A Metinvest vállalat menedzserei rémülten figyelték, ahogy tavaly februárban az oroszok egyre közelebb jutottak a cég telephelyéhez. Az ukrán hadsereg egyetlen katonát sem tudott küldeni az üzem védelmére – írja a Financial Times. A cég vezetője – aki biztonsági okokból csak név nélkül volt hajlandó nyilatkozni – elmondta, hogy ebben a reménytelen helyzetben jutott eszükbe, ha már igazi fegyvereik nincsenek, legalább építsenek másolatokat, hátha azok elijesztik az oroszokat.
Gyorsan összeszedtek mindent, amit a gyár területén találtak, vascsöveket, falemezeket, műanyag hulladékot, és ágyúkat meg aknavetőket építettek belőlük. Pontosabban csak azok utánzatait, merthogy lőni egyikkel se lehetett. A kész maketteket aztán az üzem körül ásott tüzelőállásokba helyezték. Bizonyos távolságról az egész úgy nézett ki, mintha egy komoly fegyverzetű csapat védené a gyárat.
Az orosz felderítők bekapták a csalit, elhitték, hogy jelentős ellenséges erővel állnak szemben, így a parancsnokok inkább elkerülték a Metinvest telephelyét. A csel annyira megtetszett az ukrán hadsereg vezetőinek, hogy amint egy kicsit stabilizálódott a hadi helyzet, rögtön felkérték a vállalatot, gyártson élethű fegyvermaketteket.
Felfújható csalik gyártásával világszerte számos cég foglalkozik, így orosz vállalatoknál is készülnek ilyenek.
Azonban a rengeteg előnyük mellett van egy óriási hátrányuk: csak távolabbról tűnnek élethűnek. Közelebbről már látszik, hogy átverés az egész. Ahogy fejlettebb drónok jelennek meg az ukrán harcterek felett, az általuk közvetített képek is mind részletesebbek. A különböző fénytartományokban üzemelő felderítő berendezésekkel vagy radarokkal ellátott robotok kezelőit pedig jóformán lehetetlen becsapni a "lufitankokkal". Bár külsőre még talán elfogadhatók, de egy radarfelvételről már kiderül a turpisság.
Ellenben egy jó részt fémből készült, kamu ágyú hasonló lokátorképet tud produkálni, mint egy igazi. Sőt, a Metinvestnél azt is kiokoskodták, miként forrósítsák fel az ágyú csövét, hogy azt szimulálják, éppen most lőttek vele.
A csalifegyverek nemcsak arra jók, hogy elijesszék a támadókat, hanem arra is, hogy általuk felfedjék az ellenség tüzérségi eszközeinek helyét. Mondjuk úgy, hogy néhány, szándékosan rosszul álcázott, kamu ágyú közelében elrejtenek egy igazit és abból leadnak pár lövést az ellenség felé. A válasz szinte mindig gyorsan érkezik, de legfeljebb csak a csali fegyvereket pusztítja el. Viszont a lövöldözéssel az ellenség felfedi az ágyúi rejtekhelyét, és már zúdulhatnak is rájuk a gránátok vagy a rakéták.
Az Ukrajna középső részén működő Metinvest kínálatában jól megfér egymás mellett az exszovjet eredetű D-20 ágyútarack, az amerikai M142 HIMARS rakéta-sorozatvető és az M777-es messze hordó ágyú, valamint a Lockheed Martin Sentinel M4 radar. Pontosabban ezek másolatai, amik viszont annyira élethűek, hogy minden csavar és szegecs az eredetivel azonos helyen van.
A Financial Times arra volt kíváncsi, hogy vajon miről mintázzák a Metinvest munkatársai a fegyverek utánzatait. Kézenfekvő lenne, hogy az ukrán hadsereg arzenáljából kölcsönvett darabokat másolják le milliméterről, milliméterre. De a valóság ennél sokkal prózaibb: az interneten található fényképekről, rajzokról készülnek az 1:1 arányú makettek.
"Nemrég az oroszok H-35-ös rakétákkal lőttek szét egy ukrán radarrendszert. Persze tévedtek, és csak egy másolatot pusztítottak el. A támadással nagyjából ezer euró kárt okoztak nekünk, míg ők több millió eurónyi fegyvert pazaroltak el" – nyilatkozta a Metinvest vezetője.