Gálik Zoltán az InfoRádió Aréna című műsorában többek között arról beszélt, hogy ahhoz, hogy Ukrajna teljes jogú EU-taggá váljon, egy 35 fejezetes folyamaton kell végigmennie és minden feltételt teljesítenie. És hiába nyíltak meg bizonyos pénzcsapok, a folyamat évekig is eltarthat. Törökország például évtizedeket várt jelölti státuszban, míg végül felfüggesztették a tárgyalásokat. De Ukrajna esetén a legreálisabb becslések is a 2030-as évek közepére teszik ezt a folyamatot, emellett most még meg nem becsülhető kérdőjelek is fennállnak, például hogy mikorra stabilizálódik belülről az ország, mikorra tudja megteremteni a harmonizáció politikai és gazdasági feltételeit megteremteni, mivel jelenleg egy hadi gazdasággal rendelkező ország.
Azokkal a kijelentésekkel kapcsolatban, hogy Ukrajna nyerésre áll Oroszországgal szemben, Gálik Zoltán elmondta, hogy a helyzet valójában kiszámíthatatlan. Az egyik forgatókönyv szerint Moszkva kifáradt, az elmúlt két évben alig tudott pár négyzetkilométert nyerni, a másik viszont az eszkalálódásról szól.
Ez utóbbi szerint Oroszország úgy dönthet, hogy teljes hadi gazdaságra áll át és új fejezetet kezd a háborúban.
Az biztos, hogy az Európai Unió jelenleg nem egyszerű szomszédként tekint Ukrajnára, amelyik csatlakozni szeretne, hanem a keleti határszakasz kiemelkedő országára, tehát nem csupán integrálni szeretné, illetve harmonizálni, felzárkóztatni, európai módon modernizálni és európai normákat átültetni, hanem védelempolitikai, geostratégiai jelentősége is lenne az országnak – szögezte le a Budapesti Corvinus Egyetem docense, megjegyezve, hogy ez a megkülönböztetett figyelem nemcsak intézményi, hanem tagállami szinten is érezhető.
A szakértő arról is beszélt, hogy mostanra már az Egyesült Államokban is fejlesztési mérföldkőnek tekintik az ukrajnai háborút, legalább is a dróntechnológia területén, hiszen a felderítést például ők biztosítják Kijevnek.
Viszont a haderőfejlesztéseket, haderő-modernizációkat az ukránok az európai keretekben is fel tudják majd használni, illetve maga az EU is be tudja építeni a saját védelempolitikájába.
Az egyetemi docens megemlítette, hogy mostanra a közös európai haderő kérdése háttérbe szorult, helyette viszont a különböző eszközöket fejlesztené az unió, így például a közös beszerzési rendszereket, az együttműködési rendszereket vagy az európai alapokat, amelyek rendelkezésre állhatnak az országoknak ahhoz, hogy európai forrásokból szerezzenek be különböző technológiákat.
Gálik Zoltán a PESCO-együttműködést is említette, aminek keretében külön fejlesztési projektek vannak, mátrixszerűen vehetnek benne részt az országok. Ennek értelmében 2030-ra el kell érni bizonyos EU-s beszerzési arányokat a védelempolitikában. A szakértő arról is beszélt, hogy
a napokban felbomlott az új európai vadászgépek kifejlesztésére létrehozott konzorcium, mert Németország, jobban mondva az EU és Franciaország nem tudott megegyezni; ezt jelentős kudarcként értékelte, mert egyben szimbolikus együttműködés is volt.
Mint mondta, a 2040-es évekre akarták kifejleszteni „a jövő vadászrepülőjét”, ám a francia fél semmiképp sem akarta kiengedni a kezéből a vezetést, a németek viszont azt az álláspontot képviselték, hogy nem feltétlenül nukleáris fegyverek szállítására és anyahajókra való leszállásra kellene tervezni, ők egy sokrétűbb fejlesztést sürgettek. Gálik Zoltán szerint nem jelent sok jót a szövetség ilyen „aprózódása”, hiszen pont a sokféle rendszer fejlesztése és gyakorlati működtetése jelenti a problémát, a kompatibilitás hiánya. Hozzátette, az EU valószínűleg a jövőben is indít majd hasonló projekteket, még ha nem is ekkora léptékűeket.
A cikk alapjául szolgáló interjút Farkas Dávid készítette.