A Gustave Eiffel és August de Serres tervei nyomán elkészült pályaudvart 1877. október 28-án nyitották meg Budapest és az ország utazóközönsége előtt. Az első magyar vasútvonal átadása óta működő állomást városrendezési okok miatt építették át – írja a hirado.hu.
A mai Nyugati pályaudvar helyén 1846-ban húzták fel az első Indóházat. A rá következő évtizedekben az állomás terjeszkedett, hiszen a megnövekedett vasútforgalom miatt az Indóház forgalma és apparátusa megsokszorozódott.
Ezek mellett a Nagykörút megtervezése is arra sarkallta Budapest vezetését, hogy pályázatot írjon ki az új pályaudvar megépítésére, melyet August de Serres és a később világhírűvé vált Gustave Eiffel nyert meg. A munkálatokat 1874-ben kezdték meg, és három évre rá elkészült az új pályaudvar.
Nyugati pályaudvar névre 1891-ben keresztelték át, az előtt egyszerűen Budapesti pályaudvarként volt ismert. Az új állomás nevében szereplő „nyugati” szó nem az égtájra és nem is az onnan induló vonatok irányára, hanem az építkezést finanszírozó társaságra utalt.
A pályaudvar egyedi vasszerkezetével és a körútra néző üvegfalával Európa egyik legmodernebb, és a maga idejében építészeti kuriózumnak számító épülete lett. A vasszerkezet jelentős részét Párizsban öntötték, majd onnan szállították Pestre. Annak érdekében, hogy a felújítás mellett biztosítani tudják a vonatok zavartalan közlekedését, az új épületet a már meglévő Indóház fölé emelték, és csak a munkálatok befejeztével kezdték meg annak lebontását.
Az átadást követő évtizedekben Budapest legforgalmasabb részévé vált, és a magyar vasút modernizációjában is élen járt, például 1881-ben először a Nyugati pályaudvaron vezették be a Siemens & Halske cég modern váltórendszerét, később pedig ugyancsak innen indultak próbaútjukra az első Kandó Kálmán-féle villanymozdonyok is.