Szenes Zoltán elmondása alapján a NATO legfontosabb feladata momentán az elrettentés és a védelem erősítése.
Emlékeztetett, június 28–29-én Madridban, a NATO-csúcson számos döntés született:
- egyrészt elfogadták az új stratégiai koncepciót – amiben tulajdonképpen „hidegháborús súlyt” kapott az elrettentés –,
- másrészt megállapodtak az új haderőkoncepcióról, ami értelmében az észak-atlanti szövetség rövid időn belül felállít egy 300 fős gyorsreagáló, valamint egy 500 ezer fős alacsonyabb készenléti erőt, és az úgynevezett szárnyországokban – tehát az Oroszország közvetlen szomszédságban található Svédországban, Finnországban, balti államokban, Lengyelországban, Szlovákiában, Magyarországon, Romániában és Bulgáriában – előretolt védelmi pozíciót alakít ki állandó erőkkel. Ezek kezdetben dandár nagyságúak (jellemzően 2-4 ezer fő) lesznek, a későbbiekben – különösen a Baltikumban – pedig hadosztály erőkké (általában 2-4 dandár) fejlesztik – ismertette.
A nyugalmazott vezérezredes hangsúlyozta, az elrettentés lényege az lenne, hogy hiteles legyen, tehát hogy az ellenfél komolyan vegye, ezt szolgálja például a korábban jelzett komoly haderőfejlesztés. A stratégiában, mint említette, a hidegháborús elemek is – úgymint a hajdani „pajzs és kard” transzatlanti elgondolás, ahol előbbi a nukleáris, utóbbi a védelmi erőket (előretolt, illetve sündisznóállás) jelentette – visszatérnek Oroszország miatt.
- Egyfelől a jelenlegi háború miatt,
- másfelől mert időről időre elhangzanak verbális nukleáris elrettentési fenyegetőzések, amire komolyan vehető válasszal kell szolgálnia a szövetségnek, azon belül is elsősorban az Egyesült Államoknak, ami (a brit és francia erők mellett) biztosítja a nukleáris ernyőt Európa felett
– fejtette ki Magyar Hadtudományi Társaság elnöke hozzátéve, hogy ehhez pedig a készenlétet kell javítani.
A NATO mostani helyzetét illetően, noha új országok (Svédország, Finnország) csatlakoznak a szövetséghez, a régi európai tagországok pedig számottevőbb haderőfejlesztésben vannak, Szenes Zoltán arra emlékeztetett, ahogyan a megalakulása óta, úgy ma is az Egyesült Államoké a legnagyobb szerep, és bár globális nagyhatalomról van szó, végső soron úgy kell kommunikálniuk, hogy az támogatást nyerjen a szövetség részéről is. A volt vezérkari főnök viszont arra is felhívta a figyelmet, hogy
az Egyesült Álmok fő ellenfele – a hivatalos amerikai nemzeti biztonsági stratégia alapján – nem is Oroszország, hanem Kína.
(Ezt erősítheti, hogy a madridi csúcsra meghívást kapott, egy új fórumot alkotva négy csendes-óceáni ország, Ausztrália, Japán, Új-Zéland és Dél-Korea is.) Éppen ezért az Egyesült Államok szorgalmazza is, hogy a NATO-tagországok erősítsék a védelmüket, illetve támogatja, hogy az Európai Unió keretein belül is történjenek fejlesztések, ami másfél-két évtizede fel sem merült. (Mára az EU több mint 3 milliárd euró értékben biztosított már pénzt az Európai Békekeret programból fegyverekre.)
Szenes Zoltán egyébként jónak tartaná, ha az Európai Uniónak lenne közös hadserege, elsősorban a saját, kimondottan európai kül- és biztonságpolitikai céljai hitelesítése érdekében. Szerinte könnyen megoldható lenne, amennyiben el tudnák dönteni, hogy hogyan vezessék, és hogy ki döntsön a hadsereg alkalmazásáról. Elvileg az Európai Bizottságnak kellene, hiszen az látja el a „kormány” szerepét, ezt viszont nem támogatja az Európai Tanács.
A nyugalmazott vezérezredes megjegyezte, a közös hadsereg felállítása politikai fejlődést is igényelne, utalva az egyesült európai államokat és a szuverenizmust támogató uniós tagállamok közötti ellentétekre. Éppen ezért a kérdés egyelőre nem is szerepel az európai közös biztonság- és védelempolitikai stratégiai dokumentumokban sem.
Miért húzódik el az orosz-ukrán háború? Lesz-e áttörés a frontvonalon? Ezekről is beszélt az InfoRádió Aréna című műsorában korábban Szenes Zoltán: