Az orosz–ukrán háború mint elsődleges ok mellett több olyan tényező is felmerült a szlovák belpolitikában, amelyek eredményeként a külpolitika kiemelt helyet kap a kampányban – mondta Tárnok Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Európa Stratégia Kutatóintézetének megbízott vezetője az InfoRádióban.
Emlékeztetett, 1998-ban volt utoljára kampánytéma a külpolitika, de akkor is inkább csak abban a kontextusban, hogy a "meciarizmus", vagyis Vladimír Meciar kommányzása véget érjen, hiszen ő egy "rendkívül sötét időszakba" taszította akkor Szlovákiát. Az akkori külpolitika miatt Szlovákia kimaradt a NATO-csatlakozásnak azon köréből, amikor például Magyarország is NATO-tag lett, és csak öt évvel később tudott a szövetség tagjává válni.
"Rendkívül sok kárt okozott az akkori meciari külpolitika az országnak. Ekkor kialakult egy olyan konszenzus, hogy bár az országban érzékelhető jelentős oroszbarátság a lakosság részéről, a politikai elit nem fog szembemenni a nyugati fősodorral, mert ez kárt okoz az országnak. Ehhez az elmúlt 25 évben a különböző kormányok pártpolitikai színezettől függetlenül tartották magukat. Ám úgy tűnik, hogy Robert Fico komoly színváltozáson ment át az elmúlt öt évben, aminek az eredménye az, hogy
mára teljesen nyíltan nyugatellenes, oroszbarát politikát folytat,
és így a külpolitika az orosz–ukrán háború kontextusában a kampány első számú kérdésévé vált."
A szakértő szerint Robert Fico egyértelműen Vladimír Meciar politikai-szellemi örököse, és ez így volt már a 2006-os első kormányzása óta. A 2010-ig regnáló kormány rendkívül magyarellenes volt, de akkor még nem haladt szembe a nyugati fősodorral.
"Ez most megváltozik. Ennek részben az is az oka, hogy 2020-ban Fico pártja kettészakadt. Kivált belőle a 2018-tól 2020-ig miniszterelnöki tisztséget betöltő Peter Pellegrini csoportja, ez lett a Hlas (a Hang), és maradt Robert Fico pártja a Smer (az Irány). Mindkettő szociáldemokrata párt, és a legnagyobb különbség köztük az, ahogyan a külpolitikát megközelítik: Pellegrini nyugatosabb, Fico egy keletesebb szereplő. És 2020 óta, amióta a Hlas megalakult, vezette a közvélemény-kutatásokat egészen 2023 januárjáig. Onnantól viszont
trendforduló figyelhető meg, Fico átvette a vezetést,
az összes közvélemény-kutatást azóta kisebb vagy nagyobb előnnyel megnyeri. Vagyis reális esély van arra, hogy Fico vissza fog térni a hatalomba miniszterelnökként."
Tárnok Balázs szerint bizonyos megközelítésben a magyar külügy számára előnyös lehet a mostani szlovák külpolitika gyökeres megváltozása, hiszen ha valamiben nincs egyetértés a jelenlegi szlovák és magyar kormány között, az a külpolitika. A mostani szlovák kormány Ukrajna támogatását olyan szintre vitte, amely alkotmányos kérdéseket is felvetett (a MiG-29 típusú repülőgépek Ukrajnának adományozásával).
"Egy ilyen gyökeres változás a szlovák külpolitikában a magyar külügy szempontjából előnyös lehet, ám azt nem szabad elfelejteni, hogy a 2006 és 2010 közti Fico-kormányok rendkívül magyarellenes kormányzásának az eredményei jogszabályok formájában még most is hatályban vannak. Ilyen az akkor elfogadott nyelvtörvény és állampolgársági törvény, és a Benes-dekrétumokat is azon kormány alatt erősítette meg hatályában a parlament" – emlékeztetett az NKE Európa Stratégia Kutatóintézetének megbízott vezetője. Megjegyezte: a szlovákiai magyar politikát a fentiek fényében nézve nem lát együttműködési lehetőséget a Fico-kormányzattal addig, amíg ezek a jogszabályok hatályban vannak.
A V4-es együttműködésre egy esetleges újabb Fico-siker Tárnok Balázs szerint nem lesz hatással, bár a magyar–szlovák bilaterális kapcsolatok a külpolitikai együttműködés tekintetében is jobbak lehetnek. Ugyanakkor nem tartja valószínűnek, hogy ez a visegrádi együttműködés megtört dinamikáját helyre tudja állítani, már csak azért sem, mert Lengyelország hajthatatlannak és hajlíthatatlannak tűnik a külpolitikája tekintetében.
"Az általuk elfoglalt álláspont nemcsak egy lengyel álláspont, hanem gyakorlatilag a közép-kelet európai országokat próbálják vezetni ezzel a külpolitikai állásponttal.
Ehhez nagyon hasonló a cseh álláspont is. Vagyis amíg Szlovákiában a lakosság részéről érzékelhető volt – és most is – egy oroszbarátság, és a politikai kurzusok is erre reagáltak, addig Csehországban és Lengyelországban ez nem figyelhető meg. Mindemellett a politikai pártok rendkívül elkötelezettek a külpolitikájuk fenntartásában. Ezért nem látom azt, hogy helyre tudna állni a megtört dinamika, hiszen éppen az orosz–ukrán háborúban képviselt álláspont miatt voltak olyan nehézségek a visegrádi együttműködésben is, amelyek ezeket a nehézségeket a nagy nyilvánosság számára is érzékelhetővé tették" – mondta Tárnok Balázs az InfoRádióban.