Az Európai Parlament 2018. szeptember 12-én fogadta el a holland zöld párti képviselő, Judith Sargentini által készített terjedelmes jelentést arról, hogy az EP képviselők kétharmados többségi véleménye szerint Magyarországon a jogállamisági kritériumokat tartósan és rendszerszerűen megsértik, és ezért az EP felkérte a tagországok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanácsot, hogy összehangban az alapszerződés előírásaival, indítsa meg Magyarország ellen a 7. cikk szerinti jogállmisági eljárást.
Az eljárás azóta is folyamatban van, de érdemi döntés az Európai Tanács részéről az ügyben nem történt. A magyar kormány mindenesetre a parlamenti határozat érvényességét az Európai Unió bíróságánál megkérdőjelezte, érvénytelennek minősítve a szavazás eredményét azon az alapon, hogy az EU szerződése kétharmados többség meglététől teszi függővé az EP kezdeményezés érvényességét, ám a szeptember 12-i parlamenti voksoláskor
nem vették figyelembe a tartózkodók számát, csak a „mellette” és „ellene” leadott szavazatokat számolták.
Az EU alapszerződése szerint a 7. cikk szerinti eljárás beélesítését csak olyan állásfoglalással kérheti az Európai Parlament, amelyet a szavazáskor jelen lévő képviselők legalább kétharmada támogat, oly módon, hogy ez utóbbiak száma egyúttal kiteszi a teljes EP képviselői létszám abszolút többségét (50 százalék plusz 1 fő).
A 2018 szeptemberi szavazáson az EP plenárisa 448-197 arányban fogadta el a Sargentini-jelentést, 48 képviselő tartózkodott. A magyar néppárti delegáció kezdettől fogva vitatta a szavazás érvényességét, azzal érvelve, hogy amennyiben a tartózkodókat is beszámították volna, akkor a többségi arány nem érte volna el a kétharmadot. Először azt próbálták elérni, hogy az EP alkotmányügyi bizottsága véleményezze az esetet, majd ennek elmaradása után Magyarország formálisan panaszt tett a luxembourgi Európai Bíróságon.
Az Európai Unió Bíróságának nagytanácsa csütörtökön
úgy döntött, hogy elutasítja a magyar kormány keresetét.
A bíróság indoklása mindenekelőtt emlékeztet, hogy a „leadott szavazatoknak” a 354. cikk negyedik bekezdésében szereplő fogalmát az alapszerződés nem határozza meg, így ennek híján azt a köznyelvben elfogadott szokásos jelentését alapul véve kell értelmezni.
„Márpedig e fogalom a szokásos jelentésében csak az adott javaslatra vonatkozó pozitív vagy negatív szavazat kinyilvánítását foglalja magában, míg a tartózkodás nem tekinthető „leadott szavazatnak” – olvasható a bíróság csütörtök reggel közzétett hivatalos jelentésében.
Az indoklás egyúttal megjegyzi, hogy másfelől viszont a tartózkodók számát annyiból voltaképpen mégiscsak figyelembe vették, hogy az adott ügyben deklarált hovatartozásuk befolyással volt arra, hogy a határozat elfogadása mellett szavazók aránya kiteszi-e az össz EP-képviselői létszám abszolút többségét.
A bírósági indoklás egyúttal megállapítja, hogy a tartózkodó szavazatok kizárása a leadott szavazatok számlálásából „nem ellentétes sem a demokrácia elvével, sem pedig az egyenlő bánásmód elvével, tekintettel többek között arra, hogy a szavazás során tartózkodó képviselők a szabályok ismeretében jártak el, mivel
előzetesen tájékoztatásban részesültek arról, hogy a leadott szavazatok számlálása keretében a tartózkodásokat nem veszik figyelembe”.
Mindez tehát azt jelenti, hogy az Európai Parlamentnek a Sargentini-jelentés elfogadása alapján tett kezdeményezése az Európai Tanácsnál a 7. cikk szerinti eljárás Magyarországgal szembeni alkalmazására érvényesnek minősül.