A nyugdíjak finanszírozásának fenntarthatóságában a legfontosabb kérdés a munkaerőpiacon és a nyugdíjban eltöltött évek közötti megoszlás lesz - derül ki egy, az OECD közelmúltban megjelent tanulmányából, amelyet a napi.hu ismertet. A jelenlegi jogszabályokban rögzített korhatáremelések vélhetően elégtelenek lesznek a rendszer egyensúlyban tartásához, ráadásul a nyugdíjjuttatások is várhatóan alacsonyabbak lesznek a jelen nyugdíjaknál.
Az öregségi nyugdíjkorhatár emelése az OECD tagállamaiban a 2017 közepéig ismert jogszabályok alapján átlagosan lassan körülbelül három évvel fog emelkedni az 1940-ben születetteknek megállapított 63 évről 66 évre az 1990-es években születettek számára. A legnagyobb ugrás azokban az országokban lesz, ahol a nyugdíjba vonulás korhatárát a várható élettartamhoz kötötték.
Az 1940-es és az 1996-os (a munkaerőpiacra most belépő) generáció esetében a 65 éves kornál várható élettartam várhatóan átlagosan 6,5 évvel emelkedik. Az OECD tanulmánya azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy bár több tagállam megemeli az öregségi nyugdíjkorhatárt, a jelenleg ismert jogszabályokban rögzített korhatárváltozás alacsonyabb annál, mint ami az aktív és a nyugdíjas életperiódus közötti egyensúly fenntartásához szükséges lenne. Az 1940-es és az 1996-os generációk között ugyanis a nyugdíjban töltött évek közel 10 százalékkal emelkednek. Ez azt jelenti, hogy az egyensúly megtartásához az 1996-os generációnak a nyugdíjkorhatára átlagosan 67,2 évnél kellene hogy legyen szemben a jelenlegi jogszabályokból adódó 65,8 helyett.
A tanulmány szerint a jövőbeli öregségi nyugdíjkorhatár csak Kolumbiában, Franciaországban, Görögországban, Luxemburgban, Szlovéniában és Törökországban marad 65 év alatt. A tagállamok közül 18-ban lesz 65 év a nyugdíjkorhatár - köztük Magyarországon is -, Dániában, Olaszországban, Hollandiában viszont 70 év fölé emelkedik a következő ötven évben.
Az idősödő társadalmakban a nyugdíjrendszerek egyensúlyban tartásának egyik lehetséges velejárója a bruttó helyettesítési ráták csökkenése. Ez az 1996-ban születettek esetében az öregségi nyugdíjkorhatárnál várhatóan 21 OECD-országban esik, 10-ben emelkedik, míg a többi országban szinten marad. Az OECD-ben a helyettesítési ráta átlagosan várhatóan 6 százalékponttal csökken, ami azt jelenti, hogy az 1996-ban születettek korábbi keresetük arányában számított nyugdíja átlagosan 10 százalékkal lesz alacsonyabb, mint az 1940-es generációé. Ez azonban nagy szórást mutat a tagállamok között.
Hazai helyzet
Magyarország is azon OECD-tagállamok közé tartozik, ahol 65 évre emelkedik fokozatosan 2022-ig a nyugdíjkorhatár és egyelőre nincs is jogszabályban rögzítve további korhatáremelés. Csakhogy legutóbb az Eurostat tanulmánya hozta ki, hogy hazánkban 72 évre kellene emelni a nyugdíjkorhatárt ahhoz, hogy az elöregedés ne csökkentse jelentősen a nyugdíjasok életszínvonalát. Ez abból adódik, hogy idén minden hatodik, 2030-ban viszont már minden negyedik magyar 65 évesnél idősebb lesz; a nyugdíjkor küszöbén várható további élettartam jelenleg 21 év a hölgyek és 16 év a férfiak esetében, s e hosszú inaktív élettartam kétévente átlagosan egy hónappal tovább növekszik mindkét nem esetében; történelmi mélypontra zuhan az ugyanebben az időszakban munkaképes korba lépő fiatalok száma - vagyis sokkal kevesebb lesz a járulékfizető.