Michal Bobek európai bírósági főtanácsnok szerint jogszerű szavazásban született az a kétharmados többség, amellyel az Európai Parlament a demokratikus jogok rendszerszerű sérülését vélelmezte Magyarországon és ezért kezdeményezte, hogy az EU tanácsa indítsa el az ilyen esetekre kilátásba helyezett, alapszerződés 7. cikke szerinti eljárást az országgal szemben.
Az úgynevezett Sargentini-jelentést 2018 szeptemberében fogadta el 448-197 arányban az Európai Parlament plenárisa, 48 képviselő tartózkodott. A magyar néppárti delegáció kezdettől fogva vitatta a szavazás érvényességét, azzal érvelve, hogy amennyiben a tartózkodókat is beszámították volna, akkor a többségi arány nem érte volna el a kétharmadot. Először azt próbálta elérni, hogy az EP alkotmányügyi bizottsága véleményezze az esetet, majd ennek elmaradása után Magyarország formálisan panaszt tett a luxembourgi Európai Bíróságon.
A luxembourgi pereket hagyományosan úgynevezett főtanácsnoki vélemény és iránymutatás kíséri, amelyben a bíróság adott ügynél kinevezett főtanácsnoka előzetesen megvizsgálja és értékeli az ügyet, javaslatot téve egyúttal az általa helyesnek vélt ítéletre.
A főtanácsnoki vélemény jogilag nem kötelezi a bírói testületet,
de az esetek többségében előrevetíti azt, hogy mi lesz a végső bírósági döntés iránya.
Michal Bobek a csütörtök reggel közzétett indoklásában azzal érvelt, hogy parlament eljárási szabályzatának szavazásra vonatkozó része úgy rendelkezett, hogy „a szavazásra bocsátott
szöveg elfogadásának, illetve elutasításának megállapításához
csak a mellette és az ellene leadott szavazatokat veszik figyelembe,
kivéve azokat az eseteket, amelyek tekintetében a Szerződések különleges többséget írnak elő”, az utóbbi pedig az adott esetben Bobek szerint nem állt fenn.
A főtanácsnok emlékeztetett továbbá, hogy a képviselőket másfél nappal a szavazást megelőzően megfelelően tájékoztatták arról a tényről, hogy a tartózkodásokat nem fogják leadott szavazatokként figyelembe venni, azaz a szavazásban résztvevők „tudomással bírtak a szavazási eljárás szabályairól, és ennek következtében e szabályokra figyelemmel élhettek szavazati jogukkal”.
Emellett Bobek azt is megjegyezte, hogy úgymond nyelvi szempontból a „tartózkodás” és a „leadott szavazat” fogalma kölcsönösen kizárja egymást. „Míg ugyanis a tartózkodó személy azt kéri, hogy szavazatát se valamely javaslat mellett, se az ellen ne vegyék figyelembe, és azt kívánja, hogy úgy kezeljék, mintha egyáltalán nem szavazott volna, a „leadott szavazat” fogalma arra utal, hogy valamely személy a javaslat melletti vagy az elleni szavazatával tevőlegesen kifejezte véleményét” – mutatott rá indoklásában az európai bíróság főtanácsnoka, azzal a javaslattal zárva véleményét, hogy „
a bíróság Magyarország keresetét megalapozatlanként utasítsa el”.