Bár a beiktatás még odébb van, sőt, igazából a formális elnökké választás sem történt még meg – ehhez az Egyesült Államok tagállamait képviselő úgynevezett elektorok szavazása csak december 14-én esedékes –, az Európai Tanács elnöke, Charles Michel mindenesetre már két EU–amerikai csúcstalálkozó lehetőségét is felvetette Joe Biden leendő új amerikai elnöknél a jövő év első felére.
Az egyikre virtuálisan (videokonferencia formájában) kerülne sor, a másikra viszont személyesen, aminek kapcsán az Európai Parlamentnek is vérmes reményei vannak (a legutóbbi brüsszeli plenáris ülésen lehetőségként merült fel, hogy jövőre EP-plenárisra is meghívnák Bident, hogy ott fejtse ki az új adminisztráció politikai prioritásait). Michel mindenesetre a hírek szerint igyekszik pragmatikusan kezelni a kérdést, és folyamatosan egyeztet Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral is az ügyben:
ha az új elnök egyetlen látogatással letudhatná az EU- és a NATO-tagállamok vezetőivel is a személyes találkozót, az még nagyobb esélyt adhat eljövetelének.
Nem hiányzik a palettáról a brüsszeli Európai Bizottság sem, amelynek külpolitikai kérdésekért felelős alelnöke, Josep Borrell – aki egyúttal az EU-huszonhetek közös külpolitikai főképviselője is – pénteken 11 oldalas dokumentumot terjesztett a tagországok EU-nagyköveti tanácsa elé az EU–amerikai kapcsolatok „újrakezdéséről”, egyértelmű utalással a Trump-évek sokak szerint kapcsolatokat sorvasztó jellegére.
A dokumentum a hétvégén gyorsan bejárta a nemzetközi sajtót, és többnyire azt emelték ki, hogy európai oldalon elsősorban a járvány utáni gazdasági talpra állást célzó együttes fellépésben, a klímaváltozás elleni küzdelemben (bízva a Párizsi Egyezményhez történő amerikai visszatérésben), a multilateralizmus megőrzésében és erősítésében, a biztonság fokozásában, meg persze magában a járvány elleni erőfeszítésekben szeretnének mielőbb közös platformra jutni Washingtonnal.
Az ötös célkitűzés kapcsán ugyanakkor a brüsszeli Euractiv sietve idézte interjúját Valdis Dombrovskis külgazdasági ügyekért felelős európai bizottsági elnökhelyettessel, amelyben a lett politikus egyelőre kizártnak minősítette a visszatérést a Trump elnöksége elején ejtett – átfogó EU–amerikai szabadkereskedelmi és befektetési megállapodást célzó – kereskedelmi tárgyalásokhoz. Mint fogalmazott, ehhez egyelőre még nem érettek meg a feltételek.
Többekhez hasonlóan a brit The Financial Times elemzése a hír kapcsán ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy
az új európai nyitás Amerika felé nem kis részt a kínai befolyás együttes visszaszorítását is kívánja szolgálni,
sőt, a lap szerint igazából az egész kezdeményezés legfontosabb stratégiai alapja éppen ez lehetne. A lap ennek kapcsán idéz névtelenséget kérő uniós illetékeseket, akik szerint európai oldalon a Trump-években talán az okozta a legtöbb frusztrációt, hogy az eddigi elnök csapata láthatóan kitért a kínaiak elleni közös fellépés elől, helyette visszatérően európai partnereit is éppen, hogy szankciókkal sújtotta.
A The Financial Times ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy ez a fajta közös front Pekinggel szemben pillanatnyilat nem csupán az új amerikai vezetés megnyerésén múlhat, hanem azon is, hogy Kína mára már komoly kapcsolatrendszert épített ki elsősorban kelet- és közép-európai országokkal, köztük 12 EU-tagállammal. Az úgynevezett 17+1-es országcsoport együttműködése – amely formálisan 2012-ben Budapesten indult újára, három éve pedig Budapesten tartotta csúcstalálkozóját – a Kína és a „tizenhetek” közötti üzleti, gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzését célozza. A „tizenhetek” között nyugati európai ország nem található, és nincsenek közöttük a régebbről EU-tag északi és déli tagállamok sem.