Három fő gázárfékező irányvonal látszik kialakulni - írja a hvg.hu külföldi hírügynökségi és sajtóforrásokra hivatkozva.
Az első, mondhatni klasszikus megoldás lenne, hogy az EU meghatározna egy árplafont, afölött nem lehetne gázt behozni az államszövetségbe. Ezt, a Gazprom termékétől jobban függő tagállamok (például Magyarország) ellenkezése miatt, elvetették. A tiltakozók ellenérve az volt, hogy egy ilyen intézkedés arra késztetheti az oroszokat, hogy ellenlépésként még a maradék európai szállításaikat is leállítsák.
A második szerint egy univerzális árplafont húztak volna meg, ami minden importra vonatkozna, a gáz származási helyére való tekintet nélkül. Ez viszont az orosz gázról való leválás egyik eszközét, a cseppfolyósgáz-importot szabotálná, sőt egy túl alacsonyan meghatározott árplafon következtében akár uniós szintű energiahiány is kialakulhatna.
A harmadik ötlet egy fluktuáló ársapka volna. Ez az ármaximumot egy másik termék (például az olaj) vagy egy rivális piac (például az ázsiai) árgörbéjének alakulásához kötné. Az ázsiai piachoz kötés mellett szól az, hogy ha ugyanannyit ad az áruért a Távol-Kelet, mint Európa, akkor az USA keleti parti LNG-ellátói érdekeltebbek lesznek az unió ellátásában. A lebegő ársapka koncepcióját leghangosabban Olaszország, Görögország és Belgium támogatja.
Képben van a gázvásárlás támogatása. Ennek lényege, hogy megállapodnának egy közös, "szimbolikus gázárban," melyet a tagállami közművek és más, ipari szereplők még ki tudnak fizetni a szabadpiacon. A szimbolikus és tényleges gázár közti különbséget pedig kipótolnák – vagy a tagállamok a saját kasszájukból vagy egy központi, uniós alapból.
Eldöntendő kérdés még, hogy csak az áramtermelés céljából vásárolt gázra vonatkozna mindez. Ez azt jelentené, hogy az EU-s fűtési számlák továbbra is magasak lennének, ha a fűtés gázalapú, viszont a villanyszámlák – beleértve tehát az elektromos fűtés költségeit – már kezelhető szinten maradnának.
A gond már csak az a harmadik verzió esetén, hogy iszonyúan megterhelné, illetve adósságba taszítaná a tagállami vagy a központi költségvetést: tavaly az EU 375 milliárd köbméter gázt fogyasztott, ami a mai árakon több mint 640 milliárd euróba kerül.
A prágai EU-csúcs pénteki zárónapján az uniós vezetők napirendjére felkerültek ezek, de végső döntést tőlük most senki sem várt. A megvalósítás pontos mikéntjét az uniós energiaminisztereknek kellene kidolgoznia. Ők a pénteki tanulságok birtokában október 11-12-én ülnek össze ismét.