A sportolók persze örülnek, bár a foghíjas lelátók látványa azért számukra is más légkört ígér majd, de legalább a sokéves felkészülés nem vész kárba. A játékokat egy évvel már így is elhalasztották, ami sok résztvevőt kedvezőtlenül érintett, akár csak életkori adottságok miatt is.
Ami a nézőket illeti, az már korábban eldőlt, hogy külföldi szurkolókat ezúttal nem engednek be, de arról, hogy
vajon japán nézők követhetik-e a helyszínen az eseményeket, csak jövő héten jelentenek be végső döntést.
Egyelőre a japán népességnek csupán öt százalékát oltották be, úgyhogy egészségügyi fronton mindenki a telt stadionok ellen van, akár japánokkal, akár másokkal töltik meg őket. Az Associated Press csütörtökön közölt helyszíni riportja szerint így is az a félelem, hogy pusztán a világ minden részéről összegyűlő sok ezer sportoló és kísérőik már magukban is komoly járványkockázatot jelentenek, egymásra és a fogadó országra nézve egyaránt.
A kormány egészségügyi főtanácsadója, Omi Sigeru mindezek alapján nyilatkozott úgy az amerikai hírszolgálat szerint, hogy
„egyszerűen abnormális dolog” járvány idején ilyen volumenű játékokat megtartani.
Vele egyetértve a legnagyobb japán napilap, az Aszahi Sinbun is az olimpia lemondását sürgette, miként utóbb számos regionális lap is.
Az olimpiai játékokat a jelek szerint mégis megtartják. A kormányfő, Szuga Josihide legalábbis továbbra sem adta semmi jelét annak, hogy bármi ettől eltérőt fontolgatnának.
Az alapvető ok persze a pénz, valamint a jogi kötelezettségek sajátos rendszere, amelyek szerint a játékok megtartása igazából kizárólag a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntésétől függ. Ha a vendéglátó ország eláll a megrendezéstől, akkor teljes körű kártérítést kell fizetnie.
Az persze az adott körülmények között kevéssé valószínű, hogy a NOB formálisan perelné a japán kormányt, de hogy elhúzódó tárgyalás venné kezdetét közöttük a kérdésről, ami a japán költségvetésnek így is felettébb sokba kerülne, az elemzők szerint bizonyos.
Erre mondta azt Nakano Koicsi, a tokiói Sophia Egyetem politológusa, hogy
olyan ez, mint amikor a szerencsejátékos már túl sokat veszített.
„Ha ekkor abbahagyja, biztos, hogy csak a veszteséget könyvelheti el. Ha folytatja, még lehet reménye arra, hogy később valamennyi visszajöhet a befektetéséből.”
Annyi biztos, hogy hivatalosan a japán kormány eddig mintegy 15 milliárd dollárt költött az olimpiai előkészületekre, ám még kormányzati auditjelentések is úgy becsülik, hogy a tényleges kiadás könnyen lehet ennek a duplája is.
Ehhez képest a játékok esetleges törlése
csak a közvetítési jogdíjak visszafizetése miatt további 3-4 milliárd dolláros veszteséget ígér.
A másik kormányzati reménység, hogy minimum a közvélemény hozzáállása megváltozik majd, mihelyt a játékok ténylegesen megkezdődtek. „Most már meg kell tartani, ügyelve arra, hogy a lehető legkevesebb ballépésre kerüljön sor” – jegyezte meg erről az AP-nek nyilatkozva Tonami Aki, a Tsukubai Egyetem politológusa.
Amihez a Doshisha Egyetem politológusa, Gill Steel még annyit tett hozzá, hogy a Szuga-kormány viszonylag biztosra mehet, mert „az ellenzék roppant gyenge”. A kormányzó Liberális Demokrata Párt presztízsét persze megtépázná, ha beigazolódna a járvány belobbanása a játékok hatására, de még így is a „közvélemény nagy része egyszerűen alkalmatlannak tartja az ellenzéket kormányzásra” – tette hozzá.
A kormány tagjai felé tehát egyelőre az az utasítás, hogy a játékokat meg kell tartani, ami tökéletesen egybevág a NOB számításaival. Ha ugyanis a dologból mégis járványügyi katasztrófa lenne, az a rendező kormány felelőssége, nem pedig a nemzetközi sportszervezeté.