Mi szerepelt a kapitányi beszámolójában?
Nem könnyű másfél év volt mögöttünk a 2020 januárjában megnyert Európa-bajnokság óta. Leginkább arra fókuszáltam a beszámolóban, hogy milyen állomásai voltak, milyen nehézségei voltak. Egy picit elemeztem a tokiói olimpia mérkőzéseit is az elnökség előtt, picit belementünk a statisztikai adatokba, amelyek nagyon sokszor sokatmondóak.
Nem mindegyik játékos tudta azt a szintet hozni, mint Budapesten az Eb-n. Megtalálták-e az okait ennek?
A számok sok mindent mondanak, de nem mindig tükrözik teljesen a valóságot. Nehéz összehasonlítani két világeseményt, az egyiken hat, a másikon nyolc mérkőzés volt. Hat mérkőzést játszottunk az Eb-n, kettő igazándiból nem volt számottevő, hiszen nem volt olyan az ellenfél. Az olimpián viszont nyolc meccsből hét mérkőzés abszolút nehéz volt. Sok mindent látunk, látjuk azt, hogy jóval többször szabálytalankodtunk, nehezebben alkalmazkodtunk ezek szerint a játékvezetői felfogáshoz, mint az előző évben, amikor elég kiegyenlített volt egyébként a szerzett és a kapott kiállításoknak aránya. Az olimpián kevesebbet szereztünk és sokszor állítottak bennünket ki, majdnem 30-40 százalékkal többször, ami azért azt jelenti, hogy többet kell hátrányos helyzetben védekezni. Azt láttuk, hogy hosszabbak voltak a lövőszázalékok, az olimpián pörgősebb játék volt, nehezebbek is voltak az ellenfelek összességében, de azt is lehetett látni, hogy voltak játékosok, akik előreléptek a korábbi teljesítményükhöz képest, voltak, akik nagyjából stagnáltak, voltak, akik az előző évhez képest egy kicsit visszaléptek.
Az olimpiai bronzérem után volt, akit kritizált?
Senkit sem kritizáltam eddig. Nem is feltétlenül szeretnék kritizálni, bár egy egészséges kritika, ami előremutat, mindig jó. Nem akartam ezekkel előreszaladni. Most, hogy az elnökség bizalmat szavazott, a következő időszakra természetesen tervezek kisebb-nagyobb beszélgetéseket, akár négyszemközt egy-egy olyan játékossal, akikben látok előrelépési lehetőséget.
Pozitív hangvételű beszélgetés lesz azoknak is, akiknek egyértelműen jobban kell teljesíteni innentől?
Mindig az a cél, hogy mindenki teljesítsen jobban, mint az előző alkalommal, igyekezzünk mindig előrelépni és semmiképpen se stagnáljunk, mert előbb-utóbb abból visszalépés lesz. A hangvétel mindig olyan lesz, mint amilyen én magam vagyok. Aki meg akarja hallani benne azt, amit neki szánok mint szövetségi kapitány és mint barát, és hisz abban, hogy a külső meglátások azért hangoznak el, mert az ő előrelépését és azon keresztül a csapat előrelépését segíti, meghallgatja és tanul belőle, az szerintem jobbá tudja tenni önmagát és a csapatot is, és ebből az egész vízilabda tud majd profitálni.
Lehet egyébként barát egy szövetségi kapitány?
A jó kapcsolat akár a barátság határát is súrolhatja. Vannak erre példák. Előfordul, hogy olyan dolgokban is kikérik a véleményemet a játékosok, amelyek inkább a barát kategóriába tartoznak. Én nem akarom sosem ezt forszírozni, de nyitott vagyok arra, hogy segítsek. Természetesen meg kell tartani egy bizonyos határt, amire én nagyon vigyázok, és a stábtagjaim is így tesznek. A megfelelő tisztelet legyen mind a két oldalról. Ez működött az elmúlt időszakban is. Ez is lehet a sikernek az egyik kulcsa, hogy harmóniában legyen a csapat.
A játékosoknál lesznek változások, hiszen például tudjuk, hogy Nagy Viktor befejezte a pályafutását, de Hosnyánszky Norbertről is lehet tudni, hogy bár az OB I-ben folytatja a Honvéd színeiben, de a válogatottban tétmérkőzésen már nem száll majd vízbe, és még lehetnek olyan játékosok, akiknek a tokiói bronzmeccs jelentette a búcsút. Mekkora fiatalítást tervez?
Ez majd menet közben fog kiderülni. Nem olyan sok az időnk a következő olimpiáig. Majd amikor a jövő nyáron nézegetjük az első igazi felkészülést, akkor már csak két évben kell gondolkodni, és a 2023-as évben, tehát másfél év múlva már az olimpiai kvalifikációra kell gondolni, és ez egy komoly feladat. Ott olyan ütőképes csapattal kell rendelkezni, ami ezt meg tudja lépni. Ha ebbe beférnek fiatalok, annak nagyon örülök, és biztos, hogy az elkövetkező időszakban szeretnék nyitni feléjük és teret adni nekik, hogy megmutathassák magukat. Aztán hogy be tudnak-e egy világeseményre kerülni, az megint egy kérdés. Nagyon közel van egy-két fiatal játékos a felnőtt válogatott szintjéhez, és ráadásul olyan korban vannak, hogy akár fél-egy év alatt óriásit tudnak előrelépni. Van egy-két olyan poszt, ahol egészséges egy kis konkurenciaharc a jövőben.
A következő évben lesz világbajnokság Fukuokában, Japánban májusban, majd pedig Európa-bajnokság Splitben augusztus végétől. Elképzelhető-e, hogy szinte teljesen más legyen a két csapat?
Azt nem gondolom, hogy teljesen más lesz, nem lehet ennyire megbolygatni, de a két eseményen kívül is még ott van még két olyan fontos esemény, mint a világkupa és a világliga, amely azért gyakran olyan színtér, ahol nagyobb teret engedünk a fiataloknak. Ez lehet egy állomása annak, hogy megmutathassák magukat a fiatalok is, bizonyíthatnak, hogy alkalmasak arra, hogy akár a legmagasabb szinten is számolhassunk velük. Biztos, hogy lesz átfedés a két csapat között bőven az Európa-bajnokság és a világbajnokság között, de elképzelhető, hogy lesznek olyan játékosok, akik csak az egyiken vesznek részt, és esetleg egy konkurenciajátékos fog a másik eseményen részt venni. Az első olimpia utáni évben nagyobb lehetőség lesz a játékosok kipróbálására, onnantól viszont már tényleg arra kell fókuszálni, hogy milyen csapattal szeretnénk haladni az olimpia irányába.
Ami a szakmai stábot illeti, lesznek változások?
Nem gondolkodtam abban, hogy változások lennének. Nagyon meg vagyok elégedve a stábommal, és nagyon szeretek velük dolgozni. Az elmúlt másfél évben is azért nem cseréltünk, hanem bővítettük a stábot, mert szükséges volt egy-két olyan résztvevő bevonása, aki segítette a teljesítménymaximalizálást. Most nyugodtan végiggondolhatom azt, hogyan és kivel szeretnék együtt dolgozni.
Mivel lenne elégedett három év múlva ilyenkor?
Szeretnék érmeket nyerni, ha föl tudnánk állni a dobogóra és egyszer-egyszer a legtetejére, nagyon boldog lennék, de az lesz a legfontosabb feladat, hogy Párizsra álljon igazán össze ez a csapat. Nem is szabad túl nagy terhet rakni azonnal a csapatra az olimpiát követő évben, hiszen most változások fognak történni. Az a legfontosabb, hogy az út egyértelmű legyen és építkező legyen, hogy Párizsra legyen egy olyan ütőképes csapatunk, amely éremesélyesként megy ki, ahogy az történt most Tokióban.