A böjt - a tartózkodás az étkezéstől bizonyos napokon - már a korai időszakoktól jelen volt a kereszténységben. A húsvét előtti böjtöt eleinte kizárólag nagypénteken és nagyszombaton tartották, Kr. u. 336-tól kezdve foglalt egy hetet - a nagyhetet - magába. A negyvennapos - hamvazószerdától húsvétvasárnapig tartó - étkezési megtartóztatás a IV. századtól fokozatosan alakult ki, a VII. század elején vált szokássá, majd 1091-ben II. Orbán pápa törvénybe is iktatta.
Latin neve quadragesima (negyvenedik), emlékezésként arra, hogy Jézus mielőtt tanítani kezdett volna, negyven napig böjtölt a pusztában. A negyvenes szám többször előfordul a Bibliában, így a vízözön is negyven napig tartott és Mózes is negyven napig böjtölt, mielőtt átvette volna a Tízparancsolatot.
A nagyböjt kezdete nem ünnepnap, de kiemelt hétköznapja az egész egyházi évnek.
Hamvazószerda "mozgó" ünnep, a húsvét előtti negyvenedik hétköznap, mert a nyugati egyház a vasárnapot, az Úr napját nem tekinti böjti napnak. A húsvét előtti hetedik hét szerdájának legkorábbi lehetséges időpontja február 4., a legkésőbbi március 10., hamvazószerdát
böjtfogó szerdának, szárazszerdának vagy aszalószerdának is nevezik.
Az időszak liturgikus színe a bűnbánatot jelképező lila.
A katolikus egyház mára enyhített a korábbi szigorú böjti szabályokon, a XI. századig például késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. A II. vatikáni zsinat rendelkezésére 1966 óta
szigorú böjti nap csak hamvazószerda és nagypéntek, amikor tilos a hús, a nap folyamán csak egyszer szabad jóllakni, de megengedett két másik, csökkentett mértékű étkezés.
Mentesülnek ez alól a 18 év alattiak és a 60 év fölöttiek, a betegek, az állapotos nők, a szoptató anyák és egyes foglalkozások gyakorlói.
Gérecz Imre katolikus pap az InfoRádióban hangsúlyozta, lehet a nagyböjtnek aszketikus, önsanyargató felhangja, mivel az azt megelőző időszak neve, a karnevál szó is azt jelzi előre, hogy szabadulás jön a hústól, hogy aztán a húsvét ismét a húsra mint ételre utaljon.
"Ehhez képest a természet is megújul, a tél után jön a tavasz, a kereszténységben is a készület, a megújulás és a rendrakás ideje van, amellyel előkészítjük, hogy a húsvétot méltó módon tudjuk megünnepelni" - ecsetelte a lelkipásztor.
Az egyház tanítása szerint az önmegtartóztatást más tekintetben is gyakorolni kell. Ez az időszak arra szolgálhat, hogy a hívők megtanulják uralni vágyaikat, elmélyüljenek hitükben húsvét előtt, amikor a megváltást ünneplik a keresztények. Ahogy Szent Ágoston mondta: "A böjtölés tisztítja a szívet, megvilágítja az értelmet, erősíti az akaratot, gyöngíti az érzékiséget, megfékezi a vágyakat, a szenvedélyek fáklyáit eloltja, és meggyújtja a tisztaság világosságát". Az Isten előtti meghajlás jele nemcsak a hústól, hanem például a dohányzástól, az édességtől, a szórakozástól való tartózkodás is lehet, miközben nagyobb figyelmet fordítunk embertársaink szükségleteire.
Gérecz Imre atya három "megélési lehetőséget" ajánl nagyböjtre:
- minden keresztény egyházban ez bűnbánati idő, a kiengesztelődés ideje, érdemes olyan beszélgetéseket is megejteni, amelyektől kicsit félünk, de lehet, hogy jót tenne
- szóljon ez az időszak a vágyódásról, több időt szánjunk az elcsendesedésre
- valamilyen időhöz kötött fogadalmat érdemes tenni, nem kell, hogy nagy dolog legyen.
A korai egyházban a bűnbánati felkészülés első napján, hamvazószerdán a mezítlábas, zsákruhába öltözött bűnösöket a püspök a templomba vezette. A bűnbánati zsoltárok elimádkozása után fejükre hamut hintett és kiutasította őket a templomból, miként Isten is kiűzte az első emberpárt a Paradicsomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt belépniük a templomba. Egyesek bűnbánatuk jeléül magukra vették a hamu jelét, a hamvazkodást az 1091-ben Beneventóban tartott zsinaton II. Orbán pápa rendelte el a bűnbánat látható jeleként a hívek számára.
A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mert a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmeztet. A pap a mise után megszenteli az előző évi szentelt barka hamuját, amit kezdetben a férfiak fejére szórtak, a nőknek a homlokára rajzoltak keresztet; ma mindkét nem számára az utóbbiból áll a szertartás, miközben a pap ezt mondja:
- "Emlékezz ember, hogy porból lettél és porrá leszel" (Memento homo, quia pulvis es, in pulverem revertis).
A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. Előfordult, hogy a templomból hazatérők összedörzsölték homlokukat az otthon maradottakéval, hogy a fejfájás őket is elkerülje.
A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közötti három nap neve "semmihét", "csonkahét"
volt. Egyes helyeken a hamvazószerda utáni csütörtököt nevezték "kövércsütörtöknek" vagy "zabálócsütörtöknek", mert e napon ismét szabad volt húst enni, hogy elfogyasszák a farsangi maradékot.
Pannonhalmán például ökumenikus imádsággal kezdik ezt az időszakot az apátságban, 17.30-kor, a járvány miatt fokozott óvintézkedésekkel; a szertartást az apátság YouTube-csatornáján is lehet követni.