Európa „ellenállóképességének” erősítését, valamint a polgárok európai szociális modellbe vetett hitének és bizalmának a visszaadását tekinti kiemelt prioritásnak a január elsején kezdődő féléves portugál EU-elnökség programja.
Lisszabon 2007-ben látta el legutóbb az – Unió ügyeit koordináló, tagállami szakminiszterek üléseit vezető, a résztvevők között közvetítő – féléves EU-elnökségi feladatot (igaz, akkor viszont egyenesen a „portugál félévhez” kötődött az utóbb Lisszaboni Szerződés néven intézményesült utolsó nagyobb, átfogó szerződésmódosítás az EU életében).
A most kezdődő újabb portugál elnökség egy sor válságot megörököl majd elődeitől – élén az immár hatodik éve megoldatlan migrációs krízisre válaszul szánt migrációs politika átfogó csomagjával, amiről tíz egymást követő féléves EU-elnökség alatt sem sikerült eddig eredményre jutni –, miközben részben a járványra is válaszul Lisszabon
a korábbiaktól eltérő hangsúlyok mentén
igyekszik majd a félév alatt uniós ügyeket kezelni.
A járvány okozta nehézségek – portugál megítélés szerint – erőteljesen felhívják a figyelmet az európai és a társadalmi szolidaritás és egymásra utaltság fontosságára, valamint általában az uniós „szociális pillér” szerepére.
Féléves programjukban ennek megfelelően
a portugálok kiemelt figyelmet akarnak szentelni olyan társadalmi problémáknak, mint a szegénység és a szociális kirekesztettség visszaszorítása, továbbá a nemek közötti egyenlőség biztosítása, vagy a diszkrimináció meggátolása.
Mindezt szolgálja majd az is, hogy május 7–8-ra az európai szociális modellnek szentelt EU-csúcsot is összehívnak Portóba.
A szociális témakör felkarolása mellett a portugál elnökségi prioritások közé tartozik még „Európa zöldítése”, továbbá a „digitális Európa” kiépítésének gyorsítása, valamint a globális piacon a helyét megállni képes Európa erősítése.
A fenti prioritások képviseletére olyan megkerülhetetlen féléves teendők közepette kerül majd sor, amelyek egy része folyamatban lévő ügyek részeként önmagától adódik, mint a januárban kezdődő hétéves közösségi keretköltségvetés „beüzemelése”, vagy a tagállami nemzeti költségvetések előkészítését szolgáló éves eljárás (az úgynevezett „európai szemeszter”) levezénylése. Mások a jelenlegi speciális helyzetből következnek.
Ilyen az EU történetében példátlan 750 milliárd eurós újrakezdési alap, aminek felállásához Lisszabonnak soros elnökségként még le kell vezényelnie egy kisebb szerződésmódosítást – megemelve a közösségi költségvetésbe történő tagállami befizetések eddigi (GNI-ban számított) 1,2 százalékos plafonját 2 százalékra –, és el kell bírálni a pénzfelhasználáshoz beadandó tagállami reformcsomagokat is. (Magyarország novemberben már beadott egy verziót.)
Ugyancsak az EU történetében újdonságnak számító gyakorlat lesz az EU-brit kilépési megállapodásban foglaltak végrehajtásának megkezdése, és ezzel az EU-brit viszony gyökeresen új alapokra helyezése. (Maga a megállapodás valószínűleg csak tavasztól lehet majd hatályos, miután befejeződött ratifikációja, de a fontosabb területekről intézkedő ideiglenes jegyzőkönyv már január elsejétől élni fog).
Mindezek mellett adódnak tehát a korábbi féléves elnökségektől megörökölt teendők, mint a leendő európai uniós migrációs politika véglegesítése és elfogadása.
A portugál elnökségi program ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy
céljuk a megfelelő egyensúly megtalálása az illegális bevándorlás megelőzése és a védelemre jogosultak számára a szükséges legális csatornák megteremtése között,
miközben a már Európában élők integrálódásának elősegítése is úgymond folyamatosan napirenden kell, hogy maradjon.
A most véget érő német féléves elnökségtől kell emellett átvennie Lisszabonnak a csatlakozási tárgyalás megkezdését minimum Észak-Macedóniával. Ez az utóbbi hónapokban alapvetően Bulgária ellenkezése miatt nem indulhatott meg (Szófia bizonyos változtatásokat vár el Szkopjétól a közös történelmük macedóniai értelmezését illetően).
Várhatóan a portugál elnökség félévére jut Joe Biden, leendő új amerikai elnök feltételesen késő tavaszra tervezett európai látogatása is, aminek uniós oldalon hatalmas jelentőséget tulajdonítanak, részben ettől remélve a Donald Trump elnöksége idején leépített kapcsolati elemek újraaktiválását.
A kép teljességéhez tartozik ugyanakkor, hogy ebben a vonatkozásban a munka oroszlán része nem annyira a soros elnökségre, mint az Európai Tanács állandó elnökére (jelenleg a belga Charles Michelre), valamint részben a közös külpolitikai főképviselőre (Josep Borrellre) jut majd.