Országos zavargások kezdődtek Franciaországban, miután egy rendőr lelőtt egy fiatal bevándorlót, aki ellenállt az igazoltatási kísérletnek. Azzal kapcsolatban, hogy kik ezek a fiatalok és mit akarnak, Sayfo Omar kifejtette: Franciaországban a bevándorlás a hatvanas években kezdődött, amikor a francia kormány elkezdte felhúzni a belvárostól jellemzően távol eső panelvárosokat, ahová a későbbiekben a vendégmunkások, majd a családegyesítéseket követően a családjaik is érkeztek. Ezekben a külvárosokban aztán kialakult egyfajta többségi társadalmitól eltérő kultúra.
Mindazonáltal nem jelenthető ki, hogy ez kizárólag a kibocsátó országoknak a kultúráját képezi, sokkal inkább beszélhetünk egy hibrid kultúráról
– tette hozzá a Migrációkutató Intézet vezető kutatója. Nyomokban tartalmazza az észak-afrikai, szubszaharai országoknak, de a befogadó országnak a kultúráját is, ami nyomán – jellemzően a fiatalok körében – kialakult egy úgymond kevert identitás, ami nagyban tartalmaz tengerentúlról importált ellenkulturális elemeket. „Itt elsősorban a rap, hiphop irányzatra gondolok” – magyarázta Sayfo Omar.
A most utcára vonuló fiatalok a hatvanas évek bevándorlóinak gyerekei, de sokkal inkább unokái, dédunokái, vagyis ők már a harmadik, negyedik generáció – mondta az InfoRádió Aréna című műsorban Fejérdy Gergely. Szerinte igaz, hogy a zavargásokban nagymértékben migráns hátterű fiatalok érintettek, ugyanakkor a kialakult helyzet egy társadalmi jelenség összetett képe, hiszen a francia nemzet egészében is kialakult napjainkra számos problémakör, például az oktatás vagy a fiatalok napi elfoglaltsága területén. Említhető továbbá az integráció is, miután a bevándorló közösség tagjai kis számban képesek a franciák által elvárt társadalmi rendszerbe beilleszkedni, ami frusztrációt gerjeszt. Ezenkívül egyéb hatások is érvényesülnek, ami miatt
végső soron nagyon nehéz meghatározni, hogy kik is ezek a fiatalok
– hangsúlyozta a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója. „Ez egy rendkívül heterogén fiatal társaság, nagyon sokféle nációnak a szülöttei, de több mint 90 százaléka francia állampolgár” – tette hozzá.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy nagyon sok anarchista csoport is bekapcsolódott a zavargásokba, amik országos szinten is képesek voltak elterjedni, dacára, hogy korábban ez nem igazán volt jellemző. Nagyon sokféle harag került fel a felszínre, aminek a gyökerei részint a nagyon régmúltba mutatnak vissza, de sok új dolog is rárakódott, ami „azt jelenti, hogy ez egy olyan izzó parázs, ami icipici kis ráfújással már lángba tud borulni”.
Miközben a zavargásokban részt vevők dühe egyértelműen megmutatkozik, követeléseik kevésbé világosak. Sayfo Omar ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a fiatalok kevésbé filozofikusak. Az egyik legnagyobb problémának azt érzi, hogy felbomlottak azok az anyaországokban még létező autoritások és társadalmi struktúrák, amelyek adott esetben fékezőerőként hathatnának. A zavargásoknak nincs igazából vallása, hiszen keresztény gyökerű, szubszaharai fiatalok együtt zavarognak a muszlim gyökerű észak-afrikai fiatalokkal – tette hozzá.
Fejérdy Gergely a tekintély nagy fokú válságára mutatott rá, ami kifejezetten új jelenségnek tekinthető. Ezt erősíti például, hogy a francia rendszer azzal próbálta kompenzálni az egyre kevésbé működő oktatási rendszerét, hogy egyre inkább megengedővé vált, így ma már a 18 éves fiatalok ötöde Franciaországban nem tud rendesen olvasni, ami miatt még inkább kirekesztve érzi magát, mert nem tud bekapcsolódni a különféle lehetőségekbe – magyarázta.
Jólét kontra közbiztonság
Az InfoRádió Aréna című műsorában arról is szó esett, hogy a francia lakosság körében készült egy nagyon átfogó közvélemény-kutatás a zavargáshullám kirobbanását követően. Ezt ismertetve Fejérdy Gergely közölte: a kizárólag az államtól várható közbiztonság kérdése igencsak felértékelődött; a lakosság 84 százaléka úgy véli, a mostanihoz hasonló lázongásoknak nem szabad megtörténniük, több mint 60 százalék pedig továbbra is maximális bizalommal viseltet a francia rendőség iránt, vagyis láthatóan nem magukkal az intézményekkel van problémájuk.
Ami a történtek politikai vonulatát illeti, a franciák szerint részint az Emmanuel Macron vezette kormányt terheli a felelősség a lázongásokért, és bár nagyjából úrrá lett a helyzeten, nem képes a válságkezelésre. Ez pedig nem kizárt, hogy Marine Le Pen számára „nyílt autópályát” jelenthet 2027 felé – értett egyet a szakértő, emlékeztetve: 2024 nagyon meghatározó dátum lesz a franciák számára, nemcsak azért, mert választások lesznek, hanem mert Párizs ad otthon az olimpiai játékoknak, és nagy a félelem – miután hatalmas összegeket mozgósított az egyébként rendkívüli mód eladósodott francia állam a sporteseményre –, hogy egy kisebb incidens újra fellobbanthatja a lángot, ami ha az ötkarikás játékok alatt történik, az óriási presztízsveszteséget jelentene Franciaország számára.
Ennek megfelelően nagyon komolyan is veszik a dolgot, folyamatosak a miniszterek szenátusi és nemzetgyűlési meghallgatásai, és gőzerővel keresi a politikai elit a választ arra, hogy
hogyan jutottak kudarcra húsz év alatt, hiszen 2005-ben megvoltak a tanulságok, amiket le lehetett vonni.
Fejérdy Gergely szerint lesznek nyugalmas időszakok, de föllángolások is, miután a tekintélyelvűséget nem lehet egyik napról a másikra visszavetni. A mostani helyzet bizonyosan nagy hatással lesz a Franciaországban jelenleg tárgyalás alatt lévő migrációs kérdéssel foglalkozó törvénytervezetre, várhatóan egy szigorítási folyamat fog elindítani, ami egész Európára is kihathat – tette hozzá.