Ekkor "fordul" meg a Nap, amely a téli napforduló óta folyamatosan haladt észak felé, útja a Ráktérítőig tartott, ahol csütörtökön delel. Innentől viszont ellentétes irányt vesz, elindul a Baktérítő felé, ahová féléves vándorlás után télen érkezik majd meg.
A nyári napforduló alkalmával a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, így az évben ezen a napon a leghosszabb a nappal, és legrövidebb az éjszaka. Bolygónk ebben az időszakban van legtávolabb csillagunktól, míg a téli hónapokban a legközelebb. A különbség nagyjából 5 millió kilométer - ismertették.
A nyári napforduló összeforr Szent Iván napjával, illetve éjjelével, azonban az évek során június 24-e helyett már június 20-án vagy 21-én következik be a legrövidebb éjszaka.
Ennek oka a Föld forgástengelyének térbeli elmozdulása, amelynek következtében évente 24 percet tolódik a napállás maximumának időpontja.
A legtöbb kultúrában számos ősi szokás kapcsolódik Szent Iván éjjeléhez, megünneplésének ismét reneszánsza van. Mint a hirado.hu összeállításából kiderül, Szent Iván éjjelét az északi és szláv népek mindig is mágikusnak tartották, és tartják is a mai napig. Ilyenkor különböző praktikákat vetnek be, melyek összefüggésben vannak a gyógyítással, a megtisztulással, a szerelemmel és a termékenységgel is.
Magyar népszokások
Mivel ezen a napon a fényt és a világosságot ünneplik, ezért idővel nemcsak a Nap, de a tűz is a jelképévé vált. Így megjelent a rituális tűzgyújtás. Hazánkban is előszeretettel gyújtanak ilyenkor tüzeket, abban a reményben, hogy a kívánságok is teljesülnek. Ilyenkor gyakorta gurítanak lángoló kereket, vagy fáklyákkal vonulnak végig a településeken és a szántóföldek körül az emberek. Ezzel akarják messze űzni a sötétséget és az ártó szellemeket, de emellett a tűz átugrásának egészségvédő szerepet is tulajdonítanak. A különböző tájegységeken például olyan fából raktak tüzet, amilyen betegség ellen szerették volna bevetni tisztító hatását.
A hagyomány szerint annak, aki azt szerette volna, hogy a Szentháromság által kegyelmet nyerjen, háromszor kellett a tűz felett átugrani. Az ugráskor viselt koszorúnak is nagy jelentőséget tulajdonítottak, aki ezt kiakasztotta a háza falára, az a tűzkároktól és a természeti csapásoktól is mentesülhetett a hiedelem szerint. Emellett a lángokba dobált gyümölcsöket is elfogyasztották, mert azt gondolták, ezek szintén gyógyító erővel bírnak.
Azok a párok, akik egymás kezét fogva ugrottak át a lángcsóvák felett, szerencsés házasságnak és bő gyermekáldásnak nézhettek elébe, de a hajadon lányok sem maradtak szórakozás nélkül. Az ugrás magasságából és a leérkezés helyéből sok mindenre lehetett következtetni a jövendőbelijükről. Sőt, úgy tartották, ha elég ideig nézik a máglya lángját, a férjük arcát fogják meglátni benne.