A hetvenes évek óta jobbára heti mintavételezés történt a Dunából, a fitoplanktonok jelenlétét elemezték.
A mintegy négy évtizedes tanulságokat levonva Abonyi András, az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának posztdoktor kutatója az InfoRádióban elmondta, a Duna a középső folyásánál mutat egy átlagos képet, és egyesíti azokat a változásokat, amik a folyó felső szakaszán is végbementek, például az idők során megépült tározók révén.
"A folyó fitoplankton-összetétele reagált az évek folyamán végrehajtott fejlesztésekre a szennyvíztisztításban, valamint az ipari, mezőgazdasági terhelés csökkenésére
- mondta Abonyi. "Általánosan elfogadott az, hogy növekszik a fitoplankton mennyisége, ugyanakkor tározás hatására, vagy ha gyakrabban van kisvizes periódus, mint manapság, akkor várható az ülepítő hatás, csökken az algamennyiség, illetve olyan fajok jelennek majd meg idővel, amik ezt kibírják" - tette hozzá a kutató.
Arról, hogy az éghajlatváltozás kimutatható-e a folyamatban, a kutató azt mondta, elsősorban a vízhőmérséklet folyamatos emelkedése tapasztalható, itt azt várják, hogy
a kisebb sejtméretű algák szaporodnak el hosszútávon, mert azok hatékonyabban veszik fel a tápanyagot.
A megszerzett tudást összegezve Abonyi András elmondta, jelentősen kevesebb alga van, ami a vízminőség szempontjából pozitív, de az is érdekes, hogy
a parthoz közel sokkal több az alga, illetve nem a víz felszínén lebeg,
amivel kapcsolatban a tudós szerint további kutatás szükséges.