Legfrissebb fejleményként csütörtökön Lengyelország állandó brüsszeli EU-nagykövete, Andrzej Sadoś szólalt fel a brüsszeli EUobserverben megjelent írásában az Északi Áramlat-2 ellen, erősen kérdésesnek nevezve egyúttal Borrell múlt héten bejelentett most pénteki moszkvai látogatásának a bölcsességét.
Mint fogalmazott, amikor az orosz kormány saját népe ellen folytat de facto harcot, amikor szomszédos állam területét tartja törvénytelenül megszállva, amikor orosz kibertámadások, félretájékoztatási kampányok, és a hibrid-hadviselés különböző megnyilvánulásai jellemzik az orosz politikát, akkor nem biztos, hogy a „szokásos üzletmenet” („business as usual”) megközelítése a helyes.
Összességében Andrzej Sadoś szavai szerint távolról sem biztos, hogy most kellene odalátogatni, viszont – szerinte – biztos, hogy most az lenne a helyes és Moszkva által is megértett üzenet, ha azonnal felmondanák az Északi Áramlat-2 projektet.
Lengyelország nem az egyetlen, amelyik a jelen politikai helyzetben inkább a Moszkvával szembeni nyomásgyakorlásra – szankciók fenntartására, kapcsolatépítésnél feltételek megszabására – helyezné az uniós külpolitikai hangsúlyt. A balti országok e tekintetben (különösen Litvánia) legalább ennyire eltökélten ezt a vonalat követik, és egymást követő EP-határozatokból tudni lehet, hogy a többségi vélemény itt is hasonló álláspontot pártol.
A kép teljességéhez tartozik, hogy a tagországok többsége inkább kiváró vagy eleve együttműködésre hajló álláspontot képvisel inkább.
A maga részéről Josep Borrell uniós külpolitikai főmegbízott és egyúttal az Európai Bizottság külkapcsolati alelnöke a hét elején a Schuman Alapítvány online rendezvényén
azzal indokolta útját, hogy szerinte nem helyes a „nem szeretlek, hát inkább a sarokban maradok” megközelítés.
Az EU-val szomszédos országok mindegyikével igenis szükséges a párbeszéd fenntartása – érvelt a spanyol politikus, még akkor is, ha a fennálló kapcsolat némelyikkel „ellentmondásos”.
Mint mondta, „teljesen érthető”, ha egyes tagországok részben történelmi élményeik nyomán is eltérő módon értékelnek külkapcsolati relációkat. Példaként utalt arra, hogy az Egyesült Államok a lengyelek szemében a szabadság és demokrácia megtestesítője, Spanyolországban viszont sokan úgy tekintenek Amerikára, mint amelyik az utolsó percig támogatta Franco diktatúráját.
Mindez azonban szerinte nem zárja ki azt, hogy megőrizzék a kétoldalú kapcsolatokban az ügyek megvitatásának és tisztázásának lehetőségét. Mint amilyen most a Navalnij-ügy, vagy mint amilyen Borrell szerint az a gyakorlat, ahogyan Oroszország az utóbbi időben többször is kivonta bizonyos regionális beavatkozások kezelését – például Szíriában – az ENSZ kompetenciája alól, és például Törökországgal kettesben lépett csak fel.
Annak valószínűségét amúgy Borrell is csekélynek nevezte, hogy Navalnij ügyében látogatásával azonnal elérhet valamit,
de a témát úgymond napirenden kell tartani. Emellett pedig látogatása alkalmat adhat arra is, hogy ellenzéki meg civil szervezetek képviselőivel is találkozzon – tette hozzá.