Kabul legszegényebbjeinek, egyben a város többségének most az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy néhány dollárnak megfelelő értékben szerezzenek néhány száz afgánit, amiből megélhetnek. A nagyrészt segélyekből élő ország amerikaiak kontrollálta központi bankjában kilencmilliárd dollár van, azonban az összeget befagyasztották annak érdekében, hogy a tálibok ne tudják arra rátenni kezüket. Így hát hajnalban százak gyűlnek össze Kabul piacán, szerszámaikkal kezükben, munkában reménykedve.
A nagy építkezések azonban leálltak, a bankok zárva vannak, külföldről sem érkezik pénz: filléreken kell osztozniuk azoknak is, akik találnak munkát.
Elkeseredett minden kétkezi munkás
A BBC stábja szemtanúja annak, ahogyan néhány tucat szerencsés munkához jut: a hoppon maradók hangosan elégedetlenkednek. Egyikük, Hayat Khan az elmúlt húsz év korrupt elitje miatt dühöng.
"A gazdag emberek magukra gondolnak, nem a szegényekre. Még kenyeret sem tudok venni. Higgye el, hogy egyetlen fillért sem tudok szerezni, a többi gazdag pedig a nyugati segélydollárokat a zsebébe teszi.
Senki sem törődik a szegényekkel.
Amikor kívülről jött a segély, a hatalmon lévők gondoskodtak arról, hogy az a rokonaiknak jusson, ne a szegényeknek" - mondja.
Mohammed Anwar, aki irodai dolgozóként szerencsés helyzetben van, megállt, hogy belehallgasson a munkásokkal készített interjúkba, majd angolul vádolta lopással vádolta az amerikaiakat.
"Allah nevében felszólítjuk Amerikát, hogy adja vissza nekünk a pénzt, amit elvettek az afgán kormánytól. Azt Afganisztán újjáépítésére kell fordítani" - fogalmazott. Ekkor egy tálib felszólította a stábot, hogy hagyják el a piacot, mivel az veszélyes.
Lassan mindenki éhezik
A brit újságíró szerint az elmúlt héten Kabulban a leggyakrabban élelmiszerárakkal kapcsolatos panaszok hangzottak el, a gyermekeik élelmezéséért küzdő szülők kétségbeesettek. Az élelmiszerárak az egekbe szöktek, milliók küzdenek családjuk ellátásáért.
Az Élelmezési Világprogram (WFP) becslése szerint az afgánok 93 százaléka nem jut elegendő élelemhez. A tálibok múlt havi hatalomátvétele előtt ez a szám 80 százalék volt.
Városszerte piacok alakultak ki, mivel azok az emberek, akiknek a régi Afganisztánban sikerült értéktárgyakat felhalmozniuk, eladják azokat, hogy egy kis pénzhez jussanak, amit főként élelmiszerre fordítanak. Az értékes szőnyegektől és televízióktól kezdve az edények és evőeszközök halmazáig minden kapható, de túl sok az eladó és kevés a vevő, hisz nincs készpénz. A burjánzó használtcikk-piacok is kétségbeeséssel vannak tele.
A személyes szabadságot, a lányok oktatását és a nők munkához való jogát fenyegető veszélyeket világszerte elítélték, de ezeknél is hamarabb csap le most az éhezés réme Afganisztánra.
Azok az országok, amelyek segíteni akarnak az afgánoknak, de elutasítják a tálibokat és mindent, amit ők képviselnek, dilemmával néznek szembe. Ahhoz, hogy az emberek dolgozhassanak, pénzt kereshessenek, élhessenek és ehessenek, a táliboknak életképes államot kell működtetniük Afganisztánban. Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és a tálibokkal szemben álló többi országban azonban sokan nehezen tudnának megemészteni bármit, ami régi ellenségeik sikerének tűnik.
Az elhanyagolás a szélsőségeseknek adhat teret
Az alternatíva még rosszabb lehet: nyomorúság, még több menekült, még több alultáplált gyermek, annak a veszélye, hogy Afganisztán ismét bukott állammá válik, ezzel pedig a dzsihádista szélsőségesek számára a lehetőségek földjévé lesz.
A BBC stábja beszélt egy asszonnyal, akinek családja megelégelte a helyzetet: mindenüket eladták, hogy Pakisztánba költözzenek. Az egyetlen kenyérkereső a nő volt, aki elektrotechnikát tanított, azonban mivel csak fiúkat oktatott, elvesztette munkalehetőségét, legkisebb lánya pedig nem járhat iskolába.
"Nagyon szomorú vagyok. A szívem lángol azóta, hogy meghoztam a döntést a költözésről. Hogy tehettem ezt? De hogyan is tehetnék mást? Ha maradunk, nem tudok dolgozni és a gyermekem sem tud tanulni, így nem lesz miből megélnünk" - mondja.
"Én bírom az éhezést, a gyerekeimet viszont nem akarom éhezni látni" - teszi hozzá.
Afganisztán legújabb válsága az élet alapjairól - élelem, biztonság és remény - szól, valamint a kétségbeesésről és a dühről, amikor ezeket elveszik az embertől.