Elképesztő okokból vész kárba rengeteg élelmiszer

Infostart
2018. május 2. 12:58
Gyakran hallani, hogy a szépség relatív, függ a szemlélő megítélésétől. A zöldségek és gyümölcsök harmada azonban sosem kerül a vásárló szeme elé, mert nem jutnak el a termelőtől a boltokba.

A világon 815 millióan éheznek, miközben a megtermelt élelmiszer harmadát kidobjuk. A zöldségek és gyümölcsök esetében még nagyobb – 45 százalék – a pazarlás. Az egyre szélsőségesebbé váló időjárás és az éghajlatváltozás miatt egy szabálytalan gyümölcs megmentése nem csupán etikai kérdés, de az erőforrásainkkal való kímélő bánásmód is egyben – közölte az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete.

Értékes természeti erőforrásokat mozgatunk meg annak termeléséhez, ami a szemétben végzi. Egy paradicsom termesztéséhez 13, míg egy narancséhoz 50 liter vizet használunk. Emellett szükség van még vetőmagra, termőtalajra, munkára és üzemanyagra is. Mindez kárba vész, ha a munkánk gyümölcsét veszni hagyjuk.

A veszteség sokféleképp történhet, az élelmiszer-előállítási lánc bármely pontján. A zöldségeknek és gyümölcsöknek meg kell felelnie az áruházak által támasztott magas követelményeknek. Így például a répákat olykor még fotómechanikai vizsgálatnak is alávetik, hogy kiszűrjék a szépséghibás példányokat. Ami egy kicsit görbe, nem elég intenzív a színe, sérült vagy törött, egy másik kupacba kerül és állati takarmány lesz belőle, pedig emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas. Ilyen indokkal a répák 25-30 százalékát válogatják ki.

A banán egy különösen sérülékeny gyümölcs. Még mielőtt a boltba érne, érzékeny héján nyomot hagyhat a rakodás és a csomagolás is. A vásárlók többsége nem a puha, túlérett, elszíneződött vagy sérült terméket keresi. A szervezet javaslata szerint, ha aznapi fogyasztásra szánjuk, érdemes az érett gyümölcsöt megvenni, mivel ha senkinek sem kell, végül a szemétben végzi.

A krumlinál a veszteség a feldolgozás során keletkezik, a hasábburgonya nagyüzemi előállításánál ugyanis a feldolgozásnál és csomagolásnál könnyen törnek a hasábok. A sérült darabokat pedig egyszerűbb és olcsóbb kidobni, mint újrafelhasználni. De még mielőtt elérne az üzembe, maga a burgonya károsodhat a rakodáskor és a szállításkor is. Megoldást jelentene, ha a „sérült” termékek kereskedelmi forgalomba kerülnének, hiszen ugyanúgy biztonságosan fogyaszthatók, ízletesek és táplálók.

A veszteség nagy része elkerülhető lenne. Ha nem ódzkodnánk a szabálytalan zöldségtől és gyümölcstől, odafigyelnénk a tárolásra, abból főznénk, ami otthon van, vagyis néhány mindennapi dologgal hozzájárulhatunk az éhezésmentes világhoz és a klímaváltozás elleni harchoz.