejtette: bár az eredményt már novemberben tudni fogjuk, addig, amíg az új adminisztráció be nem rendezkedik, azaz körülbelül januárig nem számít semmiféle megindulásra a tárgyalások felé.
"Donald Trump sem feltételek nélkül kezdene el tárgyalni, és neki is figyelembe kell vennie, hogy milyen érdekei vannak az Egyesült Államoknak Oroszországgal és európai szövetségeseivel kapcsolatban, és ez egy bonyolult dolog" – jegyezte meg, hozzátéve: egyelőre tapogatózás látható minden fél részéről, de az nem körvonalazódik, hogy ha most leülnének tárgyalni, az eredményre vezetne-e.