Szeptember második felében adta ki a Magyar Nemzeti Bank őszi inflációs jelentését. Mik a főbb számok, mire számítanak 2020-ban?
A szeptemberi inflációs jelentésben egy módosítást hajtottunk végre az idei évi növekedési pálya tekintetében. Ennek az oka a koronavírus második hullámának a megjelenése volt, mert a nyári hónapokig egész gyors kilábalás zajlott a magyar gazdaságban, de a második hullám a gazdasági mutatókat és a konjunktúrát is lelassította. A jelenlegi várakozásunk az, hogy az év második felében 5-7 százalékos gazdasági visszaesésre lehet számítani, ami azt fogja eredményezni, hogy 5,1 és 6,8 százalék közötti gazdasági visszaesés jellemzi majd a 2020-as évet, és 2021 elején indulhat majd meg újból a kilábalás. Számításaink szerint a következő évet négy-öt százalék közötti növekedés jellemezheti majd, és összességében 2022 első felében érhetjük el majd a 2019 végi, a koronavírus-járványt megelőző GDP-szintet.
És milyen egyéb adatokat várnak?
A nyári hónapok az infláció emelkedését okozták. Ez nemcsak Magyarországon megfigyelt jelenség volt, hanem a régióban több más országban is. Emögött alapvetően a gazdaság újraindulása mint fontos ok megjelent, voltak olyan részpiacok, ahol nagyon gyors keresletbővülés jelent meg, például ilyen a belföldi turizmus, és egyelőre azért a termelési láncok sem álltak helyre teljes mértékben. Ennek a pici elcsúszásnak voltak az inflációs következményei, ez okozta azt, hogy az infláció 3,9 százalékra emelkedett. Mindenki egy pici áremeléssel próbálta bepótolni az év eleji kieséseket, ezért arra számítunk, hogy októbertől indul meg az infláció csökkenése, és összességében valahol 2022 fordulóján érjük majd el a 3 százalékos értéket ismételten. Az árstabilitást jelentő célérték 3 százalék, és ekörül plusz-mínusz 1 százalékos toleranciasávban kívánja tartani a jegybank az infláció értékét. A Magyar Nemzeti Bank azon néhány jegybank egyike, amely 2017 óta képes volt megvalósítani ezen célját.
Ezt a gyors felfutást miért ilyen lassú visszatérés követi?
A járványhelyzetnek nagyon komplex gazdasági hatásai vannak, nem teljesen összehasonlítható a korábbi, hagyományos válságkörnyezetekkel, amikor azt figyeltük meg, hogy amikor beüt a recesszió, csökken utána azonnal az infláció. Ezzel szemben most az infláció emelkedett is, mert megpróbálták áremelésekkel kompenzálni a korábban kieső bevételeket, és ez nem egy-két hónapig lesz jellemző, hanem akár tartósabb viselkedési elem is lehet majd az árazási döntéseknél. Ugyanakkor az eurózóna esetében nagyon alacsony infláció, sőt, most már deflációs környezet alakult ki az elmúlt hónapokban, ez a külkereskedelmi kapcsolatokon keresztül majd a hazai árakban is fokozatosan meg fog jelenni, és a másik hatás, hogy a belföldi kereslet mérsékelt pályán mozog idén és várhatóan még a jövő évben is. Döntően ez a két hatás eredője fogja majd alakítani az inflációt.
Korábban, még a koronavírus-járvány előtt az import deflációs hatását mint veszélyt említették. Mennyire erős ennek a hatása?
Egyelőre ez a hatás kevésbé volt érzékelhető, csak késleltetve jelenik meg a fogyasztói árakban. Valamikor a jövő évben számíthatunk arra, hogy a hazai árakban is érzékelhető leszorító hatás jelenik meg, ugyanakkor a koronavírus-járvány második hullámának van egy olyan hatása is, hogy a globális kockázatkerülést felerősíti, tehát a feltörekvő piaci eszközöket inkább eladják a befektetők, és valami biztonságos eszközt keresnek, aminek értelemszerűen az inflációra is vannak hatásai. A Monetáris Tanács is kiemelte, hogy ez a legfontosabb kockázat, amire az inflációs kilátások kapcsán figyelnünk kell. Az eredményeink azért azt mutatják, hogy az elmúlt években sikeresen őriztük meg az árstabilitást, és elkötelezett a jegybank, hogy ezt az árstabilitást fenntartsuk.
A forint árfolyamváltozása az infláció növekedésében jelen van?
Az importárak esetében jelenhet meg ez a hatás, de összességében egy évtizedes tapasztalat, hogy ez az árfolyamon keresztül megjelenő inflációs hatás relatíve mérsékelt volt. Azért most nagyon komplex gazdasági környezetben vagyunk, ahol ezt folyamatosan figyelnünk kell.
Sokszor elhangzott már, hogy az MNB-nek nincs árfolyamcélja, de van olyan szint, amely már az inflációt, illetve a gazdasági növekedést is negatívan befolyásolhatja?
Az árfolyam elmozdulásának a hatásait az inflációs kilátásokra, tehát az árstabilitásra gyakorolt célon keresztül vizsgáljuk. Ha ezek a mozgások az inflációra, az árstabilitási célok elérésére hatással vannak, akkor az egy fontos szignál a Monetáris Tanács számára is, hogy a megfelelő eszközöket alkalmazva a szükséges lépéseket meghozzuk. A szeptemberi inflációs jelentés külön forgatókönyvet is bemutatott, hogy egy ilyen esetben milyen lépésekre számíthatnak a gazdasági szereplők a jegybanktól.
Mik ezek a lépések?
Az elmúlt héten ezzel kapcsolatban egy egyértelmű szignált lehetett látni, ez az egyhetes betéti ráta alakítása volt 0,6-ról 0,75 százalékpontra. Reagált a Magyar Nemzeti Bank, és a megfelelő lépéseket a következő időszakban is meg fogjuk tenni, amennyiben az szükséges.
Szeptember végén 0,75 százalékra emelték az egyhetes betétek kamatát, ez hosszabb távon is maradhat, vagy akár növekedhet is?
A betéti kamatrátának az alakításánál a kiszámíthatóságra, illetve a várakozások megfelelő orientálására törekszünk ugyanúgy, mint bármilyen más kamatkondíciót alakító döntésünk esetében. A jelenlegi helyzet annyira komplex és gyakorlatilag napról napra változik a világ, ennek megfelelően kell ezeket a folyamatokat napról napra, hétről hétre értékelni és a megfelelő döntéseket meghozni. A kiszámíthatóságra törekszünk, és ezeket a lépéseket is kiszámítható módon fogjuk meghozni.
Miért volt arra szükség, hogy ezen az egyhetes betéti tenderen a kamatszint elszakadjon a 0,6 százalékos alapkamattól?
Az inflációra ható tényezőket érdemes két csoportba szedni. Egyrészt vannak a fundamentálisan az inflációra ható tényezők, mint, mondjuk, a külső inflációs közeg, a gazdasági konjunktúra alakulása, a munkaerő-piaci helyzetkép, ami szerencsére egyébként egyelőre erős. Ennek megfelelően itt az egyenleget egyelőre korai megvonni, ezekre a fundamentális tényezőkre fundamentális választ kell adni, amely hagyományosan a jegybankok esetében az alapkamatot jelenti. És emellett vannak az egyéb tényezők, amelyek a jelenlegi koronavírus-járványnak egy nagyon speciális következményei, mint például a globális kockázatkerülés folyamatos hullámzása, nagyon gyorsan változnak a hangulatok, a piacok. Gyakorlatilag hétről hétre kell ezeket a folyamatokat értékelni, és e tekintetben az egyhetes betéti rátának az alakulása egy olyan eszköz, amelyet hetente tud megfelelően alakítani a Magyar Nemzeti Bank.
Az alapkamat változtatására, szigorításra vagy lazításra lehet számítani?
A fundamentális helyzetben egyelőre korai egyenleget vonni. Ahogy említettem, van egy csomó tényező, ami azt mutatja, hogy a következő években alacsonyabb infláció következhet be, közben meg a járványnak van egy inflációt emelő hatása, hogy a kettő közül melyik hatás fog érvényesülni, ezt egyelőre korai megválaszolni, ennek megfelelően a fundamentálisan legfontosabb eszközünk kapcsán sem indokolt még döntést hozni.
Mennyire befolyásolhatja a várt hazai adatokat, ha a koronavírus második hulláma elhúzódó lesz, és akár még hosszú hónapokig, jövő év elejéig is eltart?
Most ez az egyik kulcstényező, amely a gazdasági adatokat mozgatja. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mikor következhet be egy olyan vakcina globális elterjedése, amely megfelelő védelmet ad a vírussal szemben. Az lesz az a pont, amikor a reálgazdasági környezet globálisan nagyon gyorsan javulni kezdhet. Addig ezek a hangulati elemek folyamatosan változni fognak, és értelemszerűen, ha a vakcina megjelenése elhúzódik, akkor a kilábalás is lassabb pályán haladhat.
Milyen adatokat, tényezőket figyelnek leginkább a gazdasági folyamatok alakulásában a javaslataik megfogalmazásakor?
A gazdaság működésének a szíve és a lelke a munkaerőpiac, azt kell nagyon szorosan követni, hiszen az mutatja meg, hogy egyáltalán mennyi vásárlóerő van még a gazdaságban, a motort, a lendületet pedig egy ilyen helyzetben alapvetően a beruházások jelenthetik. Értelemszerűen egy ilyen időszakban a magánberuházások általában óvatosabbá válnak, mi azt gondoljuk, hogy ilyenkor jó, ha az állami beruházások tudnak bővülni, és tudnak új lendületet, többletet adni a gazdaságnak.
Az eurózónát hogy látják? Milyen lépéseket tesznek és ezek milyen hatással lehetnek Magyarországra?
Az eurózóna esetében a legnagyobb kérdés a 750 milliárd eurós válságkezelő alap felállítása, amellyel kapcsolatban a tárgyalások jelen pillanatban is zajlanak. Az időtényező rendkívül fontos, hogy ezek a források minél gyorsabban eljussanak az érintett tagországokba. Az látszik, hogy azok az országok képesek relatíve kisebb veszteségekkel megküzdeni ezzel a kivételes, nagyon komplex válsághelyzettel, amelyek képesek arra, hogy a magánkeresletet ebben az időszakban állami kereslettel helyettesítsék, a magánberuházásokat pedig állami beruházásokkal.
Mely országokra jellemző ez elsősorban?
Nagyon erősen megfigyelhető volt Németország esetében, de akár a régióból tudnám említeni Romániát is, ahol az első hat hónapban közel két számjegyű növekedés volt az építőipari termelésben. Azok az országok voltak még képesek jól alkalmazkodni ehhez a közeghez, ahol a digitális gazdaságnak, a digitális működésnek az alapjai már megvoltak. Ezek tipikusan a skandináv és a balti országok. A tanulság szerintem az, hogy nagyon fontos ebben az időszakban, amikor az akut válságkezelésre figyelünk, a kereslet megfelelő pótlása, hiszen amikor beüt egy ilyen koronavírus-járvány, akkor mindenki nagyon óvatossá válik, kevesebbet fogyasztunk, inkább megtakarítunk, a vállalkozások inkább a napi üzletmenetet próbálják a lehető legkisebb áldozatokkal fönntartani, de nem ruháznak be. A cél az, hogy ezt a típusú kereslet-visszaesést a gazdaságban valahogy az állami erőforrásokkal, támogatásokkal pótolni tudjuk.
Ezeken túl vannak olyan eurózónában látott lépések, amelyeket figyelembe vagy átvettek, amikor az MNB ötvenpontos javaslatát készítették?
Jegybankként nagyon odafigyelünk arra, hogy a többi jegybank milyen lépéseket tesz a járvány leküzdése érdekében. Az az eszköztár, amit a Magyar Nemzeti Bank az elmúlt több mint fél évben kialakított, nagyban épített ezekre az európai tapasztalatokra, illetve a saját korábbi sikertörténeteinkre. Vannak közös irányok, nemcsak a jegybanki, hanem a kormányzati politikában is, ez a válság fölgyorsítja a zöld és a digitális átállás döntéseit, ami a XXI. században elkerülhetetlen.
Az MNB 50 pontos gazdasági javaslatcsomagját szeptemberben mutattak be. Miben változtak a hangsúlyok a korábbi, hasonló javaslatcsomagokhoz képest?
A korábbi javaslatok közül a 330 pont volt, amely a legnagyobb figyelmet kapta a médiában, az főként a versenyképességre fókuszált. Az aktuális ötven javaslatunk döntően a nagyon komplex gazdasági helyzet kezelését célozza, amit a koronavírus-járvány okozott. Vannak kisebb-nagyobb átfedések a két javaslattömeg között, ugyanakkor a jelenlegi helyzet kezeléséhez egy nagyon komplex, összehangolt gazdaságpolitikai akcióra van szükség; a költségvetési politikai, a monetáris politikai, illetve a versenyképességet javító strukturális politikai lépések összehangolására gondolunk. Kilenc területet fogalmaztunk meg, ahol beavatkozásokra van szükség, és az időzítésre is nagyon oda kell figyelni. Vannak olyan részpiacok, ahol még az első hullámnak a gazdasági következményei most érkeznek meg. Ilyen lehet akár a munkaerőpiac vagy a bankrendszer. Jelen pillanatban a védekezésre kell fókuszálnunk, ahol alapvetően a munkahelyek megtartása, illetve a kereslet erősítése lehet a helyes irány, és azt követően 2021-től fokozatosan kell majd bekapcsolni azokat a lépéseket, amelyek már a helyreállítást, a munkahelyek újjáépítését, illetve a versenyképesség javítását fogják szolgálni.
Mekkora az összhang az ön által említett három terület között?
Mindenkinek meg kell találnia a helyét a közös munkában. A költségvetési politika az államháztartáson keresztül leginkább az adókörnyezetet, a keresleti feltételeket, a kormányzati beruházások alakulását tudja befolyásolni. A monetáris politikának a feladata az árstabilitás fenntartása mellett a finanszírozási környezet biztosítása, a versenyképesség pedig olyan terület, amelyre mindig figyelni kell, de egy ilyen válságidőszakban különösen fontos lehet, hiszen a gazdaságok sohasem abban a szerkezetben indulnak újjá, mint ahogyan a válságba eljutottak. Arra is föl kell készülni, hogy alapvető szerkezeti átalakuláson kell majd átesnie a gazdaságunknak, miközben fölgyorsulnak olyan új trendek, mint például a digitalizáció, az otthoni munkavégzés elterjedése, az e-kereskedelem, amire szükségszerűen válaszokat kell adni. Nagyjából a munkamegosztás ezt fedné le.
És az összhang jelenleg megvan?
Ha az elmúlt évtized eredményét nézzük, akkor a költségvetési és a monetáris politika esetében az összhang mindenféleképpen megvolt és komoly sikereket hozott. Erre lesz szükség a járvány leküzdéséhez is. Általában ebbe az irányba mozog a világ, elég csak arra gondolni, hogy hirtelen nagyon megemelkedett a költségvetések finanszírozási igénye, a hiány. Erre azonnal a jegybankok állampapír-vásárlási programokat indítottak, ezen keresztül finanszírozási oldalról tudták támogatni a költségvetés nagyobb szerepvállalását. Ez a folyamat zajlik Magyarországon is, a Magyar Nemzeti Bank az idei évben a GDP arányában a legnagyobb támogatást tudta különböző csatornákon a gazdaságba juttatni, nálunk is zajlik az állampapír-vásárlási program, mellette vannak hitelprogramjaink a kkv-k számára, a nagyvállalatok számára kötvényprogram, jelzáloglevél-vásárlási program. Ez a típusú összhang most is működik.
Az ötvenpontos javaslatcsomagból melyek a legfontosabb elemek?
Amit mindenféleképpen szeretnék kiemelni, az a munkaerőpiac helyzete. Egyértelmű tanulsága a 2008-2009-es válságnak, hogy ahol a válságidőszakban nem tudták kontrollálni a munkaerőpiac változásait, ott még egy évtizedes időtávon is azzal szembesülnek, hogy a munkanélküliség komoly probléma. A magyar példa azt mutatta, hogy ahol sikerül a munkaerőpiacon komoly előrelépést elérni, ott a gazdasági növekedés tekintetében is hosszú távú eredményeket sikerült fölmutatni. Ezért a munkaerőpiacot az intézkedések listáján a legelső pontba helyezném. Vannak már olyan intézkedések, amelyeket teszteltünk az első hullámban, a bértámogatási rendszer ilyen. Mi azt látjuk, hogy ezt érdemes folytatni, és szükség lehet akár szélesítésre is. A munkahelyvédelmi akciótervet ismét érdemes aktívan használni és kiterjeszteni azokra, akik a koronavírus-időszakban veszítették el az állásukat. Az a vállalkozás, amelyik olyan új foglalkoztatottat vesz föl, aki a járvány alatt veszítette el az állását, kapjon komoly adókedvezményt. A másik ilyen elem a keresletélénkítés a gazdaságban. Ennek lehetnek állami eszközei, amikor konkrétan az állam visz véghez beruházási projekteket, az infrastruktúrafejlesztés, az energiahatékonyság javítása, az energiahálózatok fejlesztése ilyen terület. Érdemes célzottan olyan programokat elindítani, amelyeknek a keresleti hatásuk erős lehet, például a lakásépítés támogatása. Érdemes a kínálati oldalra fókuszálni, hogy ne csak egy árfelhajtó tényező jelenjen meg, mert akkor a gazdaságnak is lökést tud adni. És vannak olyan intézkedések, amelyek alapvetően a pénzügyi rendszert, a finanszírozást érintik. Válságszituációban a pénzügyi rendszer szereplői óvatosabbá válnak, nehezebb forráshoz jutni, ilyenkor azt kell megoldani, hogy ezt a finanszírozási rést képesek legyünk áthidalni. Egyrészt vannak a jegybanki programok, amelyek ezt meg tudják tenni, például a növekedési tervprogram a kis- és középvállalkozások esetében, vagy a kötvényvásárlási program a nagyvállalatok esetében, de mi azt látjuk, hogy például a garanciaprogramokat sokkal aktívabban lehet használni. Érdemes odafigyelni majd a szállítói tartozásokra is, hiszen sokat beszélünk a hiteltartozásokról, például a moratórium az egyik legsikeresebb döntése a járványkezelésünknek, de közben vannak a szállítói tartozások is, amelyek súlyos körbetartozási problémákat tudnak közép-, hosszú távon elindítani, amit el kell kerülnünk.
Mekkora pénzügyi, költségvetési vonzata lenne, ha az 50 pontos javaslatuk mindegyik pontja megvalósulna?
A javaslatok precíz, számszerű kibontását nem tartalmazza az anyag. Ennek az az oka, hogy ezen döntéseknek a nagy részét a kormányzat tudja meghozni, és a költségvetési határszámításokat is annak függvényében érdemes majd elvégezni, hogy ezen javaslatok közül mekkora lépéseket milyen arányban fog majd alkalmazni a kormányzat. A költségvetési politika kapcsán érdemes ide idézni a 2008-2009-es időszak tapasztalatait, hogy aki 2010-11 időszakában még nagyon gyorsan a fékre lépett a költségvetési politikában, ott a növekedés is nagyon gyorsan megbicsaklott. Ezért a költségvetési politikának a támogató lépéseit 2021-ben a gazdasági újraindulás időszakában érdemes majd megtennie, hogy 2022-től automatikusan a magyar gazdaság ismét az egyensúlyőrző növekedési pályára álljon vissza.
Nemrégiben egy előadásában azt mondta, hogy a gazdasági növekedés erősítése mellett a makrogazdasági egyensúlyok járvány utáni helyreállítását is biztosítani kell. Mit jelent ez pontosan?
A makrogazdasági egyensúlyok alatt alapvetően három mutatót szeretnék kiemelni. Az egyik a költségvetési egyenleg, a másik a folyó fizetési mérleg egyenlege, a harmadik pedig a munkaerőpiac egyenlege. A munkaerőpiacon a helyzet egyértelmű, a cél az, hogy 2022-re a munkanélküliségi rátát ugyanarra a szintre tudjuk visszavinni, amilyen pozícióban a válság az érintett minket. Kis, nyitott ország vagyunk, a folyó fizetési mérlegnek kitüntetett szerepe van. Az elmúlt tíz évnek az egyik legfontosabb eredménye, hogy ezt az egyenlegünket sikerült többségében pozitív tartományban tartani, és közben az óriási külső adósságunkat folyamatosan leépíteni. Ha ezt az eredményt szeretnénk megőrizni, márpedig szükséges, hogy megőrizzük, akkor a jövőre tekintve is már meg kell őrizni, hogy a gazdaság finanszírozása főként belső megtakarításokra épüljön. A költségvetés oldalán pedig 2021-ben még a növekedés támogatása lesz a fókuszban, ugyanakkor az idei évben lesz az adósságrátában egy növekedés. Még zajlanak a számítások, hogy ez pontosan mennyi lehet, 76-77 százalék körül várható az év végi adósságráta, de vissza kell térni megint az adósságcsökkentő gazdasági növekedés útjára. Ha a növekedés lábra kap és lesznek újból bevételei a költségvetésnek, akkor biztosítható lesz az, hogy ’22-23-tól ismét az egyensúlyőrző adósságcsökkentő növekedési pályára kerüljön a magyar gazdaság.
Többször említette már azt is, hogy a koronavírus-járvány után fel kell készülnünk az új normák és új egyensúlyok világára. Mik ezek a normák és egyensúlyok?
Rengeteg területen meg fog mutatkozni ez a változás. Hogy néhány területet említsek, például a globalizációs folyamatokban a járvány új helyzetet fog teremteni, mindenki újragondolja azokat a végtelenül optimalizált termelési láncokat, amelyek most a világgazdaságot jellemezték. Ez lehetőséget jelent majd a magyar gazdaság számára is, hiszen mindenki megpróbálja a fizikai térben közelebb helyezni a termelői kapacitásait. Ugyanilyen új egyensúly lehet például a piaci és az állami szerepvállalás újragondolása, hiszen az elmúlt 30-40 év alapvetően a piaci egyensúlyok dominanciájáról szólt. A 2008-2009-es válság az ingát egy másik irányba indította el, sokkal hangsúlyosabb lett az állami szerepvállalás. Ez a válság még tovább fogja tolni ezt a folyamatot. Ilyen új egyensúly lehet a munkavállalás esetében a magánélet és a munka új egyensúlya, hiszen most mindenki belekóstol az otthoni munkavégzés ízébe. Megtapasztaljuk nagyon rövid időn belül, hogy ezek a struktúrák hogyan tudnak működni, mindenki tökéletesíteni fogja a következő időszakban, és teljesen új lehetőséget teremt majd akár a magánéletünk menedzselésére, illetve a munkáink alakítására is. Az élet nagyon sok területén hoz majd újdonságot ez a válság, illetve fölgyorsít olyan folyamatokat, amelyek már eddig is jellemzők voltak.
Mi lehet ebben a folyamatban a jegybank szerepe? Mert a statisztikáik azt mutatják, hogy jelentősen visszaesett a vállalati hitelezés. Képesek arra az elindított hitelprogramok, hogy mérsékeljék a gazdaság visszaesését?
Érdemes kettéválasztani, amit a hitelpiacainkon látunk. A piaci alapú hitelezés visszaesett, óvatosabbak a bankok és a hitelfelvevők is. Közben viszont az állami programok szépen mennek előre, képesek támaszt nyújtani a hitelpiacnak egy nehéz időszakban, úgyhogy itt a feladat az lesz, hogy a kedvező finanszírozási környezetet képesek legyünk biztosítani a gazdaság szereplői számára. Senkinek se kelljen lemondania a beruházásról, új technológia alkalmazásáról vagy éppen egy új lakásról vagy nagyobb lakásba költözésről amiatt, mert egyébként nem tud hitelt elérni vagy nem tud új forrásokat bevonni.
Ez azt is jelenti, hogy a jegybank, a jegybankok szerepe is változni fog a következő években?
Ez a folyamat már tíz éve, a legutóbbi válság óta zajlik. 2008-2009 előtt a jegybankok nagyon konzervatív módon csak a kamatok módosításával igyekeztek befolyásolni a gazdaság működését, az elmúlt tíz év már arról szólt, hogy egyre több részpiacon avatkoztak be, és nemcsak eszközöket, állampapírokat, vállalati kötvényeket vásároltak, hanem gyakran hitelprogramokat is indítottak. Próbálnak minél innovatívabbak lenni a jegybankok, a kérdés mindig az, hogy azt a nagyon sok forrást, amit a jegybankok képesek megteremteni, milyen módon használják föl a gazdaság szereplői. Ha az nem jut el a reálgazdaságba, akkor abból buborékok fognak képződni, erre látunk példákat az elmúlt évekből is. Ha sikerül a reálgazdaságba juttatni, akkor ott viszont nagyobb valószínűséggel ténylegesen beruházások, illetve hatékonyságnövelő lépések lesznek.