Egy órán át taglalta Ursula von der Leyen az elmúlt 12 hónap legfontosabb európai uniós fejleményeit, kiemelve a fontosnak érzett eredményeket, és gyakran hangsúlyozottan szólva a gyengeségekről. Ám a legtöbb értékelés utóbb úgy találta, hogy mindkét irány esetében az üzenet sok tekintetben tompított maradt.
Ahogy a brüsszeli Politico fogalmazott:
hiányoztak a tapsra serkentő üzenetek és kijelentések, akár a bírálat, akár a buzdítás lett is volna a cél.
A hallgatóság kitartott és figyelt, de többnyire csak csendben követte, nem kapcsolódott be a beszéd sodrásába.
A bizottság elnöke egyértelmű sikerként értékelte a járvány ellen hozott közösségi szintű intézkedéseket – mindenekelőtt az oltási kampányt és a védettségi igazolás uniós bevezetését –, ám az árnyoldalakról nem sokat beszélt. Hangsúlyozta, hogy „egy járvány kezelése maratont feltételez, nem sprintelést”, és az európai vakcinabeszerzés úgymond ehhez is tartotta magát.
A mindenároni gyorsaságnál előbbre valónak tekintetták a tudományos módszerességet és megbízhatóságot, de végül így is
„időre elláttuk Európát, és most ellátjuk a világot is”
– mutatott rá beszédében Von der Leyen, aki azonban ezúttal nem tartotta fontosnak, hogy felidézze a kezdeti oltóanyag-hiány miatt feszültté vált első hónapok emlékét.
A külvilágnak tett újabb uniós felajánlás hírét - a 200 millió dózisú vakcinafelajánlást a szegényebb harmadik országok számára, ami egyébként egy korábbi, 250 millió adagból álló felajánlást követhet majd – hamar felkapta a nemzetközi sajtó. Arról, hogy mindezt milyen ütemezéssel, mennyi idő alatt fogják el is juttatni a rászorultaknak, már kevesebb szó esett.
Von der Leyen szintén a járvány sikeres kezelésére utaló vívmányként méltatta a közösségi szintű Covid-kártyák intézményesítését (rövid időn belül 400 milliót váltottak ki belőle EU-szerte). Arról azonban már nem hangzott el utalás, hogy a közösnek szánt rendszeren belül egyes tagországok egymás és a külvilág vonatkozásában, kétoldalú egyéni megállapodások révén hányféle „saját rendszert” alakítottak ki,
töredékessé, de legalábbis sokfélévé téve az eredetileg egységesnek remélt megoldást.
A bizottsági elnöki beszéd másik két kiemelt témaköre volt a klímaváltozás elleni védekezés és az EU digitalizálásának a programja. Az első vonatkozásában új bejelentés nem hangzott el, csak az eddigiek összegzése, igaz cserébe tartózkodott az előadó a téma megosztó oldalának – az energiaárak emelkedésének – az említésétől is.
Ami a digitalizációt illeti, itt kivételesen akadt újdonság is, midőn a Bizottság elnöke bejelentette a testület szándékát egy új „európai mikro-chip rendelet” kidolgozására. Ez utóbbi célja az volna, hogy Európa kevésbé legyen kiszolgáltatva a behozatal ingadozásainak saját szupravezető technológiájának alakításában. Más szóval, elsőbbséget kívánnak adni megfelelő volumenű és képességű európai gyártási kapacitás megteremtésének, amihez közösségi pénzügyi forrásokat is rendelnének.
Ez, mint fogalmazott,
nem csak üzleti, de biztonsági kérdés is Európa számára.
Az európai önállóság erősítése amúgy értelemszerűen más – különösen védelmi – vonatkozásban is hangsúlyozottan előjött. Megfigyelők körében ugyanakkor feltűnt, hogy Von der Leyen lehetőleg kerülte az EU-körökben nagyon is népszerűnek számító „stratégiai autonómia” (katonai, védelmi vonatkozású) méltatását, lévén kelet-európai tagállamok körében többnyire idegesen reagálnak minden ilyen kijelentésre, attól tartva, hogy a megítélésük szerint tényleges védelmi garanciát jelentő amerikai katonai elkötelezettség gyengítését idézhetik elő vele.
Viszonylag óvatosan kiállt egy leendő „Európai Védelmi Unió” megteremtésének általa vélt hasznossága mellett, azonban mindehhez egy 2022 első felében e témára összehívandó EU-csúcs kilátásba helyezése mellett nem sokat szólt a lehetséges konkrét megvalósítás mikéntjéről. („Voltaképpen csak megígérte, hogy beszélnek még róla” – állapította meg ennek kapcsán a Politico elemzője.)
A migrációs válság közösségi szintű kezeléséről szólva a Bizottság elnöke nem mulasztotta el a mielőbbi közös fellépés szerinte fontos, és sürgető jellegének a hangsúlyozását, ennek megfelelően erőteljesen szorgalmazta azt is, hogy a tagállamok mielőbb álljanak az Európai Bizottság „Menekültügyi és menedékjogi paktuma” (csomagterve) mögé, ami elvben átfogó uniós menekültügyi politikát teremthetne az EU-huszonhetek számára. Mint lapjelentések megjegyezték, ez még akár lehetett volna buzdító hatású is – legalábbis az EP-hallgatóság egy részénél -, de
hasonló érvelés és sürgetés az elmúlt hónapokban (igazából az elmúlt félévtizedben is) már sokszor elhangzott.
A másik európai uniós slágertéma, a jogállamiság kérdésköre kapcsán – beleértve a sajtószabadság és az LGTB-csoportok védelmét – Von der Leyen megismételte a brüsszeli testület által már sokszor hangoztatott preferenciákat, de kerülte például, hogy konkrét tagországokat nevezzen meg és marasztaljon el esetleges vélelmezett elmaradások és szabálysértések miatt.
Cserébe az egy órás beszédet követő képviselői kérdésekre válaszul a Bizottság elnöke kilátásba helyezte, hogy az első "jogállamisági fék"-jellegű brüsszeli lépésre - egyelőre csak tájékozódó levél kiküldése formájában - heteken belül sor kerül majd.