Svédországba és Németországba tartanak a belgrádi raktárépületekben tartózkodó bevándorlók, akik elszántak, főként embercsempészekre várnak, és semmiképpen nem fordulnának vissza. Ez derül ki a Migrációkutató Intézet legfrissebb beszámolójából. Az intézet két szakembere február elején készített interjút Szerbiában a migránstelepeken élőkkel, civil szervezetekkel, és újságírókkal.
Sántha Hanga vezető kutató az InfoRádiónak elmondta: Belgrád belvárosában, a buszpályaudvar mögött lévő raktárépületekben várja mintegy 1100 ember, hogy Magyarország vagy Horvátország felé továbbjuthasson. A pontos számukat nehéz megmondani, hiszen vannak, akik elmennek, és mindig jönnek újabb kisebb csoportok, akik csatlakoznak az itteniekhez.
A határ egy porózus valami
Az intézet munkatársai megkérdezték, hogy tudják-e a bevándorlók, hogy mik a határok, hogy azokat tiszteletben kell tartani, együtt kell működni a hatóságokkal, menedékkérelmet kell benyújtani?
"A legtöbben tudják, mi az a határ, a hazájuknak is van, de azok általában nem hermetikus, hanem úgymond porózus határok: többek között a földrajzi viszonyoknak is köszönhetően több áthatolási lehetőség lehetséges rajtuk, mint nálunk Európában. Emellett hihetetlen elszántságot tapasztaltunk náluk. A legtöbben azt mondták, hogy már 4-5 határon túl vannak, csak egyet kell még átlépniük, és utána - úgy gondolták, - teljesen szabadon lehet mozogni."
A fiatal férfiaknak nem opció a hazatérés
Az európai utazásuk költségét sokaknál vélhetően a családjuk vagy szűkebb környezetük finanszírozta. "Nagyon nagy összegekről van szó, egy Afganisztánból Európába vezető út körülbelül 11.000 euróba kerül. Ilyen feltételek mellett természetesen sokan tartanák szégyennek az esetleges visszatérést. Többüknek a tulajdon édesanyjuk mondta, hogy ne is térjenek vissza, mert nem fogják befogadni őket a családba. Mindezek mellett az is hajtja őket, hogy tudják, hogy sikerülni fog, az csak idő kérdése."
Miért nem mennek befogadó állomásokra?
Európai szemmel nehéz megérteni, miért vállalják a nyirkos, hideg helyet, a düledező falakat és mindenekelőtt a fojtogató füstöt. Azt mondják, hogy főként azért nem szeretnének egy hivatalos befogadó állomásra menni, mert ott regisztrálnák őket, menedékkérelmet kellene benyújtaniuk, és ők úgy gondolják, hogy ha ez megtörténik, visszatoloncolják őket vagy Bulgáriába vagy Macedóniába. Erre volt is példa, tavaly novemberben és decemberben a szerb hatóságok igencsak felgyorsították a kiutasítások folyamatát - mondta a kutató.
A másik ok az embercsempészekhez való közelség. Belgrád központjában a buszpályaudvar mögött vannak ezek konténerek, és a szinte közvetlen közelében van az az elegáns szálloda és étterem, ahol az embercsempészek tartják a megbeszéléseiket. Onnan kapják nap mint nap az aktuális információkat, hogy megnyílik-e valamelyik határ, és milyen alternatív útvonalakban lehetne gondolkodni.
A harmadik, legszélsőségesebb indok az volt, hogy egyes, a térségben aktív radikális civil szervezetek arra buzdítják ezeket a férfiakat, hogy maradjanak csak ezek között az embertelen körülmények között, hiszen ennek nagyon erős üzenetértéke van Európa és az EU felé: lám, milyen helyzetben vannak itt a menedékkérelmet benyújtani kívánók, és ez tarthatatlan, sürgősen cselekedni kell.
Továbbjutásukat az embercsempészek szolgáltatásának igénybe vételében látják, más lehetőségük nincs.
Még úgy sincs, hogy egyeseknek vannak rokonaik nyugaton, tehát a családegyesítés sem jöhet szóba.
Sokféle háttér
"Többségük afgán és pakisztáni, hátterük meglehetősen sokféle. Van, aki ténylegesen háborús övezetből érkezett, más pedig nyíltan megmondta, hogy a rossz gazdasági körülmények és a kilátástalanság elől jött Európába. Volt egy jómódú kabuli családból származó 16 éves fiú, aki szinte kalandként fogta fel az utazást. Azért kelt útra, mert elhatározta, hogy az Egyesült Királyságban szeretne tanulni, egyetemet végezni, és onnan támogatni az Afganisztánban maradt családját. Nagyon sokrétű tehát a menekültek háttere, ez jól tükrözi a mostani migrációs folyamatokat is. Ezért vannak nehéz helyzetben Európa bevándorlási hivatalai akkor, amikor meg kell határozniuk, ki az, aki egyértelműen üldöztetés elől menekül, és ki az, aki jobb élet reményében jön Európába. Ráadásul természetesen van átfedés is a két csoport között."
A szakember szerint a közös határvédelem és a "küldő" országokban folytatott felvilágosító munka vezethetne a migráció lassulásához.