A tervezet szerint, amelynek szövegét pénteken jóváhagyta a tagállamok nagyköveti tanácsa, felszólítják majd Josep Borrell közös külpolitikai főképviselőt és külkapcsolatokért felelős európai bizottsági alelnököt, hogy tegyen hathatós lépéseket a koncepció gyakorlati megvalósítása érdekében. A tagországok mindenesetre kilenc hónapon belül olyan jelentős kihatású projektek listáját szeretné látni, amelyek révén az EU „globálisan kapcsolódhat” Afrika és Dél-Amerikai gazdasági életéhez.
Hasonló európai uniós kezdeményezésre 2018-ban már sor került Ázsia vonatkozásában, részben ehhez is kapcsolódva született 2019-ben az EU-japán infrastruktúrafejlesztési befektetési megállapodás, amit idén májusban Indiával követett egy hasonló.
Elemzők megjegyzik, hogy az európai kezdeményezésben
nem nehéz felismerni Hszi Csin-ping kínai elnök által 2013-ban meghirdetett „egy övezet, egy út” nevű kínai program globális terjedésének egyfajta visszaszorítási szándékát.
A kínai kölcsönökből történő helyi fejlesztésekre – amelyek összvolumene számítások szerint már eléri a 2,5 billió dollárt – elsősorban Ázsiában és Afrikában akad számos példa, de Európában is vannak már látványos nyomai.
Sokan idesorolják a Budapest–Belgrád vasútvonal projektjét is, a legismertebb európai példa pedig jelenleg a montenegrói autópályaépítési program, aminek kölcsöntörlesztése éppen most okoz komoly fejfájásokat a montenegrói kormánynak (még EU-támogatást is próbáltak szerezni hozzá).
A fejlesztések támogatása formájában megjelenő kínai befolyásszerzésre – ami egyes esetekben hitelfüggőséggel is párosul adott országokban –
már jó ideje igyekeznek nyugati alternatívát felkínálni,
így az Egyesült Államok is indított saját hasonló programot, legutóbb pedig, a G7-hatalmak idén júniusi csúcstalálkozóján is felmerült közös kezdeményezések lehetősége.
A most hétfőn jóváhagyásra váró európai koncepció egyelőre még nem sok konkrétumot tartalmaz. Kevés lehetséges helyi projektet neveznek meg, hiányzik a markáns európai tartalmi és formai jelleg kihangsúlyozása, és nem utolsó sorban, híján van a pontosabb keretszámoknak is (nincs még konkrét költségvetési keretekhez rendelve).
A brüsszeli Politico és a brit Financial Times is úgy tudja, hogy az elképzelés fő pártfogói Németország és Franciaország, de még közöttük sincs például letisztult egyetértés arról, hogy a program elindításakor főként mely térségekre, régiókra célszerű majd súlyozni (a francia érdekeltség elsődlegesen Afrikai-centrikus). Az sem világos még, hogy milyen formában akarják elősegíteni a magántőke bevonását a program végrehajtásába.
Lapjelentések arra számítanak, hogy a nyári szünet előtti utolsó, most hétfőn esedékes EU-tanácsülésükön a külügyminiszterek mindenekelőtt formálisan is útnak indítani akarják az ötletet.
A végső, részletes verziót majd Ursula von der Leyen európai bizottsági elnöktől várják,
midőn ősszel megtartja a mindenkori bizottsági elnökök immár hagyományos „éves jelentését az EU helyzetéről”. Ekkora várják a program majdani végleges nevét, és további látványelemeinek – például logójának – a véglegesítését is.