A közleményben szereplő jelző, vagyis az, hogy az eszköz a gyakorlatban is használható, különös jelentőséggel bír. Lézerfegyver fejlesztésével ugyanis több ország kísérletezik már egy ideje, de eddig még nem sikerült olyat készíteni, ami elég kis méretű, viszont kellően nagy távolságban is képes pusztítani.
Igaz, az Egyesült Államok hadserege már bő egy éve megkezdte a csapatpróbákat egy Stryker gyalogsági harcjárműre telepített, 50 kilowattos lézerágyúval, de arról egyelőre még nincs hír, hogy ezt mindennapi használatba is vették volna.
Izraelben ugyancsak előrehaladott fejlesztések folynak egy olyan lézerfegyverrel, amely a Vaskupola rendszerhez integrálva, az elhárító rakétákat támogatná. A munka az október 7-i Hamász támadás óta igencsak felgyorsult, de még így sem jutottak túl a kísérleti stádiumon.
A briteknek azonban, úgy tűnik, sikerült szintet lépniük és létrehozni egy használható lézerágyút. A hivatalosan DragonFire (Sárkánytűz) vagy Advanced Future Military Laser nevű eszköz több paraméterében is megelőzi a külföldi vetélytársait. Londoni közlés szerint a fegyverrel sikerült megsemmisíteni egy légi célt. A brit védelmi minisztérium közleményében a lézerágyú hatótávolságát titkos adatként említi, és csak annyit közöl, hogy látótávolságon belüli célpontok elpusztítására alkalmas.
A DragonFire pontosságát pedig azzal jellemzik, hogy egy kilométer távolságból egy egy fontos pénzérmét (egy ötforintos érme mérete) is el tud találni. Az ilyen fegyverek koncentrált, nagy energiájú fénysugara képes kettévágni, vagy legalábbis végzetesen megrongálni például egy drónt. Mivel fénysebességgel pusztítanak, alkalmasak tüzérségi gránátok, aknák, rakéták megsemmisítésére is.
De ami talán a legfontosabb, mindezt egy légelhárító rakéta árának töredékéért. A brit fegyverrel egy lövés nagyjából 10 fontba, vagyis durván 4500 forintba kerül. Az sem megvetendő, hogy ezekből az ágyúkból szinte sose fogy ki a muníció, hiszen ameddig van megfelelő erősségű és feszültségű elektromos áram, addig lehet velük harcolni.
Az új harci eszközt a londoni védelmi tárca megrendelésére egy nemzetközi csapat fejlesztette ki. A munkát a brit Defence Science and Technology Laboratory fogta össze, és abban az európai hadiipar olyan jelentős szereplői vettek részt, mint a brit–német–francia MBDA és az olasz Leonardo. A siker láttán mind a brit szárazföldi hadsereg, mind pedig a királyi haditengerészet máris jelezte, hogy szívesen rendszerbe állítana ilyen harceszközöket. Az eredményeket kommentálva pedig Grant Shapp brit védelmi miniszter a BBC-nek azt mondta:
"Ez a fajta élvonalbeli fegyverzet képes forradalmasítani a hadviselést azáltal, hogy egyszerre csökkenti a drága lőszerektől való függőséget és a járulékos károk kockázatát."
A miniszter arról is beszélt, hogy a fejlesztés költségein a brit állam és a magánbefektetők közösen osztoztak. A kutatás még 2017-ben indult azzal, hogy a brit védelmi minisztérium 30 millió fontot (13,2 milliárd forintot) adott a költségekre. Aztán, az eredmények láttán, a londoni kormányzat és a magántőke még további összegeket, összesen 100 milliárd fontot (440 milliárd forintot) fektetett a projektbe. A minisztérium közleményében tudatta, hogy a projekt folytatásához újabb forrásokat biztosítanak, mert mielőbb hadi használatra alkalmas energiafegyvereket akarnak gyártatni.
A lézerágyúk fejlesztésének óriási lökést adott az Ukrajna elleni orosz invázió. A hadműveletekben ugyanis mindkét fél naponta drónok ezreit használja, így kulcsfontosságúvá vált az ezek elleni hatékony védekezés is. Csakhogy az alapvetően rakétákra alapozó, hagyományos légvédelem túl drága a – darabonként legfeljebb pár ezer dollárba kerülő – robotok elpusztításához. Ráadásul a csapatokban támadó drónok könnyen túlterhelhetik a védelmet, amely így drámaian veszít hatásosságából. Olcsó és kimeríthetetlen fegyverre van szükség, és erre a lézerágyúk tökéletesen megfelelnek.