Az államfőválasztásnak történelmi eredménye lesz, hiszen most először nem az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) vagy az Osztrák Néppárt (ÖVP) soraiból kerül ki a szövetségi elnök. Az április 24-én tartott első fordulóban ugyanis a hat induló közül Norbert Hofer, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) államfőjelöltje nyert, második pedig a zöldek által támogatott induló, Alexander Van der Bellen lett.
Miután az első fordulóban senki nem szerezte meg a szavazatok abszolút többségét, a második fordulóban már csak a két legtöbb szavazatot kapott jelölt valamelyikére lehet voksolni. A szavazáson mintegy 6,4 millió osztrák állampolgár vehet részt, közülük az első fordulóban 4,4 millió járult az urnák elé, a választási részvétel 68,5 százalékos volt.
A választás első fordulójának - nem várt - eredménye szerint a két nagy párt, az SPÖ és az ÖVP népszerűsége történelmi mélyponton van. A szociáldemokrata Rudolf Hundstorfert csak a választók 11,3 százaléka, a néppárti Andreas Kholt 11,1 százaléka támogatta, vagyis a kormánykoalíció két pártjának jelöltjei összesen nem szereztek annyi támogatót, mint a szabadságpárti jelölt egyedül, akire a szavazatok 35 százaléka érkezett.
Az osztrák sajtó arról írt, hogy az államfőválasztás után új politikai korszak köszönt be, "egy fejezet véget ért", a "nagy pártok dominanciája megszűnt", a kormánykoalíciót alkotó SPÖ és ÖVP számára "akkora pofont jelentett a választás", amellyel senki nem számolt. Az értékelések szerint a szavazók ugyanis így mondtak véleményt a kormány munkájáról. A médiaelemzések több alkalommal is "földrengésszerű eredményekről" szóltak, ami rendkívüli feszültséget teremtett az osztrák belpolitikában.
Májusban az SPÖ-n belül már egyre több alkalommal és nyíltan követelték Werner Faymann kancellár és pártelnök lemondását, miután a menekültügy kezelésének kérdése súlyos megosztottságot idézett elő a pártban. A szociáldemokrata kancellár a múlt héten be is jelentette lemondását hét és fél év kormányzás után. Utódja Christian Kern, az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) eddigi vezérigazgatója lett.
Az elemzők szerint a lemondás nem befolyásolja jelentősen az államfőválasztás kimenetelét, de szoros eredmény várható, hiszen mind a Hofert ellenzők, mind a kormányzattal elégedetlenek, vagyis a Hofert támogatók sokan vannak, így minden azon múlik, hogy a két tábort mennyire sikerül mobilizálni.
Az első forduló előtti közvélemény-kutatásokat egyáltalán nem igazolták a tényleges eredmények, ezért a második forduló előtt már óvatosak voltak az intézetek, kevesebb felmérés látott napvilágot.
A Gallup közvélemény-kutató által május elején bemutatott adatok szerint a bizonytalanok száma még igen magas: 22 százaléknyian, vagyis 1,4 millióan még nem tudták, kire fogják adni a voksukat. Ugyanezt az értéket mérte május közepén nyilvánosságra hozott felmérésében a Unique.
A Unique által megkérdezettek 51 százaléka szerint Norbert Hofer, míg 11 százalékuk szerint Alexander Van der Bellen osztja meg inkább a társadalmat. A válaszadók 19 százaléka úgy vélte, hogy a két jelölt egyaránt megosztó. Norbert Hofer 44 százalék szerint pozitívan, míg 28 százalék szerint inkább negatívan nyilvánult meg a kampány során. Van der Bellen fellépését 39 százalék értékelte pozitívan, míg 23 százalék negatívan.
A Gallup intézetnek egy héttel a választás előtt közzétett felmérése szerint Norbert Hofer a szavazatok 49-57, Van der Bellen a voksok 43-51 százalékát szerezné meg. A hatszáz fő megkérdezésével végzett kutatás szerint a biztos választók között egyenlő támogatottsággal bír a két jelölt, nagyjából 45-55 százalék szavaz majd rájuk.
Az intézet összegzése alapján Hofer befutónak számít, azonban vezető pozíciója veszélyben lehet, amennyiben szavazóit a második fordulóban nem tudná mozgósítani. A Gallup felmérés eredménye azt mutatja, hogy az első fordulóban induló szociáldemokrata Rudolf Hundstorder és a független Irmgard Griss szavazói között Van der Bellen a népszerűbb, akik pedig április végén a néppárti Andreas Kholra voksoltak, azok most egyenlő arányban választják Hofert és Van der Bellent.
Az osztrák államfő megbízatása hat évre szól, ő az egyetlen olyan állami méltóság, akit demokratikusan és közvetlenül választanak. Jogkörét az 1929-ben módosított szövetségi alkotmány határozza meg. Az államfő pártok felett álló személy, aki az országnak erkölcsi támaszt nyújt, a demokratikus keretek szerint egyensúlyt biztosít a különböző társadalmi rétegek között és védi a kisebbségi érdekeket. Az elnöknek leginkább reprezentatív szerepe van, gyakorlatilag nem avatkozik bele a belpolitikai történésekbe.
Norbert Hofer korábbi nyilatkozatából mindazonáltal az derül ki, hogy ezúttal ezen a téren is változás következhet be. Amennyiben ugyanis a szabadságpárti jelölt lesz az új államfő, jogköréből fakadóan menesztheti a kancellárt és kormányát, feloszlathatja a parlamentet és új parlamenti választásokat írhat ki.
A szociáldemokrata Heinz Fischer 2004 óta Ausztria államfője. Legutóbb, 2010-ben mintegy 80 százalékos támogatottságot ért el. Hivatali ideje 2016. július 8-án jár le, így az új államfőt ekkor iktatják be hivatalába. Fischer második mandátuma után nem indulhat újra, mert az osztrák szövetségi elnök mandátuma csak egyszer újítható meg.