A gyermekekben sok életkorban magától felbukkan a halál kérdése. Először körülbelül négy éves korban kérdeznek erről a témakörről. "Számukra érthetetlen a halál véglegességének fogalma, szeretik azt gondolni, hogy ez visszacsinálható, valahogyan változni fog. Ebben az életkorban még nagyon átjárható a valóság és a képzeletvilág határa, ezért könnyen találnak maguknak a fantáziavilágból töltekező, vigasztaló gondolatokat" - magyarázta Deliága Éva gyermekpszichológus.
Ismét előkerül a halál témája a metafizikus nyugtalanság korában, 7-9 év között. Ekkor már az élet nagy kérdései, a lét és a valóság témái foglalkoztatják őket, például hogy
- Hol lakik Isten?
- Hová kerülünk, miután meghalunk?
- Miért nem esik le a Föld bolygó, ha egyszer a levegőben van?
Később is megfigyelhető, főleg ha van valakinek veszteségélménye, hogy újra és újra előjön a halál témaköre. Jó, ha a gyerek ilyenkor tud kérdezni, és mindig az életkorának megfelelő választ kell neki adni - hangsúlyozta a szakember.
Hogyan mondjuk el a gyermeknek, ha elvesztettünk egy családtagot?
Ez a szakember szerint függ a gyerek korától és számos egyéni körülménytől. Ilyen például, hogy hogyan tudott a család felkészülni a veszteségre, hiszen ha egy hosszan tartó betegségről van szó, akkor a gyermek érzékeli az aggodalmat, figyelmet, segítést, ami körülveszi a beteget. Ebben a felkészülési időszakban többször is lehet beszélgetni vele arról, hogy mi szokott történni azzal, aki beteg, hogyan tudnak segíteni az orvosok, miről szól a gyógyulás, hogy van testünk és lelkünk, és arról is, hogy vannak olyan betegségek, amelyeket az orvostudomány nem tud meggyógyítani.
Ezek a beszélgetések nagyon sokat segítenek abban, hogy a gyermeknek is legyen ideje felkészülni arra, ami bekövetkezik.
"A halál véglegességét is tudjuk valahogy enyhíteni, ha arról beszélünk, hogy hogyan fog a szívünkben tovább élni a hozzátartozó, és ha elmeséljük, hogyan tudunk vele ezután találkozni és beszélgetni legalább a képzeletünkben;
hol lesz emlékhelye vagy sírja, hogyan tudjuk azt gondozni, látogatni. A kulcs mindig a bizalom, a jó érzelmi kapcsolat a gyerekkel, és a sok-sok kommunikáció" - mondta Deliága Éva.
Járjunk-e a gyerekkel a temetőbe?
Ez mindig az adott család szokás- és hitrendszerétől, világnézetétől függ; vannak más módok is. A gyermekpszichológus szerint
a legfontosabb az, hogy ne legyen tabu ez a téma, lehessen beszélni az elhunytról, elő lehessen hozni a vele kapcsolatos emlékeket, élményeket.
"Ennek az is lehet a módja, ha a lakáson belül ki van téve a fényképe, vagy ha van egy kis, oltárnak használt hely, ahol egy gyertyát vagy mécsest meg lehet gyújtani, és az is, ha a család rendszeresen kijár a temetőbe, és az elhunyt emlékét azzal ápolják, hogy virágot visznek, gondozzák a sírt és ott gyújtanak mécsest. Minden családnak a saját, megnyugtató szokásait kell kialakítania, és ebbe bevonható a gyermek is".
Mikor kell gyermekpszichológus?
Akkor mindenképpen, ha megakadt gyászfolyamatról van szó. Ha a rendes gyászfolyamat - körülbelül egy év - elteltével, még 2-3-5 év múlva is látható, hogy nem sikerült helyre tenni a veszteséget.
Menjünk-e a gyerekkel temetésre? Ha igen, hogyan készítsük fel a gyereket? A beszélgetést teljes hosszában meghallgathatják az InfoRádió Családi hét című magazinműsorában és a cikk alatt.