Mészáros Zoltán szerint egy történész meg tudja ítélni, hogy miben különbözik a valódi háború és az a háború, amit leírnak, és el tud gondolkodni azon, hogy amit hősi halálnak, elesésnek nevezünk, az valójában micsoda. "Ezek a szavak nagyon komoly eufemizmusok, miközben tulajdonképpen arról van szó, hogy egy egy bombatalálat során élve elégnek az emberek" – mondta.
Az ember és a történész szempontját az is módosítja, ha lesz egy olyan barátja, aki a frontról hazatéve, az ott tapasztaltak okán – például, hogy egy mellette lévő sátorba becsapódott egy akna –, még évekig kiugrik az ágyból és hasra veti magát a gázkályha belobbanására. Tehát mindenféle következménye van egy ilyen háborúnak – jegyezte meg.
A vajdasági történész szerint egy civilnek lelkileg biztosan átalakítja az életét egy átélt háború, ezért fontos, hogy legyenek „kapaszkodói”, hogy legyen elég fizetése, legyen hol laknia, ez mind fel is értékelődik a számára. Megjegyezte, a délszláv háború hatására a fiatalok tömegesen kezdtek lázadni Slobodan Milosevic ellen, majd miután a rendőrség szétverte őket, a szüleik és nagyszüleik ezt látva már nem rá szavaztak. „A '99-es bombázás közvetett módon a rendszer bukásához is vezetett” – fogalmazott Mészáros Zoltán.
A háború eddigi szakaszai
Mészáros Zoltán úgy véli, hogy az orosz–ukrán háború nem egy, hanem már két háború. Szerinte az elsőt az ukránok két hét alatt megnyerték. „Jöttek az orosz tankok, és voltak a bátor ukránok, akiknek az ősei bátor kozákok voltak, akiknek az életmódja az állandó harc volt, és a nyugati technikával levadászták az orosz tankokat” – fogalmazott a tanár.
Az orosz vezetés ezután gondolta át, hogy a villámháború után visszatér hagyományosabb háborús viselkedésre, bevetve a nehéztüzérségét. A vajdasági történész egyébiránt „őrültségnek” nevezte, hogy az oroszok földig rombolják azokat a területeket, illetve városokat, amiket el akarnak foglalni. Ő a helyükben a célterület körüli infrastruktúrát – kommunikációt, utakat, hidakat – venné célba pontos eszközökkel, majd jöhetne a gyalogság és a páncélozott járművek.
Komolytalannak tartja azt is, hogy Oroszország újabb ukrán területeket „ölelt” magához, mondván, hogy ezt senki sem ismeri el a világon.
„Ülhet Putyin akármekkora asztalnál a vele tárgyalóval, és akármennyi aranyat rátehetnek a mögötte lévő ajtóra, a lényegen, a terepi dolgokon ez nem változtat” – fogalmazott.
Azzal kapcsolatban, hogy milyen a szerbek körében az ukrajnai háború megítélése, úgy fogalmazott, hogy a szerb–orosz viszony összetett és kiegyensúlyozott. Egyrészt az oroszokkal szemben megvan a szeretet, de el is ítélték őket a támadás miatt. Az ukránokkal együttéreznek, egyben nagyon sajnálják, hogy két szláv nép hadban áll egymással. A negyedik dolog pedig a politikai pragmatizmus – tette hozzá Mészáros Zoltán rámutatva, hogy Szerbiának szüksége van az orosz gázra.
Ehhez kapcsolódóan nemrégiben született is egy megállapodás, miszerint 500 millió köbméter gázt kívánnak magyarországi tárolásban tartani, ami a Török Áramlaton át érkezik.