2018-ban, amikor miniszterelnök-jelöltként indult, megkérdeztük, hogy akar-e főpolgármester lenni, azt mondta, hogy most nem arra koncentrál. Miután főpolgármester lett, többször megkérdeztük, hogy akar-e miniszterelnök lenni. Tavaly júliusban azt mondta, hogy most már feladat van, nagyon megtisztelő, de nem akar miniszterelnök-jelölt lenni, aztán októberben azt mondta, hogy keressenek inkább közösen más alkalmas jelöltet. És amikor legutóbb januárban megkérdeztem, akkor pedig ezt válaszolta: „Nekem nincsenek ilyen terveim, ugyanakkor másoknak vannak velem terveik, sok politikustársam szívesen látna az előválasztáson indulók között.” Mi szeretne lenni, ha önön múlna? Mert ezekből a válaszokból úgy tűnik, hogy ez nem tisztán önön múlik.
Nem az a legfontosabb, hogy az ember saját magának milyen sorsot választ politikusként. Amikor az ember dönt politikusként, akkor hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy ezek a döntések valamilyen személyes érdeket követnek. Az én döntéseim nem ilyenek. Ennek megfelelően jutottam arra az elhatározásra, hogy el kell indulnom az ellenzéki előválasztáson, hogy azt a politikát, amiben hiszek, azt képviseljem. Valóban sokan biztattak, hiszen a hat ellenzéki pártból három is bennem látja azt a lehetőséget, hogy elhozzuk a változást Magyarországon. Nekem végtelenül megtiszteltetés az, hogy Budapest főpolgármestere lehetek. Nem arról van szó, hogy valami hatalmi mámor vinne följebb, egyszerűen azt gondolom, hogy az ország mostani állapotában nagyon fontos, hogy legyen változás, és ha én ehhez hozzá tudok tenni azzal, hogy elindulok az előválasztáson és elmondom, hogy szerintem hogyan kell választást nyerni és utána hogyan kellene kormányozni és ezt a választópolgárok bizalommal fogadják, akkor bele kell vágnom.
Volt valami döntő momentum, ami elbillentette a mérleget?
Utolsó cseppek a pohárban mindig vannak. Tudnék sok mindent elmondani, de amikor a koronavírus-járvány kellős közepén a kormány ki akarta költöztetni a főváros hajléktalankórházát az állami épületből, ez az embertelenségnek, a gonoszságnak, cinizmusnak egy olyan együttállása, amit azért nagyon nehéz reakció nélkül hagyni.
Bedühödött, és azt mondta, ha nem megy szép szóval, akkor majd én leszek a miniszterelnök?
Ez kicsit bonyolultabb ennél. Egyébként bedühödni bedühödtem, és közöltem, hogy nem költözünk ki, és nem is költöztünk ki, de ha keresek egy pontot, ahol meg tudnám ragadni, hogy az a belső gondolkodás mikor változott meg, akkor talán ezt tudnám mondani.
Most kampány van, mennyi ideje jut a fővárosra?
Alapvetően a fővárosra jut az időm, a kampányra talán kevesebb. Ez nyilván nem előny a riválisaimhoz képest. A főpolgármesterség persze ebből a szempontból nyilván jelent valami pluszt is, hiszen nekem van valódi kormányzati tapasztalatom. Szerencsére kiváló kollégáim vannak, nem kell mindenhez a főpolgármester, de az kétségtelen, hogy nem tudok annyi időt a kampánynak szentelni, mint amennyi elvárható lenne vagy amennyit a többi, egyébként kiváló riválisom erre szánni tud.
Nem tud vidékre menni például?
De, természetesen, csak kevesebbet, mint amennyit a riválisaim.
Ha úgy alakul a választás, hogy ön a miniszterelnök-jelölt, akkor mi lesz a fővárossal?
Ha valaki közhatalmat gyakorol, az nem nyolcórás munka, több is, kevesebb is. Természetesen a város működni fog, és a város működőképességét hosszú távon az garantálja, ha kormányváltás van. A mai magyar kormány a koronavírus-járvány leple alatt folytatta az önkormányzatiság fölszámolását Magyarország. Ez nemcsak a fővárosi önkormányzatra érvényes, minden önkormányzattól elvették a gépjárműadót, az iparűzés adó jelentős részét, összességében az önkormányzati rendszer egészéből óriási összegeket vett ki a kormány egy olyan időpillanatban, amikor az európai kormányok meg támogatták az önkormányzatokat. A fővárosi önkormányzat nagyon erősen érdekelt abban, hogy kormányváltás legyen, ebben az értelemben én a fővárosért is dolgozom.
Akkor abban az időszakban a helyettesek viszik a főváros ügyeit?
Természetesen, a város vezetésében kiváló kollégáim vannak. A főpolgármesternek az a feladata és a politikai felelőssége, hogy olyan döntéshozatal legyen, amiben ő nem megkerülhetetlen, és természetesen a legtöbb kérdésben a Fővárosi Közgyűlés dönt. A város működését nem fogja negatívan befolyásolni, ha nekem kampányolnom kell, viszont, ha nincs kormányváltás, akkor a fővárosi önkormányzat pénzügyileg teljes mértékben ellehetetlenül.
Most még a kampánynál tartunk. Hogy fogják megoldani a zuglói közös jelölt problémáját, ami a miniszterelnök-jelölti tévévitán az egyetlen olyan pont volt, ahol érzékelhető vita alakult ki a vetélytársai között?
A zuglói polgárok fogják megoldani a problémát azzal, hogy lesz egy zuglói ellenzéki jelölt, aki megnyeri az előválasztást. Az előválasztás nem egy fáklyás menet, meg nem egy szépségverseny. Vannak konfliktusok, más választókerületekben is éles küzdelem van, ezen a folyamaton át kell esnünk. Nagyon helyesen az ellenzéki pártok az én szorgalmazásomra, hasonlóan a 2019-es főpolgármesteri előválasztáshoz, amely akkor győzelmet eredményezett, előválasztás révén választják ki a jelölteket. A döntést mindenkinek el kell fogadnia és be kell állnia amögé a jelölt mögé, aki megnyerte az előválasztást az ország bármelyik pontján.
Ön kit támogat Zuglóban? Azt a területet nagyon jól ismeri és politikai riválisai mintha kicsi kéjjel utalnának az ön szavaira, hogy ha visszamegy, akkor elássák. Van olyan párt, amelyik ásós videóval kampányol meg lófejjel. elég világos üzenetek ezek.
Én az MSZP miniszterelnök-jelöltje is vagyok, én az MSZP elnökségi tagját, Tóth Csabát támogatom Zuglóban, ezzel együtt is Hadházy Ákost én a magyar politika egyik nagyon fontos, ikonikus arcának gondolom, és nagyon remélem, hogy a következő parlament tagja lesz.
Ha ott nem indulhat, akkor hol?
Ha a zuglói polgárok úgy döntenek, hogy Hadházy Ákos helyett továbbra is Tóth Csabát bízzák meg a képviseletükkel a következő Országgyűlésben, ez megtörtént már kétszer, tehát nem lenne meglepetés, ha harmadjára is így lenne, akkor nyilván a Momentum biztosítja azt a listás mandátumot, ami ahhoz kell, hogy folytassa a munkáját.
Erről van valamilyen tárgyalás?
Nincs, egyelőre nem tartunk ott. Három nagy személyi kérdést kell meghozni az ellenzéki pártoknak, ebből kettőt bíztunk a választópolgárokra, hiszen egyéni választókerületi, illetve miniszterelnök-jelölti versenyben a választópolgárok döntenek, és a pártoknak pedig meg kell majd állapodniuk a listás helyek elosztásáról.
Mi fog dönteni ebben az előválasztásban, a személy, a jelölőszervezet, magyarán a párt vagy a program?
Mind a három együtt, és talán még egy negyedik, amit én fontosnak érzek, az a meggyőződés, hogy ki az a jelölt, akitől leginkább elvárhatjuk azt, hogy legyőzze a Fidesz helyi képviselőjét. Én arra kérek mindenkit, aki az előválasztáson részt vesz, azt is mérlegelje, hogy ki az, aki győzelemre tudja vinni az ellenzéket és meg tudja szólítani nemcsak a hat párt nagyon különböző szavazótáborát, hanem a bizonytalanok felé is olyan politikát képviselni, ami miatt érdemes elmenni szavazni. Ez azért nagyon fontos, mert ma az ellenzéknek és a kormánypártnak nagyjából ugyanannyi támogatója van, ezért akik eldöntik ezt a választást, azok a bizonytalan, párton kívüli szavazók, akikről egyébként azt tudjuk, hogy a többségük változást akar, de még nem látja az ellenzékben azt az erőt vagy azt a hitelességet, amire érdemes lenne szavazni. Én miniszterelnök-jelöltként azt vállalom, hogy egyben tartom ezt az ellenzéki szavazótábort, ezt a hatpárti koalíciót és azt is vállalom, ha túl vagyunk az előválasztáson, akkor a bizonytalan szavazók felé fordulok és elmondom nekik azt, hogy mi az a jövőkép, ami nemcsak az Orbán Viktor kormányának leváltását jelenti, hanem ami kihozza a magyar politikát abból a hosszú évtizedes polgárháborús hangulatból, amiben zajlik a politika, és hogy hogyan leszünk olyan ország, ahol az életünk nem a politikáról szól, hanem pont a politika szól az életünkről.
Mi fogja azt megmutatni, hogy ki az, aki meg tudja igazán szólítani ezeket a bizonytalanokat?
Ezt éreznie kell majd az előválasztáson részt vevő szavazóknak. Rendszeresen látunk arról felméréseket, hogy ki hogyan áll az előválasztási versenyben. Ez is fontos, de az a legfontosabb, hogy kinek a vezetésével tud az ellenzék választást nyerni. Ilyen típusú kutatásokat kevésbé látunk, talán valamikor júniusban vagy májusban láttam egy ilyen felmérést, amit a Závecz Research készített, hogy az én vezetésemmel szavaznának a legtöbben az ellenzékre. A Fidesz éppen erőltetett és sokszor nevetséges, de rengeteg pénzt és erőforrást felhasználó módon próbálja erodálni ezt a fajta előnyömet, hogy meg tudom szólítani a bizonytalanokat. Én nem nagyon látom, hogy ez sikerülne, mert azokban a felmérésekben, amiket ismerek, a megítélésem érdemben nem változott. Én egy integratív jelölt vagyok, és most integrálni kell, közös nevezőt kell képezni, összetartani a tábort, összetartani az ellenzéki és a bizonytalan szavazókat és utána összetartani a kormányt és egyesíteni Magyarországot, ez a fajta hozzáállás, ez a fajta filozófia leginkább szerintem rám jellemző. Az ötös miniszterelnök-jelölti csapatban nagyon sok nagyon fontos érték van, de magamban látom leginkább azt, hogy ezeket az értékeket szintetizálni, összefogni tudom. Nekem részben ilyen a személyiségem, részben ilyen a politikai utam, mégiscsak én voltam Magyarországon az első politikus, aki az ellenzéki pártok teljes összefogásáról beszélt és én voltam az első politikus, aki arról is beszélt, hogy az összefogás a választópolgárok bevonásával előválasztás révén jöjjön létre. Én ezt ajánlom a választópolgároknak, elismerem az összes riválisom és egyben szövetségesem előnyeit, de szerintem az a legfontosabb képessége ma egy közös miniszterelnöknek, hogy közös nevezővé tud válni.
Az ellenzéki miniszterelnök-jelölti előválasztás kétfordulós. Ha bejut a második fordulóba, akkor ott elképzelhető, hogy bárki javára visszalép?
Én nem látom azt, hogy ez az eset előfordulhat. Az első forduló kapcsán éles és viszonylag kiegyensúlyozott versenyre számítok, de reális esélyem van már az első fordulóban is az élre kerülni, és ha van második forduló, akkor számos jelöltről joggal feltételezhető, hogy a mögötte lévő szavazók vagy akár ő maga is elsősorban bennem látja a második esélyt, mert nekem az egész politikai pályafutásom az ellenzék összefogásáról, integrálásáról szól. Nem látom reálisnak azt a forgatókönyvet, hogy nekem kellene a második fordulóban visszalépni valakinek a javára. Fordítva.
Fordítva? Dobrev Klára mondta, ő azt javasolja mindenkinek, hogy menjen végig.
Én is ezt javaslom, de nem tud mindenki végigmenni, hiszen a második fordulóba nem fog mindenki bejutni.
Dobrev Klára azt mondta, hogy ő árnyékkormányt szeretne a lehető leghamarabb csinálni, Márki-Zay Péter pedig azt mondta, hogy hangsúlyosan szakértői kormány kell. Ön milyen kormányt képzel el?
Ebben én Márki-Zay Péterrel értek egyet. Persze, lehet szakértői árnyékkormányt is csinálni, csak az azért egy kicsit nehezebb, mert azok az emberek, akikkel én például elkezdtem már beszélgetni, hogy adott esetben vállaljanak a kormányzatban szerepet, szeretnék megvárni azt, hogy az ellenzék megnyeri a választást, és nem fölhagyni a civil pályájukkal. Olyan árnyékkormányt, ami politikusokból áll, nagyon gyorsan össze lehet rakni, viszont az azt üzeni, hogy még meg se nyertük a választást, de már mindenki a székben képzeli el magát. Ezzel együtt az, hogy lesz-e árnyékkormánya Karácsony Gergelynek, nem egy személyben én fogom eldönteni. Én látok emellett és ez ellen szóló érveket is.
Lesznek olyan emberek, akik azt vállalják, ha beállnának az ön kormányba, mielőtt a választás lefut?
Ezt a kockázatot politikusok szívesen vállalják, hiszen ők már kijöttek a napra, de azoknál a szakértőknél, akiket akár miniszterként vagy államtitkárként vagy a kormányzatot segítő szakértőként szeretnénk bevonni, joggal van egy óvatosság.
Dobrev Klárát például bevenné a kormányába?
Nagyon szívesen, bármelyik miniszterelnök-jelöltet.
Milyen posztra? Belügyminiszter? Külügyminiszter?
Én mindenkivel szívesen dolgozom együtt a négy miniszterelnök-jelölttel, akár úgy is, mint kormánytag, de nem tartunk még ott, hogy osztogassunk egymásnak bársonyszékeket.
Melyek az ön programjának legfontosabb, de a vetélytársaitól eltérő részei, amely alapján meg lehet különböztetni Karácsony Gergelyt?
A közpolitikai javaslatokat illetően, hogy mi az, amit a következő kormánynak tennie kell, ebben inkább több az egyetértés, mint a különbség. Én igazából a politikai vízióban látom a különbséget, tehát hogy mi az a jövőkép, amire fölfűzzük ezeket az egyes döntéseket. Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy újra kell egyesíteni Magyarországot. Az én politikám az egyesítésről szól egy mind világnézetileg, mind anyagilag, mind életesélyek szempontjából nagyon megosztott országban. Először az ellenzéki szavazókat kell egy közös elkötelezett csapatban egyesíteni, hitet adni azoknak az embereknek, akik szintén szenvednek ebben a megosztott országban, és utána a kormányzásban először megvívni a magunk kőkemény politikai küzdelmeit a mai hatalom kiváltságos rétegével szemben, és kell elszámoltatás és igazságtétel, de utána én a békét szeretném elhozni Magyarországnak. Tudom, hogy ez nem fog egyik pillanatról a másikra bekövetkezni.
Egyetlen vetélytársa sem további szétválasztást óhajt az országban, hiszen egyesült ellenzékről van szó.
Lehet, hogy nem ezt óhajtanak, de olyan javaslatokat fogalmaznak meg, amelyek nagyon könnyű ezt a hangulatot kelthetik. Én nagyon fontosnak érzem azt, hogy amikor például az elszámoltatásról beszélünk vagy a jogállamiság helyreállításáról, akkor olyan eszközöket alkalmazzunk, amelyek lehetővé teszik azt, hogy megkülönböztessük egymástól a Fidesz-támogató állampolgárokat és azt a szűk elitet, amely ezt az országot megosztotta és meglopta. Ha azt mondjuk, hogy egyszerű többséggel megváltoztatjuk az alkotmányos berendezkedést, akkor egy háborús pszichózist építünk ki a magyar társadalmon belül, ami azt fogja jelenteni, hogy azok az emberek, akik ma a Fidesz támogatói, ezután is ennek a rendszernek a támogatóivá válnak és soha nem lesz Magyarországon alkotmányos béke.
Vagyis ön szerint nem lehet egyszerű többséggel nekimenni a kétharmados alaptörvénynek?
Deklarálni kell nagyon világosan, hogy mit gondolunk az alaptörvényről, azt, hogy ez nem a magyar nemzet alaptörvénye. De azt is gondolom, ha hozunk feles döntéseket arról, hogy bizonyos jogszabályoknak az érvényességét megkérdőjelezzük, attól nem fognak azok az emberek távozni a hatalomból és nem fog történni az égadta világon semmi. Egy dolog fog történni, stabil érzelmi közösséget erősítünk meg a mai kormánypárti szavazók és az ő elitjük között, és nekem az a célom, hogy világossá tegyem az állampolgároknak, hogy ez a rendszer félrevitte ezt az országot a felemelkedés útjáról, és szeretném, ha leválnának érzelmileg erről az elitről, és ezt szerintem nem lehet úgy elérni, ha azt mondjuk, hogy feles törvényekkel minden kétharmados törvényt felül lehet írni.
Akkor ön szerint ezt nem lehet megcsinálni, vagyis magyarul, ha ön a miniszterelnök, akkor ilyen nincs?
Ha én vagyok a miniszterelnök, akkor kimondjuk az alaptörvény illegitimátást.
Egy törvénnyel?
Deklarálni kell ezt a véleményt, és azt is nagyon fontosnak gondolom, hogy elkezdjük ezt a rendszert lebontani, és mivel ez a rendszer nem jogállam, ezért szerintem ennek a rendszernek a felszámolása nem jogi kérdés. Nem attól fog ez a rendszer meginogni, hogy mi bármit szavazunk a parlamentben. Akkor fog ez a rendszer, a politikai hatalom holdudvara meginogni, ha elzárjuk azokat a pénzcsapokat, amiből ez a rendszer működik. Ez szerintem ezerszer fontosabb kérdés, mint hogy a parlamentben egy feles többség mit mond a kétharmados jogszabályokról.
Ha önön múlik, akkor lesz egy deklaráció az elején, de semmiféle jogszabály nem megy be róla a parlamentbe?
Elkezdünk kormányozni és elzárjuk a pénzcsapokat, amelyek ezt a rendszert működtetik. És van még egy dolog, ami nagyon fontos ügy: Magyarország ellen, a magyar jogállamiság működésével kapcsolatosan az Európai Bíróság hamarosan fog hozni egy döntést. Ez a döntés legjobb tudomásom szerint nem lehet más, minthogy a bíróság meg fogja állapítani, hogy a magyar kormány szisztematikusan leépítette a jogállamot, az alkotmányos ellensúlyokat és hogy az, ahogy Magyarország ma működik, nem összeegyeztethető az európai uniós alapértékekkel és az európai uniós joggal. Erre nagyon komoly tétben mernék fogadni, hogy ez még a parlamenti választás előtt ki fog derülni, akkor Magyarországnak és az Európai Uniónak rendeznie kell a viszonyát, és abban a helyzetben lesz Magyarország, hogy el kell döntenie, az Európai Unió tagja marad és megváltoztatja a közjogi rendszerét, vagy kilép az Európai Unióból és ebben a közjogi rendszerben éli tovább a mindennapjait. Nem kérdés, hogy ez az utóbbi nem lehet alternatíva, éppen ezért olyan módon kell a magyar alkotmányosság kérdését rendezni, amelyben a magyar társadalom, a parlamenti többség és az Európai Unió jogos igényét hozzuk egy platformra.
De az Európai Unió semmilyen módon nem része a magyar törvényhozásnak. Ott lesz egy kormánypárti többség, a mostani ismereteink szerint nem kétharmados, hanem feles körüli, meg lesz egy ellenzék. Hogy lehet őket rávenni, hogy olyat szavazzanak meg, amit nem akarnak?
Úgy, hogy különben Magyarország kikerül az Európai Unióból. Ezt a tétet kell a magyar döntéshozók elé helyezni és egy népszavazással kell hitet tenni arról, hogy Magyarország meg akarja változtatni az alkotmányos rendszerét, mert az Európai Unió tagja akar maradni. Én ebben hiszek, és ez szerintem sokkal fontosabb, mint az, hogy a parlament önmagában milyen döntéseket hoz bizonyos kétharmados ügyekben.
Ön mint miniszterelnök, ha úgy alakul a helyzet, akkor azt fogja mondani, hogy vagy megcsináljuk ezt, és kell hozzá a ti szavazatotok is, hogy kétharmad meglegyen, vagy én mint miniszterelnök kezdeményezem az Európai Unióból való kilépést, mert a kettő nem fér össze? És akkor ön lesz az a miniszterelnök, aki kilépteti Magyarországot?
Nyilván kilépést nem, bennmaradást igen. Én azokkal értek egyet, akik azt mondják, többek között Bárándy Péter vagy Forgács Imre vagy Vörös Imre, hogy a parlament önmagában kevés ahhoz, hogy ezeken a jogszabályokon változtasson. Ennek az alkotmányossági válsághelyzetnek a végére egy népszavazással lehet pontot tenni, és ebben meg kell várni az Európai Bíróság és aztán az Európai Bizottság döntését azzal kapcsolatosan, hogy milyen a jogállamiság helyzete Magyarországon.
Ha az megvan, akkor fölteszi népszavazásra azt a kérdést, hogy akarnak-e a magyarok új alaptörvényt?
Igen. Azt a kérdést kell föltenni Magyarországnak, hogy akar-e az Európai Unió tagja maradni és éppen ennek érdekében megváltoztatja azokat a közjogi kereteket, amelyek között Magyarország ma nem is lehetne az Európai Unió tagja és amely egyébként megfojtotta a magyar demokráciát.
Azt mondta az előbb, hogy a pénzcsapokat el kell zárni. Hogy lehet törvényesen elzárni pénzcsapot?
Abszolút mértékben lehet. Mi kényszeríti arra a magyar államot, hogy mondjuk, hirdessen olyan lapokban, amiket senki nem olvas? Mi kényszeríti a magyar államot arra, hogy csak és kizárólag az építőpari lobbinak megfelelően költse el a pénzt?
Felmondaná ezeket a szerződéseket, és ha kártérítési záradék van benne, akkor az állam fizetne?
Ha valaki megnyert egy közbeszerzést, szerződés van, befejezi. Az a kérdés, hogy kap-e újat. Ha rajtam múlik, nem. És ez nemcsak arról szól, hogy a Fidesz-közeli vállalkozásokat nem akarom tovább pumpolni az adófizetők pénzéből, hanem arról is van szó, hogy Magyarországon alapvetően a humántőkébe kell befektetni, de Magyarország jelenleg nem jutott hozzá még az európai uniós helyreállítási alap csillagászati összegéhez, de a kormány által benyújtott tervben nagyon sok, az építőipari lobbi érdekében született javaslat van. Ha én leszek a miniszterelnök, ezt a programot újragondoljuk, és például a védőnői szolgálat fejlesztésére fogjuk fordítani, energiahatékonysági beruházásra odaadjuk a lakosságnak, fejlesztjük belőle a vidéki háziorvosok bérpótlékát. Nem kell mindig mindent betonba önteni, és az égadta világon semmi sem kényszerítheti arra a következő kormányt, hogy a pénzt olyan vállalkozásoknak adja, amelyek azt a hatalmat szolgálják ki, amelyet éppen leváltani akarunk. Ebben nincs semmi ördöngösség, egyszerűen véget kell vetni annak, hogy a magyar és az európai adófizetők pénzét egy gazdasági klientúrának odaadjuk.
Azt elképzelhetőnek tartja, hogy mint miniszterelnök odaszól az adóhivatal elnökének, hogy zárolja bárkinek a számláját?
Abszolút. Nyilván nagyon indokolt esetben lehet ezt megtenni. Például, ha valaki végignézni az Európai Csalásellenes Hivatal vizsgálatait, ott nagyon jól rajzolódik ki az a kör, amely adott esetben a szervezett bűnözés eszközeihez hasonló módon használják föl a közpénzeket.
És egy adóhivatali elnök ön szerint végre fogja hajtani bírósági végzés nélkül, hogy számlát zárol?
Igen, de nemcsak zárol, mert a zárolás az első lépés, utána el kell kezdeni kielemezni a közpénz útját. Az elképesztő száz- és ezermilliárdoknak az útját, amelyek az elmúlt időszakban ezt a kormányközeli gazdasági holdudvart támogatták, vissza kell nyomozni. Eddig is megtehette volna az adóhivatal. A közpénz útját kell követnünk, ez az adóhivatalnak a dolga, és azoknak a bankszámláknak az ellenőrzésével fog megtörténni, amelyeket eddig senki nem ellenőrzött.
Ezt a gyakorlatban is elképzelhetőnek tartja? Ha, mondjuk, a mostani miniszterelnökről kiderülne, hogy az adóhivatal elnökének telefonált és bárkinek a számláját zárolták?
De én nem arra fogom utasítani, hogy X vagy Y-nak a számláját zárolják. Arra fogom fölhívni az adóhivatal elnökét, hogy végezze a feladatát azoknál a vállalkozásoknál, ahol bűncselekmények sorozatának a gyanúja merül föl. Azért ne felejtsük el, hogy Magyarországon éppen egy fideszes országgyűlési képviselőt vádol a fideszes ügyészség azzal, hogy az európai uniós pénzek felét fiktív számlákon keresztül ellopták. A Simonka György elleni vád nagyon egyszerűen így szól.
De ez azt támasztja alá, hogy Magyarországon működik az ügyészség, és ha működik az ügyészség, akkor van jogállam.
Nem, ez azt támasztja alá, hogy Magyarország nyomokban tartalmaz jogállamot, és hogy a kis halakat elkapják, de a nagy halakat meg nem nézik. Tehát nyilván nem arra fogom utasítani a NAV-nak a vezetőjét, hogy konkrétan személyeket vizsgáljon, hanem egy bizonyos szisztematikus, feltáró munka keretében zárolja bizonyos emberek, bizonyos üzleti érdekeltségek és személyek számláját, és ellenőrizze, hogy ezek mögött milyen tranzakciók vannak. Meglepően gyorsan ki fog derülni az, hogy mi az a hálózat, ahol a közpénz a magánzsebekbe vándorol.
Tartja-e még az adórendszer átalakításával, átrendezésével kapcsolatos elképzeléseit? Márki-Zay Péter azt mondta, hogy semmiféle adóátalakításról nem is szabad beszélni, mert úgyis mindenki adóemelésként fogja értelmezni.
Én bármit mondok, a fideszes kormánypárti sajtó úgyis ki fogja forgatni és hazugságokat fog mondani. Ha például azt mondom, hogy szeretném megemelni Magyarországon a társasági adókulcsot, ami ma Európában a legalacsonyabb, és az egész európai, sőt az egész OECD-világ arra törekszik, hogy ezeket a kiugróan alacsony, a tőkére terhelt adókat egységesen emelni tudjuk, mert így a nagy cégek kibújnak a közteherviselés terhe alól, akkor azt fogják mondani, hogy meg akarom adóztatni az embereket. De én nem az embereket akarom megadóztatni, hanem a nagy cégeket, akik ma Európa legkisebb társasági adóját fizetik.
Két társasági adókulcs lenne, kis cég, nagy cég?
Nagyjából így gondolom, mindenképpen lenne egy olyan adókulcs, ami érdemi hozzájárulást biztosítana a nagy cégek esetében. Márki-Zay Péter barátommal tényleg van vitánk abban, hogy az én véleményem szerint a magyar adórendszer Európa legperverzebb, legigazságtalanabb adórendszere. A társasági adó valóban a legkisebb Magyarországon, de Magyarországon a legmagasabb az áfa az egész Európai Unióban, és Magyarországon a legmagasabb az átlagnál kisebb jövedelmek adóterhelése. Ez szerintem nincs így jól.
De az áfánál aki fogyaszt, az fizeti az áfát. A társasági adókulcs meg egy versenyképességi kérdés is.
Igen, de a versenyképességet ne alapozzuk arra, hogy irreálisan alacsony adók vannak Magyarországon. Alapozzuk arra például, hogy nincsen haveri kapitalizmus, alapozzuk arra, hogy van egy kiszámítható gazdaságpolitika, ami nem csinálja meg azt, hogy egyik napról a másikra teljes iparágak szabályozását újraírja valamilyen aktuális politikai érdek miatt. Szüntessük meg azt a helyzetet, hogy a magyar állam az európai átlag kétszeresét költi egyedi gazdasági típusú beruházásokra, hanem legyen kiszámítható támogatáspolitika, amely alapvetően azokat az iparágakat támogatja, amelyek magasabb hozzáadott értékű területeken hoznak létre új munkahelyeket. Például érjük el azt, hogy az a több százezer fiatal, aki elment Magyarországról és akik közül nagyon sokan nagyon magas végzettségűek, jöjjön vissza. Ezek mind-mind versenyképesség-növelő elemek. Viszont valahonnan finanszírozni kell például, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját tudjuk csökkenteni. A fogyasztást adóztatni önmagában szerintem helyes dolog, az a kérdés, hogy azt a fogyasztást adóztatom-e, amikor egy nyugdíjas elmegy a piacra és krumplit vesz, vagy azt a fogyasztást adóztatom meg, hogy valaki éppen úszómedencét épít és jachtot vesz.
Krumpli öt, kaviár huszonhét százalék?
Így, egész pontosan.
A vagyonadónak, ha volna, mi volna a számítási alapja? Magyarán: mi a vagyon?
Az olyan típusú vagyonadó bevezetése merülhet fel az én miniszterelnökségem esetén, ami nagyon-nagyon magas értéknél húzódik meg.
Mennyire magas?
Nagyjából félmilliárd forint.
Miben áll az a félmilliárd forint? Mert vannak olyan vagyonos emberek, akiknek van félmilliárd forint vagyona, de gépben áll, amin dolgozik. Van, akinek meg úszómedencében áll, van, akinek meg repülőgépben áll.
A félmilliárdnál értékesebb ingatlanok és a félmilliárdnál értékesebb vagyontárgyak lehetnek a tárgyai.
Ékszer, festmény, ilyeneket kezdenének el nézegetni, hogy van-e otthon?
Kétségtelen, hogy a vagyonadó beszedése nehezebb, mint a krumplit vásárló nyugdíjas áfáját beszedni a költségvetésbe, ezzel együtt is, és ez egyébként a költségvetés egésze szempontjából sem egy jelentős tétel, de én egy olyan országot szeretnék, amire nagyjából az a mondat érvényes, amit Deák Ferenc mondott: „Nem az a gazdag ország, ahol sok a gazdag, hanem ahol kevés a szegény.” Azt az elképesztő egyenlőtlenséget, ami Magyarországon kialakult, csökkenteni kell, leginkább úgy, hogy az alacsony jövedelmeket felzárkóztatjuk és úgy, hogy a nagyon magas jövedelemmel és vagyonnal rendelkezőktől egy kicsit többet kérünk. Ezzel együtt is nagyon nagy mozgástér az adórendszerben szerintem nincsen. Én nem vagyok híve a nagyon progresszív adórendszernek. Igazából az a legfontosabb, hogy kell jelentősen csökkentenünk az átlagnál kisebb jövedelmek adóterhelését. Amikor mi béremelésről beszélünk, mondjuk, pedagógusoknál vagy egészségügyi dolgozóknál, annak egy részét az adórendszer átrendezésével kell megoldanunk, egy másik részét pedig kiszámítható életpályával. Mi a lényege annak a gazdaságpolitikának, amit én ajánlok Magyarországnak? Megerősítve a munkavállalói oldal, a szakszervezeti oldal jogait, amelyeket most megcsonkoltak és megerősítve a munkaadói oldalnak is a jogait, amelyeket most a Parragh László-féle kamara képvisel, idézőjelben mondom, hiszen ott is blokkolva van az érdekképviselet, kell kötni egy tízéves gazdasági stratégiai megállapodást. Az állam a haveri kapitalizmust fölszámolja, kiszámítható gazdaságpolitikát és támogatáspolitikát csinál, és azt kérjük ezektől a vállalkozásoktól, hogy fizessenek magasabb társasági adót, és legyenek partnerek abban, hogy legyen Magyarországon kiszámítható, de jelentős bérnövekedés. Ma Magyarország keleti részein az emberek Romániába mennek át dolgozni.
Van bérmegállapodás, ezt rendszeresen évről évre megkötik. A munkaadók megmondják, hogy mennyit bír ki a vállalkozás, a szakszervezetek, ahol van, pedig azt mondják, hogy ennél nekik több kell, középen megállnak valahol, ha sikerül.
Igen, de mivel szakszervezetek nyomokban vannak csak a magyar gazdaságban, ez szerintem egy nagyon súlyos probléma.
Egy kormányfő nem tud csinálni szakszervezetet.
Csinálni nem tud, de ki tudja vezetni azokat az intézkedéseket, amelyek megakadályozzák a szakszervezetek működését. Ma Magyarországon olyan a szabályozás, ami kifejezetten blokkolja az érdek érvényesítését.
Új munka törvénykönyve?
Új munka törvénykönyve, de a lényeg a filozófia, hogy a következő kormány egyik legfontosabb célkitűzése az legyen, hogy Magyarországon legyen kiszámítható gazdaságpolitika, ami kiszámítható bérnövekedést jelent. Ez azért is nagyon fontos, mert ez az adóbevételeket is növeli, hiszen az emberek többet keresnek, akkor több járulékot is fizetnek, többet fogyasztanak. Pozitív spirált kell beindítani, és ez azért nem lobbant be Magyarországon, mert a magyar kormány teljesen tévesen abban látja a magyar gazdaság versenyképességét, hogy a tőkére kivetett alacsony adókkal és alacsony jövedelmekkel próbálunk versenyezni a működő tőkebefektetésekért. Ez sehova nem vezet, nem tudunk versenyezni a távol-keleti országokkal, nem tudunk versenyezni Kínával. Azzal, hogy van kiszámítható gazdaságpolitika és hazacsábítjuk az innovatív tudást Magyarországra, lehet versenyezni.
Látja-e már, hogy hogy fog együtt dolgozni például Gyurcsány Ferenccel, aki elmondta, hogy akár frakcióvezetőként is szeretné a kormány munkáját befolyásolni? Az atlétikai vb ügyében is a volt miniszterelnök-elnök közölte, hogy ez igazából az ő ötlete.
Ez nyilvánvalóan nem igaz, hiszen én fél évvel korábban mondtam ezt a javaslatot, de hagyjuk az előválasztás számlájára írandó apró nézeteltéréseket. Mi azzal készülünk, hogy a következő parlamentben hat ellenzéki pártnak lesz frakciója.
De nem mindegy, hogy melyik a legnagyobb.
Ezt eldöntik a választópolgárok, de nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy egyik frakció nélkül sincsen kormányzati többség. Ez nagyon kényes politikai feladatot ró a következő kormány vezetőjére. Én erre a feladatra készen állok. Azért nem gondolom azt, hogy jobban kéne félnem Gyurcsány Ferenctől ebből a szempontból, mint bárki mástól, mindegyik pártnak lesz zsarolási potenciálja, meg egy irgalmatlan nagy felelőssége, hogy a következő kormány stabilitását biztosítani tudja. Nekem Gyurcsány Ferenccel vannak politikai nézetkülönbségeim, de kifejezetten jó személyes viszonyban vagyunk, és nem gondolom azt, hogy bárki lesz a miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció ne tenne meg mindent azért, hogy az általa vezetett kormány sikeres legyen.
Azt mondta, hogy ebből a szempontból. Van bármilyen más szempont, amiben Gyurcsány Ferenctől van oka tartani?
Semmilyen okból nincs tőle tartanom. Mindegyik frakció pontosan ugyanezzel a súllyal fog bírni, hogy nélküle nincs meg a többség. A Fővárosi Önkormányzatban is így van ez, ha valaki kimegy pisilni a közgyűlés alatt, már nincs meg a többség. Ehhez szokva vagyok. Nem állítom, hogy ez egy nagyon kényelmes és könnyű feladat, de a Demokratikus Koalícióra, a Jobbikra, az MSZP-re, a Párbeszédre, a Momentumra, mindenkire szükség lesz.
Valami módszert már kitalált? Dobrev Klára azt mondja, hogy majd bársonyos kedvességgel oldja meg ezeket a koalíciós problémákat.
Nemcsak módszerem van, hanem gyakorlatom is, hiszen két éve ezt csinálom a főváros élén. Én büszke vagyok arra, hogy egy-két esetet leszámítva a nyilvánosság nem értesült arról, hogy adott esetben nekünk vannak-e vitáink. Egyébként vannak.
Ez jó vagy nem jó, hogy nem értesült arról a nyilvánosság?
Szerintem jó. Nyilván ezzel együtt is a különböző frakciók és bizonyos területekért felelős főpolgármester-helyettesek a nyilvánosságban képviselnek ügyeket, építik a saját politikai arcélüket, és ez így is van jól. A kormányzás esetében is az lesz, hogy a feladatokat megosztjuk egymás között, mindenkinek lesz politikai sikerlehetősége azzal, hogy bizonyos területeken jól dolgozik, a különböző frakciók pedig majd beleteszik a saját politikai értékvilágukat meg a saját szempontrendszerüket a közös döntésekbe. El vagyunk már szokva attól, hogy koalíciók kormányoznak egy országot, de valójában az európai politika lényege a konszenzuskeresés.
A Horn‒Kuncze-kormányra azért elég világosan lehetett emlékezni. Medgyessy Péter kormányára is elég világosan lehetett emlékezni. Koalíciós kormányok voltak, és a kisebbik koalíciós társ megbuktatta a nagyobbikat.
Nyilván mindenre van példa, az európai politikában is van arra példa, hogy a miniszterelnököknek lejár az ideje, mert a mögöttük lévő parlamenti többség megszűnik.
Lejáratják az idejüket.
És akkor mi van? Szerintem nem ez a fő kérdés. A fő kérdés az, hogy van-e kormányzás és van-e stabilitás, és ebből a szempontból az összes párt egyformán bír eséllyel meg felelősséggel is. Az eséllyel arra, hogy megmutassa saját politikai szempontrendszerét és ezeket érvényesítse a közös kormányzásban, és van felelőssége, hogy mindig az egészet is nézze, ne csak a részt.
Számít-e arra, hogy amikor majd sűrűsödik az ellenzéki előválasztás, akkor elő fog kerülni az ön hiperpasszív nyelvtudása, mondjuk, a Gyurcsány Ferenc szerint drámaian sok nyelvet beszélő Dobrev Klára vagy Márki-Zay Péter részéről, aki öt nyelven beszél.
Ez már rég előkerült.
Elmúlt? Ennyi volt?
Az én összes előnyöm és hátrányom kapcsán minden nyilvánosságra került. A választópolgárok majd eldöntik, hogy ez mennyire számít. Ebben igazából csak azt látom érdekesnek, hogy az elmúlt időszakban az öt miniszterelnök-jelölt közül a Fidesz által indított lejárató kampányoknak több mint a kétharmada rám esett. Valamilyen józan belátás szerint arra jutottak, hogy én jelentem a legnagyobb veszélyt számukra, és az előválasztási kampányban a Fidesz így „szavazott”. Ebből én erőt merítek, és azt javaslom az ellenzéki szavazóknak is, akik az előválasztáson részt vesznek, hogy ők is erőt merítsenek ebből: teljesen világosan látszik, hogy a Fidesz kitől tart.
Az egyetemi oktatásával kapcsolatos jogosítványok hiánya is lejárt? Mert emlékszem, Schmitt Pál plágiumügye idején ön sem maradt néma.
Nem értem a hasonlatot a kettő között. Schmitt Pál azt állította, hogy ő írt egy doktori értekezést, ami nyilvánvalóan nem az ő szellemi tulajdona volt. Itt pedig volt egy vizsgálat, amelyben az Oktatási Hivatal megállapította, hogy az egyetem hibázott az én kinevezésemkor. Én nem állítottam semmi olyat, ami valótlan lett volna az én egyetemi nyelvvizsgámmal kapcsolatosan. Arra meg nagyon büszke vagyok, hogy abban a szűk egy évtizedben többek között Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor gyerekét is tanítottam.
Jó, de ez egy politikai vitában nem érv.
Szerintem az. Ez a lényeg, hogy ami velem kapcsolatos, az hír a médiában, ami a riválisaimmal kapcsolatos, az sokkal kevésbé fontos. Mindenkinek van múltja, amit föl lehet hánytorgatni. Nekem az a múltam, hogy 2004-ben Lánczi András, aki egyébként nekem kiváló főnököm volt, valószínűleg hibázott, amikor engem egyetemi tanársegédnek hívott az egyetemre és nem, mondjuk, óraadónak. Büszke vagyok arra, hogy minden nap van valami lejárató kampány ellenem, mert ez arról szó, hogy a Fidesz alapvetően tőlem tart és egyébként tartson is.
Tervezi-e megszüntetni télre a biciklisávokat?
Én azt teljes mértékben megértem, hogy vannak állampolgárok, akik ezt a kérdést fölteszik.
Politikusok is, Fürjes Balázs is minden nap.
Azt egy kicsit nehezebben élem meg, amikor politikusok teszik föl, mert nyilvánvaló, hogy ők pontosan tudják, hogy miért nem lehet. Az útburkolati jelek fölszedése azt jelenti, hogy le kell tarolni az útburkolatot, és ezt nem lehet megcsinálni, mondjuk, a nagykörúton. De nem is ez a lényeg. Nem lehet úgy semmilyen közlekedési infrastruktúrát tartósan fejleszteni, ha ezeket állandóan újragondoljuk. Azt kérem a politikai riválisaimtól, hogy szakmai kérdéseket ne úgy állítsanak be, mintha azok politikai kérdések lennének. A közlekedés hosszú távon nem bír el ennyi autót ebben a városban, és tudom, hogy ezzel mindenki egyetért, ilyenkor mindenki bólogat és mindenki azt gondolja, hogy valaki más szálljon ki az autóból. Én meg azt mondom, hogy Budapest belvárosa nem autópálya. És természetesen van autós közlekedés, és ez megkerülhetetlen, és mindenkinek azt javaslom, ha olyan dolga van a városban, amihez autó kell, akkor használja az autóját. Én csak amellett szeretnék érvelni, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor ez nem magától értetődő. Fürjes Balázstól, meg a kormánytól pedig azt kérem, hogy tegyenek valamit az agglomerációs közösségi közlekedésnek a fejlesztése érdekében, ami állami feladat, tekintettel arra, hogy a Budapesten közlekedő autók fele az agglomerációból érkezik a városba. Sajnos a koronavírus-járvány felborította a közlekedési szokásainkat, és nekünk partnerséget kell építeni a városlakókkal abban, hogy ezt a folyamatot megfordítsuk. Mi ezért fejlesztjük a közösségi közlekedést, ezért tettük ingyenessé a közösségi közlekedés használatát a 14 évnél fiatalabbak esetében, mert ma az a helyzet, hogy sokkal kevesebben használják a közösségi közlekedést, mint a járvány előtt, és sokkal többen ülnek autóba, mint a járvány előtt, és ez így hosszú távon mindenkinek rossz, az autósoknak is, a nem autósoknak is.
Megcsinálta volna a 14 év alattiak ingyenes utazását, ha nincsen kampány? Ez pénzkidobás, nem?
Nem pénzkidobás, hanem egy nagyon fontos választási ígéret beteljesítése egyfelől, másfelől pedig azt kell látni, hogy ennek a pénzügyi vonzata kimutathatatlan ahhoz képest, hogy egyébként a tömegközlekedésben nekünk milyen jegybevétel-kieséssel kell számolnunk. Nagyjából 30 milliárd forint esett ki, egyszázad része, ami ezzel a kedvezménnyel összefüggésben kimutatható. Előre kell menekülnünk ebből a helyzetből, vissza kell hoznunk az utasokat a közösségi közlekedésre. Ez pénzügyi szempontból nekünk élet-halál kérdés, és ebben a 14 évnél fiatalabbak diákbérlete egy kerekítési összeg.
De igénybe veszik? A szülők fognak bérletet venni? Nekik nem jár ingyen.
Igen. Ez egy olyan politikának egy apró, de fontos része, amivel visszavisszük az utasokat a közösségi közlekedésbe. Ez nekünk pénzügyi szempontból élet-halál kérdés, a városnak meg közlekedési szempontból élet-halál kérdés, éppen ezért léptük meg ezt most. A közösségi közlekedésnek nincs szerepe a járvány terjedésében, éppen ezért jó szívvel mondjuk mindenkinek, hogy használják. A kerékpáros közlekedés kapcsán pedig azt kell látni, hogy Budapesten kerékpáros forradalom zajlik. Ez részben azért van, mert vannak új lehetőségek és nemcsak a nagykörúton, nagyon sok máshol is, másrészt pedig azzal, hogy a főváros közműrendszerét, a MOL Bubit hatszor annyian használják, mint korábban.
Egyre többen panaszkodnak, hogy nem érik el.
Eddig mindenki arra panaszkodott, hogy ott állnak kint a Bubik, és senki nem megy velük, most fordítva van. Fogjuk még bővíteni, illetve bevezettük azt az új rendszert, hogy arra kérjük a használókat, vigyék vissza az állomásra, mert különben nagyon nehéz ezeket összegyűjteni, de ezzel együtt is ez nagyon nagy sikertörténet.