Sajtójelentések szerint Olaf Scholz német kancellár kiterjedt egyeztetést folytat portugál és spanyol kollégáival egy olyan összefüggő észak–déli gázvezeték kiépítéséről, amely Portugáliában és/vagy Spanyolországban léptetne be Európába zömében észak-afrikai gázt, és Spanyolországon és Franciaországon keresztül juttatná azt el az uniós piac belsejébe, kapcsolatot teremtve Németországgal és külön elágazást biztosítva Kelet-Közép-Európa számára is.
A projekt bevallottan az orosz gázellátás mind teljesebb befagyása nyomán vált mindenekelőtt – az Északi Áramlat hozadékától ilyen formán eleső – német gazdaság számára életbevágóan fontossá, ezért is a magas szintű német közvetítés az ügyben.
Az ötlet ugyanis önmagában nem új, évekkel ezelőtt már napirenden volt egy elképzelés a spanyol és a francia vezetékrendszer összekapcsolásáról, ebből azonban akkor nem lett semmi. Értesülések szerint nem tudtak közös nevezőre jutni a projekt finanszírozásáról, és kétséges volt a gazdasági megtérülés is az akkor még bőségesnek látszó és relatíve olcsó orosz gázellátás mellett, és ezért az egész tervezést 2019-ben félretették.
Az orosz gáz kiesése és nyomában az energiaárak elszabadulása – valamint nem utolsó sorban egy esetleges téli energiaszűkösség növekvő kockázata – mellett azonban egy ilyen beruházás lehetősége és szükségessége is gyorsan átértékelődött. Szakértők emlékeztetnek, hogy voltaképpen
nem egy vadonatúj, európai kontinenst átszelő teljes csővezeték megépítéséről volna szó, hanem a már meglévő nemzeti rendszerek összekapcsolásáról.
A Financial Times ennek kapcsán idézte az energiaellátásban illetékes spanyol minisztert, Teresa Riberát, aki szerint az észak–déli gázfolyosó 8-9 hónap alatt működőképessé tehető volna. Jelenleg csak két kisebb gázvezeték üzemel Spanyolország és Franciaország között, amelynek évi kapacitás 8 milliárd köbméter. Ez a keresztmetszet azonban viszonylag könnyen megduplázható, amivel viszont – Ribera szerint – Spanyolország akár évi 20-30 százalékkal is növelhetné gázexportját.
A leendő projekt szükségessége és gazdaságossága többé nem kérdéses: a potenciális európai gázhiány kockázatához képest minden felhasználható gázmennyiség immár szívesen látott, és az időközben nyolc-tízszeresére nőtt piaci ár is megtérüléssel kecsegtet.
Ami a leendő beruházás finanszírozását illeti, Scholz már bevonta az egyeztetésekbe Ursula von der Leyen európai bizottsági elnököt is, miközben Madridban nem is rejtik véka alá, hogy egy ilyen európai jelentőségű projekt esetében
a spanyol kormány szerint meg kell találni a módját az EU-szintű finanszírozásnak.
A német kancellár múlt heti berlini sajtóértekezletén ennek kapcsán úgy fogalmazott, hogy gondja volt rá, hogy felhívja a bizottság elnökének figyelmét a leendő beruházás fontosságára, amit csak növelhet, ha közvetlenebb kapcsolatot lehet teremteni Észak-Afrika és Európa vezetékrendszere között, „tovább diverzifikálva az európai energiaellátás forrásait”.
Sajtójelentések megjegyzik, hogy Scholz nem részletezte, pontosan milyen formájú kapcsolatra gondolt, honnan, jöhetne afrikai gáz európai oldalra – elvben létezik már vezetékes kapcsolat Algéria, Marokkó és Spanyolország között –, viszont megfigyelők emlékezetnek, hogy az Európába érkező cseppfolyós (LNG) gázszállítmányok egyik uniós léptékű fogadóállomása a portugál partokon van.
Annyi biztos, hogy
Scholz felvetését az észak-déli gázfolyosó megteremtésére mindkét ibériai országban pozitívan fogadták.
António Costa portugál miniszterelnök például Scholz múlt heti sajtóértekezlete után Twitter-üzenetben szögezte le, hogy Németország „száz százalékban számíthat Portugália elkötelezettségére" egy gázvezeték megépítése mellett. „A holnapi gáz a holnapután hidrogénje” – tette hozzá a portugál kormányfő.
A kép teljességéhez tartozik, hogy ha középtávon segítséget jelenthet is a most megcélzott észak-déli folyosó, az idei tél várható gondjain már biztosan nem fog enyhíteni. Cserébe António Costa kilátásba helyezte, hogy addig is, míg a leendő vezeték működőképessé válik, a portugáliai Sines kikötő Európa cseppfolyós gázellátásának az elosztóállomása lehet.
A Financial Times ennek kapcsán emlékeztetett, hogy Németország olyan speciális hajók alkalmazásával próbálkozik, amelyek nemcsak cseppfolyós gáz szállítására képesek, de arra is alkalmasak, hogy még a hajón a folyékony anyagot ismét gáz halmazállapotba visszafordítsák, így téve lehetővé annak közvetlen parti gázvezetékbe töltését. Ha a kísérlet beválik, 2023-tól német részről több ilyen hajót is szolgálatba állítanak.