A nyáron elfogadott, a pedagógusok jogállására vonatkozó törvény mindenképpen középpontba helyezi a most kezdődő 2023–2024-es tanévet. A korábbiakhoz képest most másképp alakul némileg a tanév rendje is. Most már tudjuk az időpontokat, hosszabb lesz a téli és a tavaszi szünet, de emiatt egy héttel kitolódik a tanévzárás, 2024. június 21. lesz majd az utolsó tanítási nap. Voltak ezzel kapcsolatosan viták. Ön hogy látja, jobb lehet ez a tagolás?
Nyilván van, akinek ez a tagolás jobb, s van, akinek kedvezőtlenebb. Biztos vagyok abban, hogy összességében az, hogy nem kell január 2-án visszajönni a diákoknak, hanem csak január 8-án kezdődik majd újra a tanítás, sok családnak könnyebbséget jelent. Az, hogy a tavaszi szünetnél, a húsvét hétfő utáni hét szintén teljes mértékben a családok rendelkezésére áll, az is azt az elvet próbálja követni, hogy lehetőség szerint kevéssé legyenek tört hetek. Nyilván ennek következménye, hiszen 180 tanítási napnak az általános iskolában meg kell lenni, hogy meghosszabbodott a tanév. Valakinek ez okoz inkább kellemetlenséget, jobban szerette volna, ha június közepén véget ér, mint az előző években, esetlegesen korábban szerette volna elkezdeni a család a nyári pihenést. Egyértelműen azt mondani, hogy ez mindenkinek jó vagy mindenkinek rossz, egészen biztosan nem lehet. Nekünk eszerint kell készülni, eszerint kell a tanítási évet felépíteni.
A tanév tagolása kapcsán megfogalmaztak olyan véleményeket is, hogy túl hosszú a nyári szünet, jobb lenne év közben is néhány naposnál hosszabb pihenő a diákoknak és a tanároknak egyaránt, merthogy nagyon elfáradnak tanév közben. Ilyen szempontból azért előnyösebb ez felosztás?
Én is inkább ennek a pártján voltam. Az európai uniós országok többségében valóban inkább ez a szempont érvényesül. Meglátjuk, hogy mi lesz. A legfontosabb ellenérv a kicsit meghosszabbodott tanítási évvel szemben az, hogy amennyiben májusban, júniusban nagyon meleg lesz, az iskolaépületeink többségében nem lehet elég hatékonyan tanítási órákat tartani, ebben is van igazság nyilván.
A június 21-i tanévzárással még inkább belecsúszunk a nyárba, olyankor már hőségnapok is vannak, nem könnyű a tanítás egy nagy ablakfelületű osztályteremben 28-30 fokban. Feltehetően kevés légkondicionált tanterem van a magyarországi iskolákban.
Így van, amikor a tanév rendjéhez kapcsolódóan kaptunk javaslatokat, véleményeket, igazából az volt az egyetlen negatívum, hogy ez a csúszás eredményezhet ilyen problémákat. Sajnos, az épületek többsége nem légkondicionált. Ahol panelépületek vannak, lapostetős helyek, nagy ablakfelületek, ott ez okozhat problémát. A másik fontos dolog, amit kaptunk jelzésként, hogy a szóbeli érettségi első hete és a tanítási év utolsó hete egybecsúszik, ami okozhat szervezési problémákat, hiszen érettségi elnököknek el kell jönni az iskolából, pedagógusoknak is, ha együtt tanítanak és érettségiztetnek, ezt nyilván nehéz megszervezni.
Eegyszerre kell érettségiztetni és még órákat tartani vagy tanévet zárni a tanároknak?
Biztosan lesz erre is példa, főleg, ahol nagyon sok osztály van, esetleg nagyon sok előrehozott érettségi csoportot kell szervezni. Éppen ezért kértük mi azt, és ezt be is fogadta a minisztérium javaslatként, hogy az érettségi időszakot hosszabbítsák meg három nappal, így, ha ezt a hetet nem használja fel érettségiztetésre egy iskola, akkor is lesz még utána egy hét és még három nap, amikor az érettségiket meg tudja oldani. Szerintem ebbe bele kell férnie minden intézménynek.
Volt még egy furcsa egybecsúszás, a középiskolai beiratkozás szintén erre az időszakra, június végére esik. Sikerült itt is megoldást találni?
Az eredeti elképzelés szerint 21-én, pénteken ér véget a tanév és utána, 24-től lett volna lehetőség a beiratkozásra. Nyilván tudjuk azt, hogy a beiratkozáshoz szükséges a bizonyítvány is, így nem volt túlságosan életszerű ez az ütemezés, de ezt is sikerült megoldani, többek között a mi javaslataink miatt is. Picit hátrább csúsztatták a beiratkozás lehetőségét, és azon a héten, az utána levő héten, kedd-szerda-csütörtökön lehet megejteni. Ezt minden középiskola maga döntheti el.
A tanév rendje változik, de a 180 tanítási nap, úgymond, kőbe vésett? Egyáltalán van az iskoláknak bármi mozgástere a tanítás nélküli munkanapok tekintetében, ugyanúgy, mint korábban?
Igen, a 180 nap alapvetően kőbe vésett az általános iskoláknál. Szeptember 1-je és június 21. között 184 munkanap van, az általános iskolák négy munkanapot használhatnak fel tanítás nélküli munkanapra, és ez szükséges is nekik, hiszen egyrészt a pályaválasztással kapcsolatban, diáknappal kapcsolatban, két nap nagyjából előre lekötöttnek tűnik, és még akkor két nap marad arra, hogy esetlegesen a pedagógusok továbbképzésével, nevelési értekezlettel, vagy akár sportnappal, kulturális nappal lekössék a további napokat. A középiskolákban, gimnáziumokban hét tanítás nélküli munkanap van, hiszen ehhez a négyhez még hozzá kell venni azt a három napot, amikor magyarból, matematikából és történelemből érettségiznek a diákok. Ezeken a napokon ugyanis általában az osztálytermek döntő többsége foglalt az érettségit írók miatt.
A pedagógus életpálya-törvényt a nyár elején elfogadta az Országgyűlés, meglehetősen hosszas viták, egyeztetések után. Június 15-én hatályba is lépett a jogszabály. Mi minden változik ennek nyomán? Már most szeptember 1-jétől változik sok minden?
A jogszabály döntő része, szinte minden, maga a jogállásváltozás is, január elsejétől következik be. Mostantól hatályos már a pedagógusok óraszámváltozása, nem 22 és 26 között változik, hanem heti 24 neveléssel és oktatással lekötött órát kell teljesíteni mindenkinek, illetve a gyakornokok bérszabályozása, ez lett bruttó 400 ezer forint. Szabályozták azokat a sávokat, amelyekbe a különböző, pedagógus I., pedagógus II., mester- és kutatótanárok esnek bele. Ezeknek a sávoknak az alsó határa jelenleg magasabb, mint amit most a pedagógusok, akik 10-12 éve tanítanak, elérnek, így július 1-jétől az ő bérük visszamenőlegesen változni fog. Nem mondom, hogy nagymértékben emelkedik, de bizonyos emelés lesz mindenkinek. Ez a két legfontosabb, szeptember 1-jétől érvénybe lépő változás.
Január 1-jétől a közfoglalkoztatotti jogviszony helyett bejön az úgynevezett köznevelési foglalkoztatotti jogviszony. Viták voltak ennek kapcsán már az egyeztetések során is, merthogy ennek révén megszűnik a közalkalmazotti státuszuk a pedagógusoknak. Munkajogilag ez bizonytalanabb helyzet egy pedagógus számára?
Azok az erőteljes kifogások, azok a vélemények, amelyek szerint ez nagyon hátrányos lesz, a márciusban megjelent tervezetre szerintünk is elmondhatók voltak. Nagyon sok olyan dolog volt benne, ami hátrányosan érintette volna a korábbi jogviszonyunkat. Azt gondolom, hogy aki összehasonlítja a márciusi tervezetet és a júniusban elfogadott törvényt, az láthatja, hogy volt eredménye az egyeztetéseknek. A legfontosabb dolgok, amelyek közalkalmazottként érintették a pedagógusokat és amelyek kifejezték azt, hogy bár a bérünk nem túlságosan magas, de járnak bizonyos értelemben a feladatelvégzésért kedvezmények, legyen ez akár a jubileumi jutalom, mint a hűség elismerése, a felmentési idő és még lehetne párat sorolni, sajnos kisebb léptékben, mint amennyire egyébként szerintem jó lenne, de benne maradtak. Miként a felmondási idő is. Nagyon sok minden változott jó irányba, ami korábban azért joggal okozott problémát a törvénytervezet olvasóinak.
Furcsának tűnik, hogy a tanév első felében ezek szerint még más jogállásban tanítanak a pedagógusok, mint január elsejétől. Mi a menetrend a váltásnál, például azoknál, akik az új jogviszonyt nem fogadják el?
Ez az átmenet kicsit problémásnak tűnik, hiszen most szeptember 15-ig kell a munkáltatónak, ami a legtöbb esetben a tankerület mint fenntartó, a pedagógusokkal közölni azt, hogy milyen besorolásba kerülnek át a béreket is tekintve, milyen lesz a munkaidejük, hol kell végezni a munkájukat, illetve, hogy január elsejétől majd átkerülnek az új jogállási rendbe. A pedagógusoknak szeptember 15. és szeptember 29. között lesz lehetőségük erre reagálni. Aki elfogadja az új jogállást, annak nincs teendője, aki pedig úgy gondolja, hogy ezt nem tudja elfogadni, meg kell fogalmaznia azt, hogy kéri a felmentését. Ezután október 31-ig még munkában marad és október 31-ével mentik fel egy hónapra a munkavégzés alól és kapja meg az eddigi munkaviszonyban töltött idejétől függően a végkielégítést. Ez a menetrend. Januárban reményeink szerint mindenkinek valamelyest nőni fog a bére, a gyakornoki bér 440 ezer forintra fog felemelkedni, januárban kell majd újra tájékoztatni a kollégákat, hogy akkor milyen bér jár nekik, ez lesz nagyjából a menetrend. Ez egy picit szerintem nagyobb felfordulást okozhat, mint maga az, hogy a jogállás közalkalmazottról, köznevelési foglalkoztatottá vált, hiszen ha lesznek olyan intézmények, ahol a szeptemberi két hét alatt többen nyilatkoznak úgy, hogy kérik a felmentésüket, nem lesz egyszerű megszervezni a pótlásukat október végétől.
Ez azt jelenti, hogy szinte a tanév közepén, november-december tájékán szembesülhetnek azzal az iskolák szerte az országban, hogy távoznak pedagógusaik? Ez szinte időzített bombaként ketyeg az iskolák számára. Mit tud tenni egy iskola, ha novemberben, decemberben távoznak a pedagógusai?
Nagyon nehéz lesz. Egészen biztos vagyok abban, hogy azért iskolákat tömegesen olyan szinten nem érint majd, hogy ellehetetlenüljön a feladatok ellátása, de abban is szinte biztos vagyok, hogy lesznek olyan intézmények, amelyek erőteljesebben érintettek lesznek. Nem is csak azért, mert tömegesen mondanak fel. Vegyük azt a példát, ha, mondjuk, öt matematikatanár van egy intézményben, közülük felmond kettő. Ez nagyon nehezen megoldható problémát jelenthet, hiszen a partvonalon kívül nincs túlságosan sok beugrásra váró pedagógus. Biztosan lehet valamit enyhíteni a nyugdíjasok foglalkoztatásával, hiszen azt sikerült már elérni az előző évben, hogy a nyugdíjas kollégáknak ne kelljen lemondani a nyugdíjukról, ha pedagógusként szeretnének feladatokat vállalni.
Nagyon különböző számok hangzottak el ezzel kapcsolatosan az elmúlt hetekben, hónapokban. A szakszervezetek 5-6 ezres pedagógusi felmondással számolnak.
Ha ennyi lesz, nagyon sok helyen fog problémát okozni, de nem szeretnék tippelni. Szerintem ekkora mértékű nem lesz, de biztosan lesznek olyan helyek, ahol ez komoly problémát jelent. Valószínűleg csak úgy lehet majd megoldani adott intézményben, hogy vagy megszűnnek a tanórán kívüli egyéb foglalkozási lehetőségek, szakkörök, felzárkóztatás, vagy a csoportbontások, amelyek az anyag átadását, a képességek fejlesztését szolgálják, szűnnek meg. Az nyilván a minőség romlásához vezethet.
A pedagóguslétszám és az esetleges létszámhiány ilyenkor, tanév kezdetén egyébként is rendre előkerül. Az illetékes tárca összesítéseiben az szerepel, hogy a végzősök és a nyugdíjba vonulók száma nagyjából kiegyenlítettnek tűnik. A pedagógus-összlétszám a szakképzéssel együtt, körülbelül 160-170 ezer fő és állítólag ez az elmúlt tíz évben nem is igen változott, Viszont a gyereklétszám jelentősen csökkent. Ha csak ezeket a számokat nézzük, akkor nincs is nagy gond?
Én is úgy érzékelem sokszor, hogy olyanról vitatkozunk, aminél nem tudjuk pontosan, hogy mit mihez hasonlítsunk, és mindenki tud érvelni a saját igaza mellett. Ha onnan indulunk ki, hogy az előző időszakban a pedagógusoknak az oktatással, neveléssel lekötött óraszáma 22 és 26 között változott, és, mondjuk egy nevelőtestületben pár évvel ezelőtt még ez 22 volt, most felment 26-ra, akkor az azt jelenti hogy nagyjából 20 százalékkal megemelkedtek az óraszámok. Így akár 20 százalékos pedagógushiány is pótolhatóvá válik. Tehát már adatott egy probléma. Ezért, szerintem, sokkal jobb a mostani állapot, amikor fix óraszám van. Nyilván mi azt szerettük volna, hogy ez nem 24, hanem ennél kevesebb legyen, de ez legalább picit pontosabbá teheti azt, hogy valóban mekkora a feladatellátás hiánya. A másik pedig az, itt a számokra visszamenve, igen, lehetséges, hogy a gyereklétszám kevesebb és a pedagóguslétszám pedig ugyanannyi, ezt is lehet többféleképpen interpretálni. Például gondoljunk arra, hogy, mondjuk, egy nagyváros vonzáskörzetében lévő húsz településről minden egyes évfolyamból két-két diák elmegy. Ez azt jelenti, hogy ott a településeken ugyanúgy el kell látni a feladatokat, hiszen az osztályok száma ugyanannyi maradt. Ugyanakkor a városban megjelenik évfolyamonként negyven diák, mondjuk, általános iskolákban. Az azt jelenti, hogy nagyjából két-két osztály. Ehhez viszont nyilván pedagógus kellene. Nagyon sokféleképpen magyarázható jelenségek vannak. Azt érzékelem, hogy egyrészt az állami fenntartás nyilván a maga szempontjából próbálja nézni ezeket a számokat, a szakszervezetek, akik pedig a munkavállalók érdekeit nézik, abból a szempontból próbálják ezeket a számokat elénk tárni.
Gyakorta előfordulhat az, hogy képesítés nélkül vagy pedagógusi végzettség nélkül is tanítanak oktatási intézményekben, vagy nem olyan szakirányú végzettséggel tartanak órákat, mint amilyen kellene az adott óra megtartásához? Ugyancsak a Pedagógusok Szakszervezetének volt egy összesítése, amely szerint minden ötödik iskolában ez előfordul.
Lehetségesnek tartom. Azt, hogy minden ötödik iskolában előfordul, nem tudom megerősíteni. Ez is megint egy olyan szám, ami nehezen kezelhető, hiszen az iskolák a méreteiknél fogva is elég különbözők lehetnek, és ha az előforduló iskolák pont pici iskolák, akkor a diákokat tekintve sokkal kedvezőbb az arány. Nyilván nem szerencsés, ha ilyen előfordul. A pedagógushiánynál tartva, tényleg az a helyzet, lehet, hogy picit sánta a hasonlat, de kezdődött a labdarúgóidény is, a csapatok nagyjából nyilván megvannak, de ahol a csapatlétszám nincs meg tizenegy, csak tíz vagy kilenc, az azt jelenti, hogy ők is tudnak mérkőzést játszani, hiszen szabály szerint lehet, csak egyszerűen túlterheltté válnak előbb-utóbb, és ez senkinek sem lesz jó, nem lesznek olyan jók az eredmények. A pedagóguskollégák, mint ahogy a focijátékosok is, a túlterhelés miatt könnyebben kiéghetnek, elfáradhatnak, nem tudnak úgy koncentrálni a munkájukra. Tehát lehetséges, hogy megvan minden pedagógus vagy legalábbis nagyon kevés helyen van probléma, de ez a fajta túlterhelés egészen biztos, hogy sokkal inkább jelentkezik, mint korábban.
A bérek jó ideje központi kérdésként szerepelnek a pedagógusok helyzete kapcsán felvetődő kérdéseknél. Úgy tudni, hogy újfajta sávos bérrendszert hoz a törvény, de a nagyobb mértékű bérrendezés továbbra is az uniós források függvénye. Márpedig ezek a források a jelek szerint nem akarnak megérkezni. Milyen kilátásokkal kezdődik így a 2023–2024-es tanév?
A bérek tekintetében, sajnos, nem jutottunk előrébb, bár mi is folyamatosan hangsúlyozzuk, hogy ez kulcskérdés. Nemcsak a mostani helyzetben, hanem a későbbiekben is, nagyon fontos lenne, hogy a bérhelyzet olyan legyen, ami vonzóvá teheti a pedagóguspályát. Beszéltünk arról, hogy hiányok lehetnek, de ha tartósan ilyen marad a bérhelyzet és nem lesz jelentős javulás, akkor ennél sokkal komolyabb hiányokkal is lehet majd a későbbiek során számolni. A mostani státusztörvény valóban sávos rendszert határoz meg a korábbi nagyon merev szisztéma helyett, ami igazából a pedagógusok végzettségét és az életkorát vette figyelembe, azt, hogy mennyi ideje dolgoznak a pedagóguspályán, ehelyett sokkal nagyobb lehetőséget enged meg akár a differenciálásra is. De kétségtelen az is ‒ és ezt mi is sokszor hangsúlyoztuk ‒, hogy a pedagógusbérek olyan szerények, hogy ezen túlságosan sok differenciálnivaló nem nagyon van. Nyilván mindenki azt várja tőlünk is, hogy valóban azok az előrelépések, amelyek a diplomás átlagbérhez való közelítést lehetővé tennék, mihamarabb legyenek meg, mert a tízszázalékos fizetésemelések, amelyek az ország költségvetéséből erre jutnak, biztosan nem teszik lehetővé, hogy közeledjünk a diplomás átlagbérekhez. Márpedig a vállalás, az európai uniós pénzekkel együtt, egyértelműen ezt célozza meg.
Ez a differenciálás mit jelent az iskolai mindennapokban? Ki differenciálhat egyáltalán? Az iskola, az igazgató, a tankerület? Arról van szó, hogy teljesítményalapú legyen a bérezés és aszerint valósuljon meg ez a differenciálás. De ki biztosítja erre az anyagi forrásokat?
A forrás nyilván csak az állami költségvetés, illetve a tankerületek felhalmozott pénzéből lehetséges. Az előbb arra céloztam, hogy ezek a tíz százalékoknak nagyon minimális része az, amit talán differenciálásra érdemes fordítani, hiszen összességében minden pedagógus bérének növekedni kell, pusztán azért is, hogy a pályán maradjon és ellássa a feladatot. A teljesítményértékeléssel kapcsolatban még nem jelent meg az a miniszteri rendelet vagy kormányrendelet, ami szabályozni fogja pontosabban, de annyit lehet tudni, hogy az intézményi vezetésnek a teljesítményértékelést a 2024-2025-ös tanévben kell először kötelezően lebonyolítani és 2025 szeptemberétől lehet majd először alkalmazni az eszerinti differenciálást. Az intézményi vezető többek között ez alapján tehet javaslatot a bérek differenciálására, és a végső szót a munkáltató fogja kimondani, de reméljük, hogy minél erősebben, akár teljesen elfogadva az intézményvezető javaslatát. Maga az új törvény annyit mond ki, hogy a differenciálás elve lehet a munkában, jogviszonyban eltöltött idő, ami eddig is számított valamennyire, csak most nincs konkrétan leírva, hogy ez mekkora legyen, lehet a végzettség, ezt fontosnak tarthatjuk, bizonyos értelemben a munkavállalói képesség. Korábban volt az, ha valaki két vagy három szakot is tanított, konkrétan megvolt, az utóbbi időben már nem, hogy milyen többlet bért kaphat. Figyelembe lehet venni az elismeréseket, figyelembe lehet venni azokat a munkákat, amelyek nem kötelezően elvégzendők, és van még egy olyan elem, amit a szakképzésben már korábban is alkalmaztak, esetleg egy hiányterületre jelentkező, hiányszakra jelentkező pedagógus magasabb bért kaphat. Ezek önmagában, ha nézzük, magyarázható és indokolható elvek. Bár bizonyos értelemben egy adott tantestületre nézve feszültségeket is okozhatnak.
A napokban a köznevelési államtitkár adott egy interjút, és arról beszélt, hogy az új bérezési rendszer révén a szakképzés után a köznevelésben is lehetőség van differenciálásra, és akár béralkura is. Tehát hogy a munkáltató mérlegelhet és magasabb bért ajánlhat, például, ha nagyon kell az iskolában egy kémiaszakos tanár. Honnan lesz erre keret, mert erre egyelőre nem látszanak források? Ezenkívül akár bérfeszültséget, de akár kollégák közötti személyes jellegű feszültséget is okozhat ez egy adott tantestületen belül.
Így látom én is. Nyilván én továbbra is azt mondom, hogy értem a szándékot, hiszen, ha egy intézménynek olyan területen jártas pedagógusra van szüksége, amire egyszerűen nem jön senki sem, de úgy esetleg jönne, hogy valamennyivel több bért kaphatna, az intézmény érdeke összességében az, hogy legyen egy olyan szakos pedagógusa.
Ha a Révai Gimnázium igazgatójaként nagyon szüksége lenne informatikatanárra, akkor jelentősen meg tudná nyomni a fizetési ajánlatot? Önnek lehetősége van erre igazgatóként?
Nincsen. És valóban az a kérdés, hogy honnan lenne erre pénz, hiszen az intézményeknek nincsen erre forrásuk. Azt gondolom, hogy a tankerületeknek sincsen. Nagy differenciálást nem tudok elképzelni, mert az nagy feszültséget jelentene, ami pedig akár több kárt is okozhatna egy intézményen belül. Hiszen azt is többször hangsúlyoztam, hogy egy nevelőtestületen, egy mikroközöségen belül a feszültségek annyira meg tudják mérgezni a levegőt, hogy hiába vannak jó pedagógusok, jó tanárok, az az egész közösség munkájára hatással lehet. Nagyon kíváncsian várom, hogy milyen lehetőségek lesznek, lesznek-e, tudnak-e ezzel élni, a szakképzésben vannak tapasztalatok, jobbak és nem olyan jók. A legfontosabb nyilván az lenne, hogy legyen megfelelő mennyiségű pénz, hogy lehessen értelmesen differenciálni. A differenciálás szempontjait szerintem egy adott intézményben világosan kell látni, például az osztályfőnöki pótlékoknál nálunk viszonylag jelentős differenciálás van, de világos szempontok alapján. A bejövő osztályok és a végzős osztályok osztályfőnökei kapnak, az osztályok mérete alapján kapnak, annak alapján, hogy ki hányadszor osztályfőnök, világos szempontok alapján történnek meg a differenciálások.
Elindul ősztől egy tehetséggondozó tanári ösztöndíjprogram, 1600 középiskolai tanár pályázhat majd erre. A közelmúltban együttműködési megállapodást kötött a Nemzeti Pedagógus Kar és a Kulturális és Innovációs Minisztérium a tehetséggondozásra törekvés jegyében, de adódik a kérdés, hogy mérhető, nyomon követhető pedagógusok esetében a tehetséggondozás és az ezzel kapcsolatos plusz munka?
Egyértelmű módszer egészen biztosan nincs ebben az ügyben sem, mint ahogy a teljesítményértékelés sem tud teljesen objektív lenni, ebben egészen biztos vagyok. Mindenesetre ennek a programnak a lényege az, hogy mindenképpen el kell ismerni azon pedagógusok munkáját, akik a tehetséggondozásban sokat dolgoznak, megpróbálják felkészíteni a diákjaikat különböző megmérettetésekre. Ugyanilyen fontos, ha nem fontosabb az, hogy a hátrányos helyzetű régiókban tanító pedagógusokat maga a státusztörvény is kiemeli és plusz juttatást ad nekik, ami szerintem nagyon fontos, de ugyanúgy értékelni kell azok munkáját is, akik bizonyos értelemben a legtehetségesebb gyerekekkel foglalkoznak.
A teljesítményértékelés nagyon nehezen mérhető, de mégis, lesz erre vonatkozóan új mérési rendszer? Egyáltalán, külső vagy belső értékelési rendszerről van szó, hiszen korábban is volt tanfelügyeleti rendszer, szakfelügyeleti rendszer, a pedagógus életpályamodellhez is kapcsolódott egy minősítési rendszer. Ha jól emlékszem, február-március táján már zajlott ennek tesztüzeme több iskolában.
Ez még messze nem a teljes üzemmód. A jogszabályt még nem fogadták el, a tervek készülnek, az Oktatási Hivatal vette át végül is ennek a teljes kidolgozását azok alapján, amit az államtitkárság előkészített. A szakképzésben létezik már oktatói értékelés, és mi csináltunk egy komoly felmérést, amiben a szakképzésben dolgozó oktató kollégák megírhatták azt, hogy melyek voltak azok a szempontok, amelyek szerintük a legrelevánsabbak, amelyek leginkább alá tudják támasztani az értékelésüket. Nem meglepő módon, az óralátogatást, az intézményi vezetővel való megbeszéléseket, bizonyos értelemben a Kréta-adatokat tartalmazókat ítélték a legfontosabbaknak, azt gondolom, hogy a mostani teljesítményértékelésben is lenni kell egy olyan résznek, ami valamennyire objektív, és biztosan lesz egy olyan része, ami az intézményen belüli megállapodásoknak lesz a függvénye. Ettől függetlenül továbbra is azt gondolom, hogy ezt teljesen igazságosan, teljesen objektíven nem lehet eldönteni, még egy adott iskolán belül sem, az pedig teljesen rossz lenne, ha iskolákat kezdenének összehasonlítani az alapján, hogy kinek hány versenyzője volt vagy ki hány embert készített fel erre vagy arra, hiszen más diákokkal, más elvárásokkal rendelkeznek az intézmények.
Ha jól értem, egy adott iskolát az elmúlt időszakbeli eredményeihez lehet hasonlítani és nem iskolákat egymáshoz vagy akár pedagógusi teljesítményeket iskolákban egymáshoz?
Így van, tehát ennek bizonyos értelemben objektív része az lesz, hogy most már a hetedik és a tizenegyedik évfolyam között megtörténtek tavasszal a mérések, újra lesznek mérések szövegértésből, matematikából, természettudományból, az első idegen nyelvből és most már digitális kultúrából, például informatikából és történelemből. Ezekből az összehasonlításokból le lehet vonni következtetést. Ez sem teljesen objektív, de adhat valamiféle támpontot arra, hogy milyen fejlesztés valósult meg az adott tantárgyból. Nyilvánvalóan azt is tudjuk, hogy például a szövegértés nemcsak a magyartanárnak a dolga, tehát ez is okozhat nehézségeket az ilyen típusú értékeléseknél.
A teljesítmény és többletmunka kapcsán nyilván nagyon nem mindegy, hogy mi a heti kötelező óraszám vagy milyen munkaidőben dolgoznak a pedagógusok. Ez régóta vitatott terület. A Pedagógus Kar és az érdekképviseletek is ragaszkodtak ahhoz, hogy legyen fixen meghatározott óraszám, mert ehhez lehet mérni többletmunkát és többlet teljesítményt.
Így igaz, önmagában az, hogy egy fix heti neveléssel, oktatással lekötött óraszám legyen, mindenkinek egyöntetű véleménye volt. Ez sokkal kiszámíthatóbbá teszi a rendszert és valóban jobban össze lehet hasonlítani legalább az elvégzett munkának a mennyiségét. Nyilván azon vita volt, hogy mi az, ami elfogadható és mi az, ami több a kelleténél. Mindenesetre, ha valakinek 24-nél több órát osztottak ki a tantárgyfelosztáson vagy ha valakinek hosszabb ideig kell ellátni egy másik pedagógus kollégának a munkáját, most többletmunkaként kifizetésre kerülhet ennek a díja.
Akkor most heti 24 óra a rögzített szám?
Így van. A köznevelési törvénybe az került be, hogy a teljes munkaidőnek, vagyis a 40 órának a 60 százaléka az, amit neveléssel, oktatással, konkrétan tantárgyi órával le kell kötni. Picit szerintem jó és ez mindenképpen jó lépés volt, örültünk neki, hogy ebbe a 24-be, beleszámíthat az osztályfőnököknek a heti két óra kedvezménye, amit valóban a közösségépítésekkel, a problémák megoldásával töltenek, amit azt hiszem, nem lehet elvitatni, és a munkaközösség-vezetést is figyelembe veszi hasonló módon. De alapvetően 24 óra. Ha valakinek, mondjuk, 25 van egy héten, az azt jelenti, hogy a 25. óráját most már kifizetik, a végrehajtási rendelet, ami még nem jelent meg, de a napokban meg fog jelenni, le is írja, hogy ezt hogyan kell majd díjazni. A gyakornoki bér egy százaléka, de legalább 4500 forint lesz a többlet tanításnak a díja. Most egyelőre ennyit tudunk erről.
Hogyan értelmezhető a pedagógusok szabadsága, hiszen ez nyilván maga a tanítási szünet. Van valami változás a korábbiakhoz képest?
Van a 180 tanítási nap, utána az intézmények lezárják az évet, ha egy középiskolára gondolunk, s a szeptember 1-jétől augusztus 31-ig tartó időszakot nézzük, 180 a tanítási napok száma, de a tanítás nélküli munkanapokon a pedagógus kollégák dolgoznak, hiszen programokat szerveznek. Mindenesetre a szünetek, ha az érettségi vizsgák után, azok értékelésével lezárjuk július elején a tanévet, július 5-én és nem kezdünk korábban, mint augusztus 20., akkor ez körülbelül a szünet 50-51 napot ad ki, így lehet elképzelni az 50 napos szabadságot.
OECD-adatok, nemzetközi mérések mutatják, nemzetközi trend, hogy romlik a diákok iskolai teljesítménye. Most jönnek majd azok az eredmények ráadásul, amelyekből már láthatók, hogy a Covid-járvány, az online oktatás milyen hatásokkal és milyen következményekkel járt. Borúlátóak lehetünk ezen a téren?
Önmagában a Covid-hatásnak egészen biztosan van utóélete. Azért ne felejtsük el, hogy ebben az időszakban, bár sok esetben pedagógusi segítséggel, de picit magukra a diákokra volt bízva, hogyan vesznek részt egy online órán. Egészen biztos, hogy a legkisebb diákok ebben az időszakban nagyon komoly otthoni segítségre szorultak, amit nem mindenki tudott megkapni, másfelől pedig mindazok a közösségi élmények, amelyek kellenek ebben a korban, mind elmaradtak. Az a fajta motiváció, az a fajta felüdülés vagy kikapcsolódás, amit egyébként a barátságok tudnak jelenteni, a beszélgetések is mind kimaradtak. A pedagógusok döntő többsége megpróbált úgy segíteni, ahogy tudott, de ne felejtsük el azt, hogy itt péntekről hétfőre kellett átállni a rendszerre.
A felsőbb évfolyamoknál ezek szerint azért kevésbé lehet gond?
Amit korábban mondtam, azt tartom most is. Azok a diákok, akik érettségi előtt voltak egy-két évvel, tanulási képességeik már vannak, motiváltak és tudatosabbak, akár önmaguk tudtak készülni azok a segédletek alapján, amit kaptak és nem tört meg, mondjuk, a lendületük 45 percenként, sok esetben akár még hatékonyabb is lehetett a tanulás. Ez nyilván az egyéni konzultációkat is feltételezi, illetve azokat a kiscsoportos lehetőségeket, amelyekre aztán a második időszakban már az iskoláknak volt lehetősége. Azt el tudnám képzelni, hogy a középiskolában, különösen az utolsó évfolyamokon akár egy olyan rendszer kialakulhat, amelyben van jelenléti oktatás, van online rész és van beszámolási kötelezettség. De még egyszer: csak ott, ahol már a tanulási képességek és a motiváció ehhez adott.