Volt egy futballklub-vb a „szokásos” nagy tornákon kívül is, voltak válogatott mérkőzések, világbajnoki selejtezők. A magyar válogatottnak nyilván a 2025-ös év nem alakult különösebben jól, de a magyar sport szempontjából voltak azért jelentős sikerek ebben az évben is. Mi az, amit kiemelne összességében? 2025-ben a sportéletben, a sportgazdaságban mi volt a legmeghatározóbb?
A futball volt az első szám, hiszen a futball az első számú sportág Magyarországon is, Európában nagyon sok országban, persze az északi országokat kivéve. Látszik, hogy például Norvégiát nem rázta meg különösebben a futballválogatott menetelése, mondjuk a női kézilabda-világbajnoksághoz képest, s most jönnek majd még a nagy norvég sikerek, például az alpesisíben és biatlonban. Magyarországon a labdarúgás az első számú sportág, itt is két meghatározó tényező van, a Ferencváros önmagában, illetve a férfi nagypályás futballválogatottnak a szereplése. Szerintem, vegyes váltónak tűnik a történet. Szoktunk finomkodni, de a válogatottunk, szerintem, kudarcos szereplésen van túl, sok szép eredménnyel, meg jó játékkal, de végül nem jutott el még a playoffig sem. A Ferencváros viszont menetel nemzetközi szinten, ami azt jelzi, hogy a csapat kezdi az európai középmezőny alját, vagy talán a középmezőny közepét elérni, ahova lehet várni a nemzetgazdaság nagysága alapján. Érdekes, hogy azt viszont már nem bírja a Ferencváros, hogy kettős fronton tudja ezt a szintet tartani, de összességében azt tudom mondani, hogy a Fradi szereplése jó, a férfiválogatott szereplése pedig nem jó.
Szoboszlai Dominik változatlanul az első számú magyar sportoló, mondhatjuk azt, hogy már évek óta és valószínűleg még évekig. Az ő 2025-ös évét hogyan lehet összegezni?
Szerintem, felemás a szereplés, de ez nem Dominik teljesítményére vonatkozik, hanem a csapatéra, azokhoz a reményekhez, meg vágyakhoz, meg pénzköltéshez képest, amivel a Liverpool az ősznek nekivágott. Egy ahhoz képest gyengélkedő csapatban tud, az én érzékelésem szerint, de lehet, hogy becsapna az olvasási élmény, mert az angol meccsek közül nem feltétlenül a Liverpoolt nézem elsősorban, meghatározó játékos lenni. Így írja le a magyar és a nemzetközi sajtó a teljesítményét. A Liverpoolban meghatározó játékosnak lenni egy teljes őszi szezonban, azt gondolom, egy olyan státusz, amihez hasonlót inkább az apáink, nagyapáink emlékeiben kell keresni, azt kutatva, hogy volt-e ilyen futballistánk a nemzetközi porondon. Nyilván Puskás úr személye és neve jut eszünkbe, aki ilyen szinten tudott futballozni. Szerintem Szoboszlai megerősítette a pozícióját. Ha feltesszük azt a kérdést, hogy világsztár-e már Szoboszlai Dominik, azt gondolom, azt lehet mondani, hogy ezen az őszön, biztos, hogy lépett afelé.
Sőt, hogyha a világsztárokkal összehasonlítjuk, talán senki nem játszik ennyi poszton, mondjuk néhány hónapon belül, mint ő tette.
Nem feltétlenül, hogy is mondjam, jó a játékmenedzsment, erre utal az, hogyha egy játékosnak sokféle szerepkörben próbálod ki és keresed a helyét. De, lehet, hogy nem keresed a helyét, hanem Jolly Joker. Azért nehéz kicsit elképzelni Maradonát jobbhátvédként, vagy Pelét balhátvédként, bár Ryan Giggs is játszott valaha a Manchester Unitedben jobbhátvédet, de megvannak azok az ikonikus posztok, ahol ezek a világsztárok meghatározó játékosokká váltak és tudtak teljesíteni. De ez nem az én területem, előbb-utóbb biztos lesz olyan pozíció, amelyben tényleg világszinten is meghatározó futballista lesz.
Tegyük hozzá, hogy a válogatottban is előfordult, hogy egy meccsen belül is négy-öt poszton mozgott, az a munkamennyiség, az a futómennyiség, amit elvégez, illetve az a szorgalom, amellyel kisegíti a csapattársait, az emberileg is megemeli az értékét, de, szerintem, gazdaságilag is.
Én inkább a játéktudásról beszélek, mert nyilván a hallgatóknak is más-más véleménye van arról, hogy emberileg mit tartanak értékesnek egy futballista szempontjából, kicsit furcsán hangzik, mindegy is. A magyar sport szempontjából, a magyar fiatalok szempontjából a példaadása, példamutatása, az iparág húzóereje szempontjából, Szoboszlai nemcsak ebben a 2025-ös évben, hanem az elmúlt években is meghatározó volt, és azt kell mondjam, hogy jó, hogy van ilyen, sportgazdaságilag is jó, hogy van ilyen, és szurkolóként is azt tudom mondani, hogy jó, hogy van ilyen.
Amikor 2025-ben megtartották az Európa-liga főtáblás szakaszának a sorsolását, akkor mindenki nagyon féltette a Ferencvárost, mondván, hogy nehéz lesz akár csak néhány pontot is szerezni. Ehhez képest a Fradi ennek a szakasznak a háromnegyedénél továbbjutó helyen áll, sőt, az egyből a 16-ba kerülést érő, hatodik helyen áll. Mi mindennek tudható be ez a szereplés, és milyen gazdasági sikerekkel járhat ez?
Én két dolgot emelnék ki. Az egyik: úgy látom, hogy a Ferencvárosnál kiemelten kezelik az Európa-liga-szereplést, a nemzetközi szereplést. Minden csapat, amelyik több versenyrendszerben indul, annak valamilyen módon az erőforrásait optimalizálni kell. Egyszerűen annyi meccs van, és korlátozott az alkalmazható játékosok száma, hogy muszáj beosztani az erőt, meg egyáltalán a fizikai teljesítőképességét a játékosoknak. Meg kell osztani az erőt a hazai kupa, a hazai bajnokság, a nemzetközi kupa, plusz a válogatott versenyrendszere között. A Ferencvárosnál, én úgy látom, hogy kiemelt prioritás a nemzetközi szereplés, és ezt jól is hozza a Ferencváros. A másik, hogy szintén erőforrást optimalizál a többi csapat is, és azt gondolom, hogy azok a nagy csapatok, mint az Aston Villa vagy az olasz csapatok, még nem szálltak igazán be ebbe a versenyrendszerbe. Ha ránézünk most az Európa-liga tabellájára, nem a top 50-es csapatok közül kerülnek ki a meghatározók, de azért ne legyen kétségünk, hogy amikor elkezdődik majd a tavasz, akkor ezeknek a csapatoknak is egyre fontosabb, vagy kiemelten fontos lesz a nemzetközi szereplés, és ott lesz a Ferencváros is, ami azt gondolom, hogy a magyar futballnak nagyon jó. Ha a gazdasági szerepet kérdezi, akkor a Ferencvárosnak a szereplése mindig friss pénzt jelent a magyar labdarúgó sportágban. Egyrészt nyilván a pénzdíj, amit a Ferencváros kap, másrészt az a típusú kompenzációs elv, ami után a magyar labdarúgás részesül a jóból, a tejfölös bödönből. Mások is bele tudnak nyalni, és azt gondolom, hogy ez önmagában jó. Csak hogy értékelni tudjuk a Fradinak a szereplését, 50 millió euró körüli a játékos kerete, Transfermarkt-értéket mondok, ezzel nincs a Top 100-ban, és úgy éri el ezeket az eredményeket. Nyilván van egy nagy álom, hogy a Ferencváros Európa-liga-döntőt játsszon, az, azt gondolom, a magyar sport, a magyar labdarúgás szempontjából kiemelt eredmény lenne.
Mi lenne a továbblépés reálisan? Hogyha mondjuk a következő szezonban bejutna a Bajnokok Ligájába ismét? Az nyilván még több pénzzel járna, de az a pénz, amelyet most megkeres a Fradi a 2025-2026-os szezonban, talán hozzásegítheti ehhez is, még hogyha nem feltétlenül válik csúcscélponttá azoknak a játékosoknak, akik feltörők és sokba kerülnek.
Ha a becslések valósak, olyan 16 millió euró körüli összeget keresett és keres a Ferencváros, az őszi szakaszra vonatkozóan keresett, erre jön a tavaszi szakasz. Ha ezt átváltjuk gondolatban magyar pénzbe, az óriási összeg egy átlagos magyar háztartás esetében, de az európai futballban olyan mértékben szaladtak el a bevételek és a bevételekhez képest a költségvetések, hogy ez nem meghatározó pénz az európai futballban. Az UEFA rendezési elve arról szól, hogy legyen a szegényebb vagy kisebb csapatoknak is esélye, olyan előselejtező rendszere, hogy nagyobb eséllyel juthatnak be, mintha egyébként betennék egy valós ki-ki rájátszásra a csapatokat. Így a Ferencvárosnak van esélye bejutni a Bajnokok Ligájába. Csak az a baj ezzel, hogy ahogy mondom, a többi kelet-európai csapatnak, vagy a hasonló költségvetésű csapatoknak is jelentősen nő a bevétele, és hát látjuk, hogy tud jönni egy Qarabağ a végén, ami elvileg gyengébb csapat, és ez mutatja a statisztikai diszkriminációt, simán túljut a Ferencvároson. A Qarabağ egyébként nem is a legrosszabbul szereplő csapat egyébként a Bajnokok Ligájában. Szóval az a bajunk, hogy ez a piacméret, amiben vagyunk, még egy ilyen kiemelt csapat esetén is nagyon esetlegessé teszi azt, hogy a Bajnokok Ligájába be tudunk-e jutni vagy sem.
Mennyire lehet az problémája a magyar futballnak, hogyha a Fradi még tovább erősödik és még jobban elszakad az NB I-es mezőnytől költségvetésében? Az őszi hónapokban néhány csapat tartotta a lépést a Fradival, meglátjuk, hogy ez tavasszal hogyan alakul.
Ezt Bayern-hatásnak hívják sokan, nem akarom cikizni a német labdarúgás szerelmeseit, de ott évről évre azt tudjuk mondani, hogy persze, lehet, hogy a Dortmund játszik egy jó meccset a Bayernnel, meg tud egy-egy meglepetés döntetlent is elszenvedni a Bayern München, de nagyon nehéz elképzelni, hogy más nyeri a bajnokságot. Azt meg különösen nagyon nehéz, hogy tíz év távlatában ne nyerjen 7-8-9 bajnoki címet. Nálunk van egy társadalmi tervezés a sportban, nem tiszta piaci viszonyok alapján működik a magyar sport. Ezért elképzelhető, hogy felépül egy másik csapat is a Ferencváros mellé. Egyébként nagyon érdekes az a folyamat, hogy külföldi befektetők látnak potenciált abban, hogy kisebb csapatok mellé odaálljanak, lásd Zalaegerszeg vagy Debrecen, és a Debrecen szépen is menetel, itt 12 csapat közül kell az első háromban, esetleg első négyben végezned ahhoz, hogy nemzetközi kupában el tudj indulni. Ehhez nagyon kis pénz kell ahhoz képest, hogy mondjuk, Angliában próbálj nemzetközi kupaszereplési pozíciót megfogni. A külföldi befektetők megjelenése nagyon érdekes fejlemény a magyar labdarúgásban. Lehet, hogy szakmailag tudnak valami olyasmit mondani, hogy a több fronton harcoló Ferencvárost meg tudják lepni, lásd, ahogy ősszel is a Debrecen győzni tudott a Groupama Arénában. Ez lehet tendencia, de mindenki tudja, és mindenki várja azt, hogy kimondjam az Újpest nevét, hiszen ő az a kihívó, amiről azt gondoljuk, hogy egy nagyvállalat komoly pénzügyi hátterével majd kihívója lehet a Ferencvárosnak.
Ráadásul a Red Bull hálózat is megtámogatja. Szponzorációs együttműködésről van szó, ahogy arról Lőw Zsolt néhány héttel ezelőtt az Inforádiónak exkluzívan nyilatkozott, nem lesz tulajdonos a Red Bull az Újpestben, a klub marad a MOL kezében gyakorlatilag. Mikor juthat el az Újpest oda, hogy még számottevőbb tényezője legyen a magyar futballnak? Azon túl, hogy az NB I-ben ott van, a Ferencvárossal vívott rangadói mindig presztízscsatát hoznak, csak kissé néha egyoldalúak, még hogyha döntetlenek most már elő is fordultak. De mikor lehet az Újpest a Fradi közelében? Hány éves távlatban?
Én ezekről a kérdésekről szólva mindig azt szoktam idézni, hogy a Manchester Cityt kell megnézni. A Manchester Citynél is, valamikor 2007-2008 táján, megjelent egy új tulajdonos. Korlátlan, és tényleg korlátlan lehetőséggel. A korlátokat csak a pénzügyi szabályozás szabta, amiről aztán később kiderült, hogy nem voltak feltétlenül kényszerítő erővel bírók a Manchester City számára.
Illetve nem tudjuk, hogy még az a bizonyos vizsgálat hogyan végződik, amelyet évekkel ezelőtt belengettek.
Már az eredményt is közölték, száztizenvalahány ponton megsértették a pénzügyi szabályzatot, és várjuk, hogy ennek mi lesz a következménye. Szerintem, azt próbálják évek óta kitalálni, hogy mi legyen a következménye, de ezt csak viccesen próbálom mondani. Visszatérve: ott is az történt, hogy rengeteg pénzzel is kellett egy két-három-négy év, mire azt mondhatták, hogy olyan stabil csapatot tudtak építeni, ami azóta meghatározó a nemzetközi labdarúgásban. Nemcsak az angol futballban, hanem a nemzetközi futballban is. Új menedzsment van, teljesen új szakmai elképzelések, ha jól látom, az Újpestet a nulláról indítják. A meglehetősen furcsa, belga befektetői korszak után. Fel kell épülni. Azt gondolom, hogy 3-5 éves projektben azért jelentkeznie kell eredménynek. Nekem van egy fogadásom az egyik hallgatómmal arra, hogy a következő három évben, szerintem, az Újpest nemzetközi kupaszereplő lesz, és én azt várom, hogy három éven belül komoly kihívója legyen a Ferencvárosnak.
Az előző szezonra már megváltoztatták a Bajnokok Ligája, illetve az Európa-liga alapszakaszának lebonyolítását, nincsen csoportkör, hanem egy svájci rendszerű lebonyolítás van, az alapszakaszban nyolc meccset kell játszani, különböző erősségű csapatok ellen. Összességében mennyire vált be ez a lebonyolítás, most már mondhatjuk így, szűk másfél szezon alapján?
Amíg a bevételek megvannak és nőnek, addig mindig bevált.
Nőttek?
Ha pontos számokat kérdez tőlem, arra nem fogok tudni válaszolni, de igen, azt olvasom, hogy igen, folyamatosan nőnek a pénzdíjak, egyre vonzóbb. Ez a rendszer nem küszöböli ki azt az alapproblémát, amiről folyamatosan beszélek, azt a törvényszerűséget, hogy a nagy csapatoknak sokkal több potenciál, sokkal nagyobb profit, és nem bevételről beszélek, profitról, van abban, ha saját maguk tudják szervezni a bajnoki rendszert. Akkor nem kell a Qarabağ-hoz utazni, és velük megküzdeni, nehogy azt gondolja a kedves hallgató, hogy nekem bármilyen fóbiám van ezzel a kapcsolatban. Egyszerűen Azerbajdzsán messze van, és a Qarabağ nem az a márka, amivel foglalkozunk. Megkérdezhetem, hogy ki az, aki él-hal a Qarabağ csapatáért itt, Magyarországon, viszont sok embert ismerek, aki a Milanért, az Interért, az Arsenalért, a Real Madridért, nem sorolom, él-hal, és követi őket. Szóval, az alapprobléma ez. Szerintem, ezt nem fogja tudni feloldani semmilyen versenyrendszer. Az a kérdés, hogy az az európai szuperligában, ami meg fog alakulni, mert meggyőződésem, hogy meg fog alakulni, benne lesz-e az UEFA vagy nem, milyen típusú részesedéssel lesznek bent a csapatok, feljutási rendszerű lesz, vagy nem feljutási rendszerben működik, de ezek már részletkérdések. Hadd mondjam azt is, hogy jövőre el fog indulni az NBA Europe, az NBA-nek egy filiáléja, én imádom ezeket a dolgokat, jól jellemezi azt a gondolkodást, amivel az amerikaiak vannak a sport iránt, például Manchesterben is lesz ennek a ligának csapata, noha jelenleg ott nincsen kosárlabdacsapat.
Összességében hogyan tekint az amerikai tulajdonosoknak az európai szerepvállalására? Látszik, hogy a nagy sorozatokat is próbálják még ismertebbé tenni Európában, illetve hogy bizonyos futballcsapatokban is szereztek jelentős, akár meghatározó többségi részesedést is. Például, az Arsenalnak is amerikai tulajdonosa van most már jó néhány éve.
Azt lehet mondani, hogy az utóbbi években invázió van, most már az európai topligákban meghatározó arányban van jelen az amerikai tulajdon. Szerintem ez nagyon jót tesz az európai sportnak, két szempontból is. Az egyik, hogy egészen másfajta gondolkodást hoz Európába. Európában társadalmi szerepe van a sportnak, amit hangsúlyozok, különben itt, a magyar sportban végképp, és „elfelejtkezünk” arról, hogy a modern sportot előállítják, megtermelik, a termelésnek költségei vannak, és a tulajdonos nem szereti, ha a bevételek kisebbek, mint a költségnek. Na, most, ha azt mondod, hogy legalább nullszaldóssá, vagy profitábilissá kell tenni egy gazdasági ágazatot, az egészen más gondolkodási mód ahhoz képest, ahogy mi az európai sportot hagyományosan ismerjük. A másik tényező: tudnak alapvetően gondolkodni, evvel együtt jár, hogy olyan sportipari technológia jön, ami szerintem a modern világ, a mérkőzés egy szórakoztatóipari esemény, most már látom, hogy magyar csapatoknál is, ha gólt szerez a hazai csapat, akkor a fények villognak. Most viccesen mondom, és tényleg nem gúnyolódni akarok, de azt a típusú szórakoztatást, ami Amerikában jelenti a sportélményt, s egyre inkább terjed az óceán innenső felén Angliától át a kontinensen, ezt nem fogjuk megúszni mi sem. Ebben nagyon profik az amerikaiak, és én azt tudom mondani annak, aki vakarja a fejét, hogy jó lesz-e ez nekünk, hogy igen, örömmel fogunk nézni ilyet.
A szaúdiak szerepvállalására hogyan tekintsünk? Néhány évvel ezelőtt még sokan féltek attól, hogy akár túlságosan nagy szeletet is kihasítanak, aztán a Szaúdi Liga felfuttatására is tettek komoly kísérleteket, valamennyire ez sikerült is. Hol tart most a projekt?
Az, hogy mi a szaúdi projekt, azt jól jellemezi az a mozzanat, amit kiszúrtak sokan, vagy én legalábbis nagyon fontosnak tartok, hogy volt nemrégiben egy nagyon fontos tárgyalás a szaúdi elnök vagy trónörökös és az amerikai vezetés, konkrétan Trump elnök között, amelynek a díszvacsorájára meghívót kapott bizonyos Cristiano Ronaldo nevezetű ember. El nem tudom képzelni, hogy mi az a diplomáciai tudás vagy stratégiai, politikai szakértés, amit Cristiano Ronaldo tudott hozzáadni a tárgyalásokhoz, persze, megint csak viccelek. Nyilván nem ezért vitték. Azért vitték magukkal a szaúdiak, hogy egyfajta élményt, hírt, brandet építsenek a szaúdi rezsim köré, amivel sok baj van, azt hiszem, hogy most ne részletezzük ezt a dolgot. Tehát, hogy mi a szaúdi projekt, azt, szerintem, ez a mozzanat mutatja meg igazán ikonikusan, és ebből a szempontból jól áll. Azt látom, hogy amikor magyar sztárjátékos esetében is felvetődött az, hogy esetleg Szaúd-Arábiába szerződik, már nem az a rettenetes, talán nem jó szót használok, epehányás közepette, meg negatív szövegkörnyezetben jelenik ez a hír, mint mondjuk pár évvel ezelőtt megjelent volna, hanem azt mondják, hogy nini, már a szaúdiak is keresik, mennyit fog keresni. Most ez a mennyit fog keresni, az a játékosok számára kulcskérdés. És azt gondolom, hogy ha a szaúdiak tényleg kitartanak a projekt mellett, és nemcsak egyfajta játékszernek tekintik, az akár csak geopolitikai szempontból is valóságos kihívás lesz több más, Európán kívüli ligával együtt.
2025 fontos eseménye volt a klubvilágbajnokság. Mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket gazdaságilag és szakmailag?
Pénzügyileg úgy tűnik, igen, hiszen nagyon jelentős pénzdíjakat fizettek ki, és beszéltek róla az emberek, beszéltünk róla. Most két olyan mozzanatot mondtam, ami gazdaságilag meghatározó tud lenni. Nyilván ez egy nagy kísérlet, hiszen nemcsak az európai versenyrendszerek reformjában gondolkodhatunk, hanem a világversenyek reformjában is, és a FIFA nagyon aktív az utóbbi években az ügyben, hogy saját versenyrendszereket építsen ki, illetve megerősítse azokat a versenyrendszereket, amelyeket közvetlenül tulajdonol. Nagyon izgalmas kihívás. Szerintem egy olyan globalizált világban, amiben élünk, egy olyan mediatizált világban, amiben élünk. egy olyan logisztikai világban, ahol tényleg egyre gyorsuló módon érhető el A és B pont a világ bármely pontján, reális az, hogy azok a bajnoki rendszerek, amik valaha szűk területi alapon működtek, aztán később országhatárokban, aztán kontinensi méretben, most már világméretekben jelen legyenek. Már most realitás, hogy a FIFA vagy valaki más, világszinten szervezzen, nem kupa-, hanem bajnoki rendszerű versenyrendszert. Az NBA vagy az NFL mintájára, a világ legkülönbözőbb pontjairól, mondjuk 32 csapat bajnoki mérkőzéseket játszik valamilyen lebonyolítási rendszerben, hiszen mondjuk, ha Barcelona elindul mondjuk Ázsiába, akkor végig tud járni egy kört, és aztán fogadni tud egy másik körben ázsiai csapatokat. Szóval, hogy ez valóság, és ennek volt a próbája ez a klubvilágbajnokság. Megint viccesnek szánom, de azért ezen még dolgozni kell, hiszen a világbajnoki döntőnek a helyszíni nézettségét Amerikában megverte néhány nappal később a Manchester United vendégszereplése, azért a nagy márkák döntenek. Ha a nagy márkákat be tudod húzni egy ilyen bajnoki rendszerbe, reális esélye van annak, hogy egy új versenyrendszer jelenjen meg a nemzetközi futballban.
A szervezők a válogatottak 2026-os vb-jének egyfajta felvezetésének szánták. Az júniusban és júliusban lesz, rendez mérkőzéseket Mexikó és Kanada is, de az Egyesült Államok a központ. Mit vár az amerikai tornától, mennyire hozhat majd korszakos vb-t a 2026-os világbajnokság?
Szerintem nyilvánvalóvá fog válni, hogy két világbajnokságról beszélünk, az alapszakaszról, és majd az „igaziról”, amikor elkezdődik a legjobb 32, de inkább 16 között. Szinte még vissza kell kérdezzek, hogy kik jutottak be.
Még nincs teljes mezőny, de azért már nagyjából összeállt.
Bocsánatot kérek a Zöld-foki-szigetek válogatottjának minden rajongótól, de hát a zöldfoki–szaúdi mérkőzés nem fog lázba hozni. Tehát hogyha meleg lesz a Balaton, és jó idő lesz, akkor inkább fürdeni fogok, minthogy megnézzem ezt a mérkőzést. Pedig, mondjuk egy 24 csapatos világbajnokság esetében elképzelni sem tudnám, hogy ne a futballmérkőzést nézzem. De egy ilyen meccsdömpingben olyan érdektelen mérkőzések lesznek európai, vagy szurkolói szemmel, ami szerintem nyilvánvalóvá fog válni. Persze, sok mindent lehet mondani. Ténykérdés, hogy a globalizált futballban, a kisebb országoknak is esélyt kell biztosítani, de ez a kisebb országok kategória is nagyon problémás. Nagyon érdekes kimutatás jelent meg az egyik magyar futballportálon is, arról szólt hogy a volt gyarmatországok, mint Jamaica, Zöld-foki sziget, vagy Haiti is, tulajdonképpen már a válogatottjukban olyan játékosokat szerepeltetnek, akik a volt gyarmattartó országokban születtek és nőttek fel, tehát például holland játékosok, tehát Hollandia II fog indulni Curaçao néven. Ez szerintem egy sor kérdést, versenyszervezési kérdést, morális kérdést, gazdasági kérdést is felvet, hogy merre tart egyébként a válogatottak futballrendszere. Inkább a kérdések számát növeli ez a futball-világbajnokság, mint a válaszokét. Az egyik az, hogy hol vannak a határai egy ilyen versenyrendszernek, amikor összegyűjtöd a csapatokat. Kettő: azért ne felejtsük el, hogy van egy geopolitikai összefüggés is, hiszen az amerikai kormány már most tíz országot diszkriminál, és tervez további országokat is, köztük világbajnoki résztvevő országokat is, ahonnan a szurkolók egyszerűen nem tudnak eljutni az amerikai vb-re, mert az amerikai szabályozás nem engedi be őket, nem kapnak vízumot, nem léphetnek be az országba. Na, az milyen versenyrendszer, amiben a szurkolóknak azt mondják, hogy azért, mert te ilyen országból akarsz belépni, nem engedünk be?
Európai szemmel eljöhet-e az az idő, amikor mondjuk, az Európa-bajnokság értékesebbé válik, mint egy vb, csak azért, mert a torna lebonyolítása alapján nagyobb arányban vannak értékes, rangos csaták.
Elképzelni mindent el tudok, de most nem látom ezt a dolgot, mert azért a világbajnokságnak pont az a lényege, hogy a brazilokat is akarod látni, az argentinokat is akarod látni, egyre többen akarják velem együtt az észak-amerikai válogatottat látni, és aztán még jöhetnek a későbbiek során a feltörekvő ázsiai országok. Ebből a szempontból engem Kína gyengélkedése több mint meglep, mert abból az országból ki kéne jönni egy normálisabb válogatottnak. A japánok egyszer már okoztak meglepetést, de okozhatnak még egyszer, már valós tudásuk alapján. Szóval azt akarom mondani, hogy szerintem nagyon komoly kihívás előtt áll az európai labdarúgás ebből a szempontból is.
Az afrikai országok szerepe hogyan alakulhat? Azért voltak jó afrikai válogatottak is, illetve a legjobb afrikai játékosok mégiscsak a Premier League-ben játszanak.
És mégsem tudtak összeállni egy világverő csapat. Egy-egy nagy eredményt el tudtak érni, de az, hogy hosszasan tudjanak menetelni, és ott legyenek a végjátékban, egyelőre nem. Erre megint azt lehet mondani, hogy a nagy számok törvénye alapján előbb-utóbb kell lenni olyan afrikai válogatottnak, amelyik összeáll, és újra el tud jutni az elődöntőig, mint Marokkó Katarban és onnantól kezdve már bármi lehet. Amikor az angolok az első futball-világbajnoki mérkőzésüket játszották nem 1930-ban, hanem 1950-ben az Amerikai Egyesült Államokkal, a 90-ből 87 percig náluk volt a labda, és kikaptak 1:0-ra. Szóval a futball erről szól, és ezért is szeretjük a kimenet bizonytalansága miatt is a labdarúgást és általában a hivatásos sportot. De a mondatnak a lényege az, hogy egyelőre csak véletlenszerűnek tűnik az, hogy egy afrikai ország jól szerepeljen.
Milyen hatásai lehetnek a világ futballjára, akár az európai futballra, egy közép- és észak-amerikai rendezésű világbajnokságnak?
Nem feltétlenül a szokásos választ adva azt fogom mondani, hogy a halftime show az ebből a szempontból meghatározó lesz. 1984-ben a Los Angeles-i olimpiára, amit egyébként Disney olimpiának hívnak, a katasztrofális, 1976-os montreali és a bojkottal sújtott 1980-as moszkvai után került sor, azt mondta mindenki, hogy az olimpiáknak vége. Ez ennyi volt, köszönjük, jó napot kívánok! Majd jött a Disney vezérigazgató-helyettese, aki a szervezőbizottságnak az egyik meghatározó figurája volt, és ténylegesen rendeztek egy Mickey egér olimpiát. Ez olyan olimpia volt, ami után megváltozott az európai sport, mert ott ült például Samaranch, vagy Nebiolo, az atlétikai szövetség akkori első embere, és azt mondták, gyerekek, hát ne vicceljetek! Hogyha az embereket ez érdekli, a sport mellé, annak környezetébe szervezett látványosság, meg szórakoztatás, akkor csináljuk meg az atlétikában, csináljuk meg az olimpia környezetében. Hirtelenjében megváltozott az európai sport. Sőt: akkor kezdett el amerikanizálódni a sport. Elképzelhető és vannak is jelek rá, hogy ugyanez a szórakoztatóipari termék fog erősödni a futballban és az európai sportban. Nekem félig-meddig ez szakterületem, hogy amit mi gondolunk Európában és kicsit Magyarországon erőteljesebben, vagyis hogy az a sportszórakozás arról szól, hogy a pályán, on the pitch, mi folyik, hogy rúgja a labdát Kata Misi, aminek én nagy rajongója vagyok a dolognak, az csak egyik fele az egésznek. Ahogy én látom, amikor élményt keresünk, szabadidős eltöltési formát szombat délután 5-től 9-ig, arra, hogy kimenjünk egy meccsre, már nem elég, bármilyen jól játszik is, Kata Misi, az MTK kiváló védekező középpályása. Az kell, hogy nemcsak pattogatott kukorica és kényelem legyen, szóval legyen versenyképes mondjuk a valamelyik plázában játszott mozifilmmel, ahol Brad Pitt szerepel, vagy nem tudom, kik a divatos színészek most. Azt az élményt meg akarom kapni, azt a szórakoztatást meg akarom kapni. Szerintem, ha azt kérdezi, hogy mit várok az amerikai vb-től, ha ez jól sül el, amit én sejtek, hogyha az amerikaiak ezt a fajta dolgot erősíteni fogják, ez hatással lesz az európai sportra.
A tévéközvetítésekben mi lehet az irány? Ugye, a streamingelés egyre inkább előtérbe kerül, és sokan beszélnek arról, hogy a fiatalok nem biztos, hogy 90 perces meccseket végig akarnak nézni. Az a generáció, amelyik gyakorlatilag a tíz másodperces tartalmakon nő fel, nem feltétlenül lesz kíváncsi egy kétpercesnél hosszabb összefoglalóra.
Ha ez a közönségigény, amiről kérdez, akkor olyan lesz a közvetítés. Akkor tíz másodperces sztorik lesznek. Megint azt tudom mondani, ugye, én viszonylag sok amerikai sportot nézek, ott meghatározó a sztori, az élmény. Az, hogy a sztorit elmeséled, vagy képben megmutatod, már egy fontos különbség, de hogy ez a sztori egy perc, két perc, vagy esetleg 15 másodperc, ez tényleg már csak szerkesztési kérdés. Mire gondolok sztorinak? Egy mosoly, egy mozdulat. És amikor a játékosok érzékelik, hogy az kerül be a közvetítésbe, hogy én kiszaladtam és megsimogattam a labdaszedő fiúnak a fejét, akkor erre tudatosan rá fognak játszani, mert az összes Tiktok-videóban ez az egyéni marketing szempontjából fontos.
Mennyivel lesz nehezebb eladni a közvetítési jogokat? Azok azért mégsem feltétlenül csak kiragadott részletekre vonatkoznak.
Az más kérdés, és az is nagyon izgalmas kérdés, hogy vajon a közvetítési jogokban benne foglaltaknak.e a sztorik gyártásának a kérdései. Valaha egy Ruud van Nistelrooy nevezetű futballista felvetette ezt a gondolatot, hogy esetleg ő is beperelné az UEFA-t, mint korábban Bosman úr, mert az ő értelmezése szerint ő csak azt a jogot adta el, hogy amikor ő futballozik, azt megmutathatják a televízióban, de azt a jogot, hogy ebből önálló műsort válogassanak össze, azt nem adta. Nem vagyok jogász, de a felvetés érdekes. Gondolja el, hogy most már volt olyan futballista, aki kirohant a gólja után, és elkezdett Instán élőzni. Tehát mutatta a gólörömet, odahívta a barátait, és így tovább. Olyan erőssé váltak az egyéni brandek, hogy ezek versenymédiák, bármilyen furcsa, a közvetítésekkel szemben. Azt kérdezte, hogy tíz másodperccel hogyan lehet versenyezni? Úgy, hogy például az egy versenyző termék, hogy például az én kedvenc sportolóm milyen típusú videókat fog összevágni. A médiának erre kell felkészülnie. Nézzük majd meg, mert az amerikai sportközvetítés, szerintem, a csúcs. Nézzük meg, hogy mi lesz a válasza.
A sportfogadási piac hogyan alakulhat a következő időszakban? Vannak országok, ahol most már egyre erőteljesebben korlátozzák, más helyeken pedig a sportgazdaságban továbbra is fontos szerepe van.
Ha bevétel kell ennek az államnak, akkor a korlátozásokat újra fogja gondolni. A sportfogadás népszerű, amióta létezik hivatásos sport, de ha jól olvasom, már az ókori sportokban is léteztek ilyen típusú dolgok, bár az nem sportgazdaság volt. Ez a sportgazdaságnak meghatározó része, de a nemzetgazdaságnak is fontos része a sportfogadás, izgalmas. De azt gondolom, hogy a sportfogadás mellé kell tenni most már az egyéb játékformákat, például a fantasy footballt, vagy bármi mást, ami kiegészíti, és pénzt mozgat, ami izgalmasabbá teszi, ami figyelmet felhív, a sport környezetében erősíti az iparágat. Lehet, hogy lesznek korlátozások, de szerintem hosszú távon nem érdeke a politikai döntéshozóknak, hogy túlságosan visszavágják a sportfogadást.
Mi lehet a kitörési pont a magyar futballban válogatott szinten, azután, hogy a 2025-ös évben több volt a kellemetlen élmény, mint a kellemes? Gondolhatunk a Nemzetek Ligája osztályozóra, amelyet simán elveszített a válogatott a törökökkel szemben oda-vissza, és végül a vb-pótselejtezős szereplés sem jött össze az írek elleni budapesti vereség miatt.
Azért a válogatottban most már olyan játékosok játszanak, akik ismert szereplői a nemzetközi futballnak. Szoboszlairól, ugye, beszéltünk, akár világsztárként is, többen nagy tapasztalattal bírnak, komoly futballkörnyezetből jönnek. A feltörekvő magyar fiatalok, nekem úgy tűnik, nem értek hozzá, hogy megállták a helyüket, nem vesztek el a tömegben. Tehát elvileg van egy játékosállomány, hogy ilyen csúnya szót használjak. Hogy ebből összerakható-e egy olyan, mint a norvég csapat? Marco Rossi is azt mondta, de a norvégok mégiscsak az olaszokat ejtették ki.
Tehát az a szint, amelyet a norvégok képviseltek, elérhető.
Igen, de azt nem tudom, hogy ahhoz milyen típusú szakmai képzés kell. Most nem akarom értékelni, hogy Haaland vs. Szoboszlai, de még egyszer mondom, vannak embereink, akikből összerakható valami. Hogy ténylegesen ez működik-e vagy nem, az a későbbiek során fog kiderülni. A realitás az, hogy harcban lenni a pótselejtezős szintekért, és abból szerencsés sorsolással, jó sportdiplomáciával eljutni a vb-re. Jelenleg ez a vágyunk. Hogy egyébként egy vb-n mi történhet, lásd 2016-os Európa-bajnokság, ahol a magyar csapat egészen csodálatosan teljesített és mindenkinek meglepetésére jól menetelt, az meg egy másik kérdés. Először jussunk most már ki egy világbajnokságra.
Egy Európa-bajnoki szereplés közelebb lehet mindenképpen, hiszen leghamarabb 2030-ban lehet ott vb-n a csapat. Mindenesetre a 2025-ös év a magyar sport többi része szempontjából hogyan összegezhető? Olimpiai sportágak, egyéb szeletek, nyilván a látvány-csapatsportágakra is gondolok itt, a klubok szereplése. Mi minden ragadt meg önben?
Vegyes a kép. Ilyen az életünk is, hogy vannak jó és vannak produkciók. Én úgy látom, hogy a kajak-kenu magára talált, 2024 után furcsa lesz mondani, de nemcsak én gondolom, ahogy olvastam, mások is, sokakban az az élmény, hogy az kajak-kenus aranyérem nélkül zárt párizsi olimpia nyomot hagyott a magyar közvéleményben.
A kajak-kenu berkekben is, hiszen nem volt arany, s bár hét érem volt, de az aranyat mindenki hiányolta.
Így van. Azóta megint talicskával tolják a fiúk, lányok haza az aranyérmeket. Érdekes a női kézilabda szereplése, és a női kézilabdával való érzés. Én egyáltalán nem tudom hova tenni, én magam is kézilabdáztam, bár nem dicsekszem, a játékosmúltam nem válik a sportág dicsőségére, de azért valamilyen szinten játszottam én is, és azt tudom mondani, hogy nem nagyon értem a történéseket. A Győri Audi ETO KC-nek a Bajnokok Ligája-szereplése az több, mint száz, Európa meghatározó, nem koronázatlan, hanem koronázott királynője a csapat, és ehhez most már felnőtt a Ferencváros, és a Debrecen is. Évek óta, már nem is tudom, hány éve óta tesszük össze a kezünket, hogy végre a Veszprém, vagy a Szeged nyerje meg a Bajnokok Ligáját a férfiak között. Ez még nem jött össze, a Veszprém a költségvetésében is egyik meghatározó csapata Európának, mégsem tud kitörni ebből, hogy majdnem megnyertük, de majd jövőre, tudnék ilyen futballcsapatot is mondani az angol ligából, ahol mindig azt mondják, hogy majd jövőre nyerünk bajnokságot.
A Veszprém 2026–2027-es kerete már most brutálisan erősnek tűnik, ha a 2026-os négyes döntőben esetleg nem is lesz domináns, vagy esetleg nem jut be – akár még be is juthat – egy évvel későbbre annyira erős lesz, hogy a veszprémi vezetők bíznak abban, hogy ott bizony megtörténhet az áttörés.
Ezt kívánom, komolyan. Mindenki bízik benne, évek óta bízunk ebben. De én ebben nem akarok rosszat mondani, csak azt akarom mondani, hogy valamiért nem jön ki a lépés. Emlékszem, volt olyan évünk, amikor a lányoknál a korosztályos versenyrendszerekben, világversenyeken tarolt a magyar kézilabda-utánpótlás. Akkor azt mondta az államtitkár asszony, hogy 2024-ben komoly olimpiai bajnokesélyes lesz a magyar női kézilabda, ez nem jött össze. Volt egy remek Európa-bajnoki szereplésünk, és aztán világbajnokságon lettünk hetedikek. Lehet mondani, hogy 13 éve, vagy hány éve nem voltunk ilyen jó helyen. És a szakértők is a hetedik helyet várták, de mondogattuk, sokkal több van ebbe a csapatba, aztán hetedikek lettünk, amikor nagyon komoly ellenfelek jöttek velünk szemben, azokkal szemben alul maradtunk. A labdarúgás melletti meghatározó sportágunk nagyon furcsa, kétarcú képet mutat. Nekem az volt az érzésem, és ez a futballszerepléshez is kapcsolódik, hogy az a rendszer, ami kiépült az elmúlt években, 2010 óta a magyar sportrendszerben, elérte a korlátait. Most már azokkal a játékosokkal dolgozunk magyar szinten, akik a teljes taorendszernek, és ennek az állami sportfejlesztésnek gyerekkor óta kedvezményezettjei, és vannak eredményeink, csak mások is előreléptek, és ezért nem látszik az igazi domináns áttörés. Meghatározó szereppel bírunk viszont a világversenyek rendezésében, ott nagyhatalommá váltunk. Az, hogy ennek a gazdasági eredményei, túl az országimázson, mennyiben jelennek meg, és azok a többletbevételek, amelyek nem közvetlenül jelennek meg, hanem vállalkozói szinten, például a budapesti rendezésben, vagy Debrecenben rendezett nagy világverseny esetében, hogy csatornázódnak be a nemzetgazdaságba, illetve visszaáramoltatva a sportba, az kétséges, de az tény, hogy tényleg versenyrendező nagyhatalommá váltunk.
Nagyon röviden, mekkora változásokat lát a 2026-os évben? Nyilván lesz parlamenti választás is, az is valamennyire kihathat a sportra, de összességében mekkora átalakulások lehetnek a magyar sportéletben, akár a sportirányítási modellben?
Az ellenzéki oldalon, vagy a nem kormányzati oldalon megjelent sporttal kapcsolatos kommunikáció arról szól, hogy alapvetően nem lesz változás, a pénzösszeget tekintve nem lesznek változások. Ha a jelenlegi kormány marad, akkor nagy valószínűséggel nem lesz változás. Ha tényleg kormányváltás van, akkor a kommunikáció szintjén azt lehet hallani, vagy az jelenik meg, hogy nem lesz irányváltás a magyar sportban. Ha nem lesz irányváltás a sportban, akkor ez fog menni tovább. Nyilván emberek fognak változni, mert akik az egyik rendszerben jók voltak, nem biztos, hogy a másik rendszerben jók lesznek, lehetnek kisebb-nagyobb változások, de mondom, a kommunikációs szinten az van, hogy nagy változások nem várhatók a magyar sportban. Márpedig ha nem várhatók, akkor benne leszünk abban a korlátozott rendszerben, amiről beszéltem.
Fontos esemény, illetve fejlemény volt a Hungaroring felújítása. A teljes felújítás 2026 tavaszának első felében zárul majd le, de összegében, illetve jelentőségében is ez nagyon komoly lépés volt. Hogyan látja, mennyire éri meg egy ilyen felújítás, és azok a pozitív visszhangok mennyit számítanak ilyenkor, amelyek mondjuk a Formula-1-es Magyar Nagydíj alatt voltak a nemzetközi sajtóban is?
Én faék egyszerűségű vagyok. Az a kérdésem, hogy az az átlagjegyár, amit Mogyoródon kínálunk, az hogyan viszonyul a többihez. Pár évvel ezelőtt utolsó előttiek voltunk, tehát nálunk voltak majdnem a legolcsóbbak. Most már több országot megelőztünk, feljöttünk az alsó harmad tetejére, a jegyárat tekintve. Ez azt jelenti, hogy értékesebbé vált a dolog. Tényleg ne értsen félre, az, hogy mit mondanak a pilóták, az nem számít. Az számít, hogy a piac hogyan árazza be. Az átalakításokat úgy néz ki, hogy jól árazta be.
A téli olimpiának mekkora jelentősége lehet 2026-ban? Azon túl, hogy a magyar válogatott, illetve a magyar küldöttség jó eséllyel talán egy-egy éremben bízhat, de az sem feltétlenül garantált.
Norvégiában ez fontosabb kérdés, mint Magyarországon.
De mégiscsak ez az év egyik fontos eseménye a futball-vb mellett 2026-ban.
És én is fogom nézni, mint sportszurkoló, norvégokat fogok nézni, mert a téli sportokban talán már kiderült itt a beszélgetésből, nagyon jók. Próbáljuk egyszerre úgy nézni a sporteseményt, hogy élvezzük. Nem politikai kérdés, nem élet-halál kérdése, egyszerűen sport, szórakoztatás, izgalmas versenyekkel, kiválasztunk egy sportolót, nézzük meg, hogy hogyan szerepel, ha ő nyer, akkor igyunk meg egy pohár bort, ha nem, akkor meg bánatunkban igyuk meg. Szóval ez egy játék, élvezet, azért csinálják, hogy mi élvezzük, mi ezért fizetünk, élvezzük ki minden pillanatát.
Budapesten lesz a Bajnokok Ligája döntője labdarúgásban, ennek mekkora a jelentősége?
Felfoghatatlanul nagy. Szakmailag is, de azt gondolom, gazdaságilag is nagy esemény lesz. Szerintem, méltó koronája annak a futballfejlesztési programnak, amiben élünk.